Ákos legújabb klipjét a vasműben forgatta

2014. szeptember 24., 16:20 szerző: Várkonyi Zsolt
hozzászólás
Talán sorsszerűség, talán a véletlen, de mindenképpen különleges dolog az, hogy Ákos, a népszerű előadóművész épp a Dunaferr-ben forgatta legújabb lemezének címadó dalát. A zenésszel a lemezbemutató után beszélgettünk.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Fotók: www.akos.hu/mezeijo

– Szeptember 24-én jelent meg az „Igazán” című négy számot tartalmazó lemezük. Milyen hangulatok, érzések ihlették az új dalokat?

– A kétszázezres látogatottságú, nagy sikerű TURNÉ 2084 kísérőzenekara, a Lepés Gábor szintetizátoros és Bánfalvi Sándor dobos alkotta formáció idén kiegészült régi szerzőtársammal, Hauber Zsolttal, akivel annak idején együtt alapítottuk a Bonanza Banzai zenekart. Vele több, mint 30 éve ismerjük egymást, együtt éltük meg a kamaszkor drámai eseményeit és az első nagy sikereket is.

A lemez négy új dalt és számos újraértelmezést tartalmaz. Az új szerzeményekről röviden annyit, hogy szerintünk a legfontosabb dalaink között vannak. A programadó „Újrakezdhetnénk” után a címadó „Igazán” összetett, sűrű anyag, hangzás és szöveg tekintetében is. Az „Amikor szerettél” zenéje Hauber Zsolt általam ismert legizgalmasabb szerzeménye: a benne megszólaló gitár és a vonóskar egyértelműen jelzi, hogy sokkal komplexebb dolog készül itt, mint egy szimpla „újraösszeállós retroparty”. Felnőttünk, felnőtteknek szeretnénk játszani. A „Kapuzárás” egy harsány, dörgedelmes rockdal arról, ami a mi korosztályunkból sokakat foglalkoztat, például személyesen bennünket is. Ez a négy új szám nem monokróm, hanem minimum három különböző hangszerelési világ, és reményeim szerint megmutatja, hol állunk most, mit tanultunk több mint negyedszázadnyi zenélés alatt.

– Az Igazán című dal esetében miért pont Dunaújvárost, azon belül pedig miért a vasműt választották a klipforgatás helyszínéül?

– Régóta magam rendezem a saját klipjeimet, ehhez a dalhoz egy öntöde vagy kohó forró képeit álmodtam meg. Voltam is helyszínelni egy kisebb üzemben Budapesten, ahol nagyon kedvesen fogadtak, de nem olyan volt, amire eredetileg gondoltam. Éppen a helyszínelésről meséltem a zenésztársaknak a stúdióban, amikor Hauber Zsolt felkiáltott, hogy ő ismer valakit Dunaújvárosban, aki segíthet bejutni a vasműbe. Ami itt fogadott, az minden várakozásomat felülmúlta. Képi értelemben és emberileg is: 26 éves pályám alatt még soha nem kaptam ennyi helyszíni segítséget egyetlen klipem kapcsán sem.

– A Vasműben töltött forgatási napok alatt milyen kép alakult ki Önben a gyárról? Milyen tapasztalatok, élmények érték a stábot Dunaújvárosban?

– Az itt dolgozók nagyon kemény körülmények között végzik a dolgukat, le a kalappal előttük. Ez szó szerint „nehéz ipar”! Ennek ellenére csak mosolygós arcokkal találkoztam, mindenki ott segített, ahol tudott. Forgatáskor mindig azzal kell számolnunk, hogy betolakodóként kezelnek bennünket, pláne egy ilyen veszélyes és szigorú előírásokkal szabályozott helyszínen, de itt szó se volt ilyesmiről.

– Egyéni stílusa van, szövegei, költészete élettel töltik meg az önmagában is kiváló zenét. Mára inkább az intellektuálisabb irányba tolódott el a stílusuk. Mi inspirálja, motiválja a hétköznapokban és zeneszerzői munkájában?

– Más szerzők művei inspirálnak, elsősorban könyvek és filmek, és talán leginkább a magyar költészet: egész gyerek- és fiatalkoromban versmondó voltam, ez is indított arra, hogy magam is írjak.

– A közelmúltban sorsszerűen (?) egymás után a „Valami véget ért” és az „Újrakezdhetnénk” című dalait hallgattam meg. Mindeközben számos szerzeménye van – „Adj hitet”, „Keresem az utam”, „Hello” – amelyek mind e témakör köré csoportosíthatóak. Mindig tart valahonnan valahová. „Örök átutazónak” tartja magát, vagy megállapodott embernek?

– Vagyok egyik is, másik is. E nélkül a nyugtalanság nélkül nem lehet írni vagy létrehozni semmit.

– Ön évtizedek óta a magyar zenei élet meghatározó szereplője. Milyennek látja most a hazai könnyűzenei közeget?

– Nem a hazai könnyűzenei közegben élek, így erre nem tudok egyértelmű választ adni. A zenehallgatási szokások radikális megváltozása, a „torrentezés” alapjaiban változtatta meg a szerzők és előadók lehetőségeit. A bárhol, bármilyen körülmények között ingyen elérhető zene pedig torzította a hallgató viszonyát is a zenéhez: nézetem szerint sokkal szegényesebb ma ez a viszony ahhoz képest, hogy például a mi korosztályunknak mennyit adott-jelentett egy dal vagy egy lemez kamaszkorunkban.

Várkonyi Zsolt

hozzászólás

Facebook

Hozzászólások