A hardrock atyja: a Deep Purple

Írásunkkal célunk a nagy öregeknek a hatvanas, hetvenes évek fiataljainak nosztalgiázásra lehetőséget nyújtani, illetve a fiatalabb korosztályoknak ízelítőt adni a kor muzsikájából.

A történet talán a rock and rollal kezdődött, ami a rhythm and blues, a rockabilly és a western swing elemeiből állt össze. A rock and roll elnevezés egy clevelandi lemezlovastól, Alan Freedtől származik 1953-ból, de a műfaj születését 1954-re datálják a szakemberek, amikor először elhangzott Bill Haley sikere, a Rock Around The Clock (Rock az óra körül). Sorozatunkban azonban nem a rock and roll legnagyobbjairól szeretnénk megemlékezni, hanem a klasszikus értelemben vett rockról szólnánk, ami egyes szakemberek szerint a rock and rollt és a blues-t elegyíti.

A Deep Purple legsikeresebb, úgynevezett klasszikus felállása. Balról jobbra: Roger Glover, Ian Gillan, Ian Paice, Jon Lord és Ritchie Blackmore
Fotó: teamrock.com

Sorozatunk első részeiben a hatvanas évek nagy "bummjáról" (amikor a rock legjelentősebb zenekarai megalakultak, és a mai napig nagy hatással vannak a műfajra) szeretnénk szólni. A rock, közelebbről a hardrock nagy négyese - ABC-sorrendben - a Black Sabbath, a Deep Purple, a Led Zeppelin és a Uriah Heep - szinte egy időben alakult, ezért is szoktunk a hatvanas évek nagy bummjáról beszélni, amihez még nagyon sok zenekar tartozik. De most maradjunk a nagy négyesnél, akik nélkül ma nem lehetne rockról, és annak rengeteg mai leágazásáról szólni.

A Black Sabbath, a Deep Purple, a Led Zeppelin egyaránt 1968-ban jött létre, a Uriah Heep pedig egy évvel később.

A fent említett négy zenekar közül a Deep Purple-lel elfogult vagyok, szerintem a hardrock szülőatyja az együttes. Talán ezért is kezdeném kis ismertetőnket a Mély Bíborral (Deep Purple).

Néhány lexikális adat. 1968-ban Roundabout néven alakultak meg, de az ugyanebben az évben megjelent első lemezüket, a Shades of Deep Purple-t, már Deep Purple néven adták ki. A kezdeti felállásuk a következő volt: Rod Evans (ének), Ritchie Blackmore (szólógitár), Nick Simper (basszus), Jon Lord (orgona), Ian Paice (dob). Egy évig működtek így, de a termésük ezalatt három lemez volt. Az idők során azután összesen nyolc felállásban létezett a DP, de erről majd később.

Azonban hagyjuk a puszta adatokat, és ugorjunk egészen 1987-ig, ugyanis 1987 januárjában egymás után három koncertet is adott a banda a Budapest Sportcsarnokban, ami a vasfüggöny mögött élők számára még fél évvel a bulik előtt is elképzelhetetlen volt. Igaz, a műfaj és a Deep Purple rajongói már korábban sustorogtak arról, jön a Deep Purple, de hát abban az időben annyi mindenről susmorogtunk, de leginkább az álmainknak adtunk halk hangot. Azután 1987. január 26-án az öt hősünk, Ian Gillan, Ian Paice, Jon Lord, Robert Glover, Richie Blackmore (a klasszikus felállás, a legnagyobb sikereit ebben az összeállításban érte el a zenekar) több mint tízezer könnyes szemű ember előtt megszólaltatta a Highway Stars című dalukat, és elkezdődött a csoda. Mind a három koncerten ott voltam, a mai napig feledhetetlen.

Nem tudni, hogy improvizáltak-e a fiúk, vagy eredetileg is benne volt a programban, de tény, hallhattuk Brahms Magyar Táncát és a Monti Csárdást is. A háromnapos sorozatról egy kevésbé ismert triplalemezt is kiadott a zenekar, Hungary Days címmel, aminek a borítóján Magyarország térképe látható, és magyarul, igaz tört magyarsággal egy mondat: Légu vidám, iguál sört! (Légy vidám, igyál sört!).

