Legendák

Szép lassan lecseng az Európa-bajnokság. Még csordogálnak hírek, például eldőlt Gareth Southgate angol szövetségi kapitány sorsa, aki lemondott, az információk zöme mostantól átcsúszik az átigazolások rovatába, és egészen biztos, hogy a kontinenstorna emléke elhalványul, amiben nagy szerepet játszik a klubfutball beindulása és a jövő héten kezdődő olimpia.

Magyarán: az élet megy tovább. Mi, magyarok már hetek óta nem foglalkozunk az Eb saját vonatkozásával, három hete ilyenkor még szurkoltunk, hogy a többi válogatott kaparja ki számunkra a gesztenyét, és miután ez nem történt meg, kicsit sajnálkoztunk, és ennyi, le lehetett zárni. A játékosok elmentek nyaralni, többen már vissza is tértek a klubjaikhoz, mások ezt a napokban teszik majd meg, itt-ott olvasható egy-egy elemzés, elsősorban arról, hogy kudarc volt-e a szereplésünk vagy papírforma, de gyanítom, ez különösebben már senkit sem izgat.

A tanulságok levonása nem is a szurkolók dolga, ez a szakmai stábé és a játékosoké az őszi roppant komoly kihívások előtt, szeptember 7-én már Németország vendége lesz a válogatott a Nemzetek Ligája nyitányán. Ennek novemberben lesz a visszavágója, közben pedig kétszer megmérkőzik a csapat Bosznia-Hercegovinával és Hollandiával is – csupa emberpróbáló feladat.

Nekünk annyi a teendőnk, ne essünk a szokásos hibába. Amennyire túlértékeltük a selejtezők, előtte pedig az NL-mérkőzések eredményeit, már-már legendát körítettünk a 14 meccses veretlenség köré, most ne értékeljük alul a válogatott jövőjét azért, mert ennek az Eb-nek csupán észrevétlen epizodistái tudtunk lenni. 

Ilyen volt a kilencvenes évek közepén a Ferencváros Bajnokok Ligája-szereplése, amelyet az egy győzelem, két döntetlen és három vereség, kilenc szerzett és hat meccsen 19 kapott gól ellenére menetelésként szoktunk emlegetni.

A magyar válogatott egy hónapja megszakadt 14 meccses veretlenségi sorozata alatt olyan csapatokkal került szembe, amelyeknek a ranglistás átlaga mindössze a 76. hely volt, és egyszer sem játszott olyannal, amely előtte állt a rangsorban. A tisztelet így is jár érte, de ennyi és nem több, ebből a jövőre nézve semmilyen következtetést sem lehet levonni. Persze a hideg józanság nem a futball sajátja, az a szenvedélyek terepe, de ettől még a legfontosabb pillanatokban okos lehet hallgatni rá. Elsősorban a saját érdekünkben, hiszen nem másoknak ártunk, ha becsapjuk önmagunkat.