2012.03.28. 19:52
A magyar tudományra is rossz hatással van a Schmitt-botrány
A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) szerint a politika és a tudomány szereplőinek közös érdeke és felelőssége, hogy rövid időn belül megnyugtatóan lezáruljon Schmitt Pál doktori disszertációjának ügye.
Az MTA szerdai, MTI-hez eljuttatott állásfoglalása szerint a "minden bizonnyal politikai indíttatású ügy" mára nemzetközi botránnyá dagadt, amely súlyos károkat okoz Magyarország és a magyar tudományos közélet számára, akkor is, ha az államfő doktori címe nem minősül tudományos fokozatnak, és azt a rendszerváltás előtti idők nem példa nélküli eljárása szerint szerezte meg.
A tudomány képviselői és a közvélemény fokozott várakozásától kísért vizsgálóbizottsági jelentés világosan feltárta a tényeket. A történtekért mind a doktori értekezés szerzője, mind a dolgozatot akkor gyorsan és gondatlanul elbírálók felelősek - olvasható az MTA állásfoglalásában.
Az államfővel kapcsolatos plágiumgyanú miatt felállított, a Semmelweis Egyetem által felkért testület megállapításainak összefoglalóját az intézmény kedden a honlapján hozta nyilvánosságra. A tényfeltáró bizottság jelentése szerint a doktori eljárás hiányosságokkal ugyan, de formailag megfelelt az akkor még önállóan működő Testnevelési Egyetem gyakorlatának. A testület megállapította azt is, hogy az egyetem szakmai hibát követett el, amikor a szövegazonosságokat nem tárta fel időben.
Hozzátették: ha nem is szabálytalanságra, de mindenképpen formai hibára utal "a dolgozatra általában jellemző szakszerűtlen forrásmegjelölés, illetve a hivatkozásokra történő szakszerű utalások hiánya, amelyre a témavezetőnek, illetőleg a bírálóknak még a felkészülés idején, illetve az előopponensi véleményben fel kellett volna hívnia a figyelmet".
Schmitt Pál szerdán Szöulban az MTI Hírcentrum tudósítójának azt mondta, nem mond le, számára a plágiumgyanút vizsgáló tényfeltáró bizottság végkövetkeztetése "egyfajta elégtétel".
A hvg.hu január 11-én írt arról, hogy Schmitt Pál 1992-es, 215 oldalas disszertációjának mintegy 180 oldala a bolgár Nikolaj Georgiev francia nyelvű munkájának többnyire szó szerinti fordítása és átvétele. Későbbi állítások szerint egyes bekezdések szó szerint megegyeznek a német Klaus Heinemann tanulmányának részleteivel.
