Figyelem a kapcsolatokban

Egy barátnőm fia ültette el fülemben a bogarat: „Ha összeköltözöm a barátnőmmel, csak úgy ott lesz estétől reggelig és hétvégeken mellettem. Most meg, amikor tudom, hogy találkozunk, ünneplőbe öltöztetem szívemet...” Több évvel az összeköltözésük után hallottam tőle: „Mégse változott semmi. Ki-ki éli az életét, elmegy a barátaival, és minden héten, akár többször is, megbeszéljük, hogy valamit együtt csinálunk. Elmegyünk egy koncertre, egy filmre és utána megiszunk valamit, kiruccanunk egy hétvégére, de az is lehet, hogy csak leülünk a kanapéra, és mélyen elbeszélgetünk ” Így is lehet.

Lehet egy lakásban, egy házban élni több embernek idegenként még akkor is, ha minden nap együtt ülnek az asztal köré vacsorázni, és nem uralkodik síri csend, hanem beszélgetnek. Ha csak ilyesmi hangzik el: „Behoznád a sót?”, „Finomat főztél!”. De még az sem segít, ha megbeszéljük a praktikus tennivalókat, a pénzbeosztást, sőt, még az is kevés, ha felsoroljuk eredményeinket (a gyerekek milyen jegyet hoztak az iskolából), s elmeséljük a napunk eseményeit. Ennél több kell! Más! Főleg másként. Valódi kapcsolódás kell Mitől valódi a kapcsolat? Ha él! Élő kapcsolat kell. Ha egy tartós, élő kapcsolatot szeretnénk - akár pár-, akár szülő-gyerek, akár barátság - fenn kell tartani: folyamatosan megújuló, rendszeres teljes figyelemmel, velünk együtt alakuló találkozásokkal. Nem kell mindig máshol, máshogy együtt lennünk, csak egymást minden alkalommal új szemmel látnunk, a friss pillanatból megélnünk... A valódi együttlét éppúgy lehet egy mély beszélgetés, vagy egy ölelés.Tehát nem gondolkozunk közben, mit szeretnénk utána, de még azon sem, mit válaszolunk. Ha nincs bennünk ellenállás: nekünk ehhez semmi kedvünk

(Ha együtt ugyanazt tesszük, a figyelem megoszlik vagy főleg a tevékenység köti le, de a közös élmény, a közös alkotás is összeköt.)A szerelem, a kapcsolat attól hal meg, ha azt hisszük, az együttéléssel el van intézve Hiszen napi rendszerességgel látjuk egymást, párkapcsolat esetén minden nap egy ágyban térünk nyugovóra, bármikor összebújhatunk, szerelmeskedhetünk! Megszűnik az izgalom, a varázs Sokszor csak a gyöngédség marad, ha marad. Megszokjuk, hogy együtt vagyunk.Müller Péter bölcsességével:„Csak az él, ami szüntelenül képes megújulni. Ilyen egy házasság, egy barátság és egy szerelem is. Ha szeretsz valakit, mindennap újra bele kell szeretni. A rutin: halál.A megszokás lassú halál. ”

(Molnár Éva Zsófia a „Kiút a korlátok közül” című könyv szerzője)