Egy egész ritka eset

Úgy látom, hogy a legtöbb ember nem érvek csatájának fogja fel ezt a társas kapcsolatot, hanem: kinyilatkoztatásnak, amikor a saját, megfellebbezhetetlen és egyedül igaz véleményét közli a világgal, mintegy miheztartás végett.

A többi nem érdekli.

Sokan nem is tűrnek kommentárt kinyilatkoztatásuk után, pláne nem tűrnek kételkedést, ellenvéleményt.

Olyannyira nem, hogy ha kinyilatkoztatásuk végeztével bárki efféle megjegyzésekre ragadtatja magát, akkor végig sem várják, amit a másik mond, hanem közbevágnak, csírájában próbálva elfojtani a renitens megszólalásokat.

Én viszont nem tűröm a közbevágást: megkérem az illetőt, hogy hadd fejezzem be a mondatomat. Másodjára már hangosabban kérem meg – és ritkán állhatok meg a hangerőnöveléssel

az üvöltés előtt...

Akkor persze ott a sértődés.

Ám a minap valaki bocsánatot kért a közbeszólásért.

Így volt alkalmam nekem

is bocsánatot kérni a kiabálásért. Ritka eset...