Sajnos személyesen nem sikerült találkoznom az együttes tagjaival, de közvetve igen. Egy gyerekkori jó barátom akkori barátnője gyúrta a zenészeket a szállodájukban, és ő sokat beszélgetett a fiúkkal, és persze mindenről rögtön tájékoztatott engem.

Az egyik legérdekesebb történet, hogy Ian Gillan áradozott a közönségről, elmondta, meg voltak győződve arról, hogy a kommunista Magyarországon nem is hallottak róluk, és ha ők tudják, hogy ennyire szeretik itt a zenekart, akár ingyen is eljöttek volna a leglátványosabb műsorukkal. De akkor miért is voltak itt? Egyszerű az ok: egy világkörüli turnéra indultak, és úgy gondolták, Budapesten beállítják a hangzást, gyakorlatilag próbálnak, hogy a világ többi pontján minden rendben legyen.

Egy másik jópofa sztori ezekből a napokból: egyik este a zenekar a Halászbástyában vacsorázott, ahol egy remek cimbalmos szórakoztatta a nagyérdeműt. Jon Lord, a zenekar billentyűse, aki egy kis méretű templomi orgonát, a Hammondot gyakorlatilag bevezette a rockzenébe, amikor meghallotta a cigány cimbalmost, csak annyit mondott: itt az ideje, hogy abbahagyjam a zenélést . A cimbalmos annyira lenyűgözte, hogy később gyakran eljött magánemberként Magyarországra csodálni a hangszert s a mindenkori megszólaltatóját.

A gyűjtőknek kötelező! Az 1987-es budapesti koncertsorozatról kiadott lemez. Légy vidám, igyál sört!
Fotó: deep-purple.it

A közel ötvenévnyi működésük alatt nyolc felállásban játszottak. Napjainkban Gillan, Glover, Paice (egyetlen az egykori alapítók közül) a gitáros Steve Morse és a billentyűs Don Airey alkotja a zenekart. Ez a felállás 2002-től működik. Az igazsághoz tartozik, a Deep Purple 1976 és 1984 között szüneteltette tevékenységét. A tagcserék és a hosszú szünet leginkább a személyi konfliktusoknak tulajdonítható. Ezen a téren a prímet a Gillan-Blackmore páros vitte.

1984-ben azután mégis újra összeállt a klasszikus ötös. Egy lemezt is kiadtak Perfect Strangers címen, ami magyarul talán annyit jelent Tökéletes Idegenek. Ez a címválasztás azért sokat elárul. Jon Lord az újjáalakulásukról egy brit televízióban lényegre törően nyilatkozott:

- Egyszer felhívott Gillan, és azt mondta, mit szólnál hozzá, ha újra összeállnánk. Azt válaszoltam neki, Blackmore ebbe sohasem menne bele. Erre Gillan meglepett a válaszával: pont Blackmore kért meg arra, hogy beszéljek veled. Belementem, hogy újra megpróbáljuk. Pedig már akkor tudnom kellett volna, hogy nemhogy egy színpadra, de még egy városba sem szabad lett volna őket összeereszteni. De az mindkettőjük becsületére válik, hogy egymás tudását mindig tisztelték, egymást segítették, sohasem égették egymást a színpadon. De arra nem emlékszem, hogy valaha is megittak volna együtt egy sört.

Öt évig bírták így együtt, majd Gillan távozott, helyére Joe Lynn Turner érkezett. Két évig tartott ez a felállás, 1992-ben Gillan visszatért, egy év után Blackmore távozott, ő azóta kerüli a zenekart, Gillan viszont továbbra is az énekes.

