A fekete seregről szólván

Novák László ezen sorai jutottak eszembe a minap, amikor társaságban szóba került, hogy mennyire tartottak a botrányoktól a városlakók, de még a hivatal és a rendőrség munkatársai is, amikor először bizonyossá vált, hogy  Dunaújvárosban rendezik meg a jubileumi Rockmaraton fesztivált.

Merthogy első ránézésre talán ijesztőnek tűnhetnek a többségükben fekete ruhába öltözött, bakancsos, tetovált, hosszú hajú rockerek. Nem beszélve a testékszerekkel alaposan ellátott, színes hajú punkokról, akik még igyekeznek is ijesztőnek látszani. A skrupulusok működnek, a csúnya, ijesztő=rossz, bűnnel teli.

Szerencsére a tapasztalás megváltoztatta az előítéleteket, egyre több helyen, egyre többféle embertől hallom, hogy milyen bájosak, ahogy vonulnak a Szalki-szigetről a bevásárlóközpontba, ahogy odaköszönnek az embereknek, barátkoznak, beszélgetnek. Szelídek. Egészen olyanok, mint a rendes emberek - hangzott el valahol.
Talán azért, mert azok.

A gonosz pedig sokszor Armaniban mosolyog.