2017.04.17. 20:19
Jó reggelt, Dunaújváros!
Nem vagyok templomba járó ember. Ez nem jelenti azt, hogy hívő sem, hiszen Istenben hinni nem feltétlenül jelenti e szertartás követését.
Történetesen húsvét vasárnap délelőtt az óvárosi katolikus templom előtt várakoztam, és figyelmes lettem egy, a templom lépcsőjén ülő emberre és a mellette lévő sapkára. Kellő távolságból szemléltem őt, és azt, ahogyan a templomból, a húsvéti miséről távozó embertársai elmennek mellette. Odabent imádkoztak,áldoztak és minden bizonnyal adakoztak is. Távoli boldogságuk, lelki nyugalmuk reményében. Aztán, amikor kiléptek a fényre, mintha mindezt elfelejtették volna. Azt, hogy annak az embernek, aki mellett elléptek, az a kis adomány magát az életet jelenti. Talán majd legközelebb megállnak, legalább egy jó szóra.
