Van mire büszkének lenni - bronzérmes a Dunaújvárosi Főiskola női vízilabda együttese

Az ünneplés már a medencében elkezdődött, de nem volt rövid útja hazafelé sem a dunaújvárosi csapatnak, ami alatt és minden lehetséges helyen számtalanszor felcsendült a klub indulója is: Újváros itt van már velünk, minden meccset megnyerünk...

A keddi derbin a lelkes dunaújvárosi szurkolókon kívül ott volt az Újpest együttese is, akik a mieinknek szurkoltak, minden bizonnyal a tősgyökeres Szücs Gabriella révén kapták ezt a lelátói segítséget.

A találkozó után a lányok át is vehették a bronzérmeket, majd jöhetett a vidám csapafotózás

A szezonbeli utolsó találkozó, bár biztosan nem így tervezték a lányok, igazán emlékezetes marad, hiszen a büntetők elképesztő izgalmakat hoztak. S persze, hogy ekkor brillírozott a kapuban Kasó Orsolya, és a dunaújvárosiak keze akkor sem remegett meg, amikor 10-9-nél be kellett dobni a folytatásért. Nos, a mindössze tizenhét éves Mchunu, aki a meccsen nem sok szerepet kapott, odaállt és ellentmondást nem tűrően bevágta. Majd a BVSC-nél Kisteleki és Gyöngyössy lövését is megfogta Kasó, s mivel nálunk Horváth is rontott, Gursatti Gréta kezében volt a bronzérem . A győztes gól szerzője így beszélt erről:

- A Magyar Kupában a döntőbe jutásért szintén ötméteresekkel vertük meg őket, bíztunk benne, hogy ez a rossz élmény bennük maradt. Az első körben tudatosan lőttem, az utolsóhoz úgy mentem oda, nem érdekel semmi és gól lesz, az volt a lényeg a labda valahogy menjen át a vonalon. Szerencsére a szezonban sikerült átlépni azon, hogy az ilyen kiélezett szituációkból jól jöjjünk ki. Mentálisan jobban fel voltunk készülve, nem izgultam. Nyilván szerettünk volna döntőbe kerülni, de várható volt, hogy az Újpest és a Szentes lesz a befutó. Ám ez a harmadik hely is nagyon nagy dolog, mert a BVSC is erős csapat. Ezzel a sikerrel teljessé vált az éremkollekció, hiszen a kupaezüst mellett megnyertük az ifi bajnokságot, utóbbi meglepetés volt.

Szilágyi Dorottya azzal kezdte, hogy a meccs előtt jól tudták kezelni az izgalmat, bíztak a jó végkifejletben. - Nagyon felkészültünk a rangadóra, külön reggel Kasó Orsolyával a büntetőket is gyakoroltuk. Szerintem teljesítményünkre nem lehet panaszunk, a három medál önmagáért beszél. Most pedig a válogatottal jön egy világbajnokság, ahol ugyanúgy érmet szeretnénk szerezni, amennyiben ez sikerül, akkor tényleg teljessé válhat a szezon. Voltak kisebb hullámvölgyeim, de úgy érzem sokat fejlődtem. Az ünneplés egészen szerda reggelig tartott, de azért lesz még egy évzáró buli Mihók Attila vezetőedzőnél.

A kispadon egyébként Mihók Attila eltiltása miatt Dorottya édesapja, a korábbi szövetségi kapitány, Szilágyi Péter ült. Ez nem volt furcsa számára, hiszen hét évig ő volt az edzője.

Horváth Brigitta, akinek az egyik ujja már korábban megsérült, de így is vállalta a játékot azt mondta úgy készültek, hogy ez lesz az utolsó meccsük és egy darabig akkor nem kell edzésre menni, mert nagyon fárasztó menetelés van mögöttük.

- Nagyon meg akartuk nyerni a meccset, nem szerettük volna a harmadik felvonásra bízni a döntést, még ha így nem hazai pályán ünnepelhettünk. Tudtuk, hogy kemény lesz, az is volt. Hihetetlen boldog vagyok, hogy mindenhol éremmel zártunk, míg tavaly két bronz és egy ezüst volt a mérleg, bízom benne ez így halad tovább, hogy egyre jobbak leszünk. Most jön egy kis pihenő, hamarosan Merész András felnőtt szövetségi kapitány keretet hirdet, majd június végén többünknek kezdődik a junior válogatottal a felkészülés az előttünk álló feladatokra. Az biztos, szezonbeli sikereink nagy lökést adnak ehhez a munkához.