A DH egypercese - Irigység a Dunánál

Názim, ő az az eb, akit, ha feljebb kúszik az olvasó tekintete, akkor ott nyomtatott kiadásban is élvezhet. Nem egy szép jószág. Magam sem vagyok az - de ne térjünk el a leglényegtől. Tehát, Názim szabadabb, neki csak egy gazdája van: a dunai csónakunk ura, kormányosa és egyben főhősebünk tulajdonosa. Názim mindennap élvezi a Duna csendjét, áradását, apadását: mikor és mit. A kutyus a Duna közepén is büszkén fürkészi a festői tájat a rekkenő napmelegben, miközben én marokra fogom a csónak szélét. Názim egygazdás, így szabadabb. Nekem több gazdám is van. Csak az alapfüggőségeket sorolom: asszony, gyerek, főbérlő, munkaadó, egyéb hatalmak, adóhatóság és a rettentő módban érkező csekkzuhatag. Tovább is van, de nem mondom, önök is folytathatnák. Buddha egyik tanítása szerint: „Az értelem fényénél megtalálta a szabadságot. Gondolata béke, szava béke, munkája béke.” Názim nekem békésnek tűnt. Gazdája szerint tegnap marhapörköltet ebédeltek. Én szendvicset. Názim jár az igazak útján.