Jó reggelt, Dunaújváros!

Öröm és könnyek, ha szentimentálisak vagyunk. E hangulati miliőben kérdeztem meg a most érettségizett lányomat, hogy mit kezd a rászakadt rengeteg szabadidővel. Pontosabban a vizsgák után mi lesz az első dolga. Nagyon egyszerű volt a válasz: „kidobom a tételeket”. Ezeknek a gyerekeknek életük egy meghatározó -, de „védett” - szakasza zárult le, és ezzel egy sokkal bonyolultabb, nehezebb rész kezdődött el. Ám az alma mater, a tanárok, a diáktársak még hosszú éveken át elkísérik őket az útjukon, az emlékek meg örökké megmaradnak. Az élet elstartolt egy nagyon fontos útravalóval: nem félni, hanem élni kell azt! Persze felelősséggel! Igaz, csak egy betű az eltérés, ám mégis micsoda különbség!