Kétszer egy másodperc hiányzott az aranyhoz

Most pedig arra kérek minden szentesi szurkolót, hogy tapsolja meg a dunaújvárosi pólós hölgyeket, akik remekül küzdöttek a bajnoki finálé során, Dunaújváros és a magyar póló büszke lehet rájuk! - harsogta a szentesi szpíker, majd a közel hatszáz fős hazai tábor (is) felállva köszöntötte a bajnoki ezüstérmest. A dunaújvárosi hölgyek csalódottan, vigasztalanul álltak a parton, miközben a csapatot Szentesre elkísérő másfélszáz szurkoló a bajnoknak kijáró hangorkánnal köszönte meg az egész szezonban nyújtott teljesítményt.

A hazafelé vezető úton természetesen játékos, edző, szurkoló a vereség okait kutatta: balszerencse, vagy valami más?

A számos nagy csatát megélt Sós Ildikó szerint pályafutása során számos sportoló találkozik hasonló helyzettel, ám az érthető csalódottságon túl a most megszerzett kesernyés tapasztalatok igenis felhasználhatók a jövőben.

A mérkőzésen remekül pólózó Csabai Dóra így látta a történteket:

- Borzasztóan nehéz megemészteni ami a rendes játékidő utolsó másodperceiben történt. Ha pontosan tudnánk, hogy mit is rontottunk el, akkor nyilván minden másként alakul. Úgy érzem a csapat mindent megtett, kezünkben volt a mérkőzés. Az utolsó negyedre is úgy fordultunk rá, hogy az állás döntetlen és továbbra is nagyon kell küzdeni a győzelemért. Most sajnos nem jött össze. Ennek ellenére úgy vélem, jól döntöttem, amikor Dunaújvárosba igazoltam. Remek embereket ismertem meg itt és rengeteget tanultam. Köszönöm mindenkinek. Hogy itt folytatom-e a pályafutásomat, vagy máshol, az egyelőre még számomra is nagy kérdés.

A finálé után egy nappal Mihók Attila vezetőedző így nyilatkozott: - Sok minden kavarog még bennem, de nem tehetünk mást, mint fejet hajtunk és gratulálunk a Szentes csapatának. Pályafutásom során hasonló szituációkkal még nem találkoztam. A döntő négy meccséből három a kezünkben volt, ha az első itthoni és a második szentesi derbin a záró negyed csak 7:59-ig tart, akkor most mi vagyunk a bajnokok, és legbelül úgy érzem ez a csapat megérdemelné, hogy most őket ünnepeljük. Kicsit értetlenül állunk a történtek előtt. Akit elütnek a zebrán, az is keresi a választ: milyen okok húzódnak meg a háttérben? A vízilabda oldaláról nézve, azt kell mondanunk, hogy becsülettel küzdöttünk. Sajnos kétszer egy másodperc alatt hetek, hónapok munkája kérdőjeleződött meg. Mit hoz a jövő? A magyar női pólóban komoly átrendeződés várható. A tehetősebb hazai klubok az olimpia előtt számos játékost hazacsábítanak majd, és érkeznek minőségi légiósok is. Nekünk erre anyagilag nincs lehetőségünk, és szakmailag sem ezt az utat kívánjuk követni. Tárgyalnunk kell a játékosokkal, bízunk benne, együtt lehet tartani ezt a sokra hivatott csapatot.