Nem érünk rá figyelni

Olyan emberek, események, tények mellett szaladunk el, akik és amik sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének, mint amennyit kapnak tőlünk. Futunk versenyt magunkkal, versenyt az idővel. Pontosabban rohanunk magunk elől és kergetjük az időt. Gyorsétteremben eszünk gyorsan gyorskaját, hamar alszunk sokat, csak leszaladunk a boltba valami harapnivalóért, egy perc alatt szárad a körömlakkunk, a ruháink száradását meg már meg sem várjuk, mert elintézi nekünk a mosógépekbe épített program. A kutyánkat levisszük egy gyors pisire, majd rohanunk tovább rohanni. Így fordulhat elő, hogy már azt sem látjuk, ami az orrunk előtt van, mert nem érünk rá figyelni. Szorít a határidő, de a nadrágszíj is, szorít a cipő és szorítjuk a fogunkat is, mégpedig össze. Így történhetett, hogy a nagy hajrában mosolyt csalva még saját arcomra is, az áramtalanított gépkocsiból első próbálkozásra ártalmatlanított lett. Persze rohantam vissza, kijavítani.