Az 50-es évek rhythm and bluesától a klasszikus chicagói bluesig

Pedig nem egy tiszavirág életű zenekarról beszélünk, lassan húsz esztendeje már, hogy Fekete Jenő (ének, gitárok) és Nagy Szabolcs (zongora) létrehozta a formáció alapját, a később hozzájuk csatlakozó két kiváló muzsikus, Pengő Csaba (nagybőgő, basszusgitár), Mezőfi "Fifi" István (dobok) tette aztán teljessé a blues alapjaiból építkező, ám kísérletező kedvű együttes sikereit.

Furcsa véletlen, hogy Fekete Jenő nem is túl régen koncertezett a városban, akkor Bacsa Gyulával közösen örvendeztette meg közönségét. Ezúttal erősebb zenekari formációval állt ki a liget nagyszínpadára, meglepően szép számú közönsége elé. A vártnál többen voltak kíváncsiak a rétegzenének számító műfaj előadóira. Nem kellett csalódniuk.

Kiválóan egészítik ki egymást Fekete Jenő (balra) klasszikus gitárjátéka és Pengő Csaba dzsesszfutamai. Fotó: Ónodi Zoltán

A repertoáron magától értetődően szerepelt a tradicionális, autentikus blues muzsika, de az est folyamán egy kis jazz, funky, ragtime, country, gospel és soul is került hozzá. Mazsoláztak az együttes stílusát meghatározó szerzők, Freddie King, Little Walter, John Lee Hooker, Willie Dixon, Albert King, Charles Brown szerzeményeiből, de természetesen az olyan klasszikus darabok is elhangzottak, mint Muddy Waters: Hoochie-Coochie Man, J.J. Cale: After midnight, Barry White: Just Another Way to Say I Love You, B.B. King- Everyday I have the Blues című szerzeménye, vagy a Blues Brothers – Flip, Flop & Fly címen ismertté vált rock and roll klasszikusa, de a saját szerzeményeknek (Nagy Szabolcs - Fekete Jenő - Ripoff Raskolnikov) sem maradtunk híján, mint például a One More Glass (Of Cheap Whisky).

Az együttes erősségét adja a rendkívül érzékeny ritmusalapokon könnyedén kísérletező két rendkívül képzett zenész a basszusgitárnál és a zongoránál. A jazz konzervatóriumot végzett Pengő Csaba játéka új értelmet ad a blues muzsikának. Még amikor az autentikus darabokat játssza, annak is saját stílusa, fénye lesz az ujjai alatt, sokszor el is viszi az összhangzást a jazz irányába. Nagy Szabolcs zeneszerzőként és előadóként is régi társa például a Hobo Blues Bandnek, klasszikus alapokon nyugvó játéka, minimalista zongoraszólói szintén védjegyei a zenekarnak. Nem utolsó sorban emblematikus a másik alapító, Fekete Jenő érces, rekedtes, „feka" hangjával, néha érzékeny, bontott akkordos gitárjátékával, a rezonátoros, vagy dobro - gitáron hozott szólóival.

Aki már egyszer látta, nem felejti el a feszültséggel teli lüktetést, ahogy szóló közben „megrágja" a hangokat, ahogy ülve, felhúzott térddel nyújtja a zengést, ahogy a gitár nyakán a húrok közé szúrja cigarettáját.