A Smoke On The Water (Füst a víz felett) a Deep Purple legismertebb szerzeménye, ami bizonyos híresztelések, legendák szerint érdekes körülmények között született, és került fel az 1972-es Machine Head című lemezre. A történet lényege: a Deep Purple a svájci Montreaux-ban vette fel az új albumát, és ebben az időben ott koncertezett Frank Zappa, és a Genfi-tó partján tartott bulija közben kigyulladt az a kaszinó, ahol felléptek. Ez ihlette meg a Deep Purple tagjait vagy tagját, több variáció is szárnyra kelt erről, valaki állítja, hogy Gillan volt a szerző, és ez a valaki nem más, mint Jon Lord.

De, hogy is lett a Smoke On The Water a Depp Purple legismertebb dala? Lord elmondása szerint, egy szerzemény hiányzott a lemezről, és Gillan mondta, neki van egy dala a fiókban. Ez volt a Smoke On The Water. Amikor Lord meghallotta, azt mondta: "ha ezt a szart feltesszük a lemezre, én kilépek". Valamilyen okból felkerült, és nemcsak a Deep Purple, hanem a rockműfaj egyik legismertebb, legkedveltebb dala lett - Lord pedig maradt. Sőt, azon a listán, aminek az az elnevezése, hogy A 100 legnagyobb gitár riff a Smoke on The Water az első.

A Deep Purple a mai napig működik, épp áprilisban adott ki egy új lemezt, és ismét hatalmas, egész Európát valamint Észak-Amerikát érintő hatvanegy koncertes turnéra indult májusban. Magyarországot ezúttal sajnos nem érintik. De sportteljesítménynek sem akármi, amit a zenekar tagjai bevállaltak, hiszen a legfiatalabb zenész, Steve Morse is hatvankét éves, Gillan és Glover pedig már hetven fölött van.

A Purple napjainkban, az áprilisban megjelent lemezük bemutató klipjén. Balról: Roger Glover, Ian Gillan, Don Airey, Ian Paice és Steve Morse
Fotó: metalindex.hu

Szóval a Deep Purple él és virul, a hosszú évek alatt húsz stúdióalbumot adott ki a rengeteg válogatás és megszámlálhatatlan koncertkiadvány mellett.

Ami viszont bizonyos: a klasszikus felállás már sohasem jöhet létre, mivel Jon Lord 2012-ben hasnyálmirigyrákban meghalt.

Végezetül a Deep Purple jelentőségéről: a zenekar egykori és mostani tagjai olyan meghatározó együtteseket hoztak létre, mint a Rainbow (alapító Ritchie Blackmore), de játszott a zenekarban Roger Glover, Joe Lynn Turner és Don Airey is. Ott van a Whitesnake is (alapító David Coverdale), de a bandában felbukkant Lord, Paice és Airey is. Sikeres együttes volt a Ian Gillan Band is. Az egykori és a mai Deep Purple tagok több száz lemezen működtek közre.

(Folytatjuk.)

A MACHINE HEAD A LEGSIKERESEBB

A Deep Purple húsz stúdiólemezt, tizennyolc koncertalbumot, huszonegy válogatást és tizennégy DVD-t adott ki.

A Gillan, Paice, Blackmore, Glover, Lord felállás három különböző időszakban hét lemezt jelentetett meg. Az első az 1970-es Deep Purple in Rock volt, a legsikeresebb pedig az 1972-ben megjelent Machine Head. Mindkét album benne van az 1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című könyvben.

A klasszikus felállás 1969 és 1973, 1984 és 1989, valamint 1992 és 1993 között működött.

Az évek során a műfaj meghatározó alakjai közül játszott a zenekarban David Coverdale, Glenn Hughes, Tommy Bolin, Joe Lynn Turner, Joe Satriani.

JON LORD PAKSON

Jon Lord, a Deep Purple egyik alapítója 2011-ben a Jon Lord Blues Project elnevezésű formációjával fellépett a paksi Gastroblues Fesztiválon. A koncert előtt nem sokkal kapta a hírt, hogy komoly rákbetegséggel küszködik. A fesztiválról DVD jelent meg, ezen szerepel Jon Lord is, ez az utolsó felvétel róla.