A DH Egypercese - Úgymond vitatkozunk

Két, homlokegyenest ellenkező értelmű tapasztalatom. Az egyikben a bölcsesség tartalmát kutatták egy kávéházban: okosan, csendesen, mégis szenvedélyesen és őszintén, a másikat végighallgatva, a többiek érveit megfontolva olyan ismerőseim, akiket bizony nagyon régen nem láttam. A másik vitában ugyancsak ismerőseim vettek részt, de már közel sem annyira csendesen, mi több: végig sem hallgatva a másikat, inkább letorkollni igyekezve őt, lehengerelni, megsemmisíteni, eltörölni minden olyan nézőpontot, ami nem egyezett a vitában (veszekedésben?) részt vevő álláspontjával. Ezekután a második vita témáját inkább nem is írom le: semmi köze sem volt a bölcsességhez.

Szerény, s bevallottan nem reprezentatív felméréseim szerint az utóbbi stílus (stílus?) összehasonlíthatatlanul gyakoribb, mint az előző. Ne általánosítsunk, de így is szembetűnő, hogy honfitársaink nagy többsége a vitákban egyáltalán nem meggyőzni akar. Csak győzni.