Ilyen egy jó plakát

Frivol, erőszakos, ugyanakkor van benne báj és humor – Árendás József szerint ez a jó plakát titka. A Munkácsy-díjas grafikus úgy látja, a PosterFest kiváló alkotásai azt bizonyítják, hogy a műfaj nem hal ki, van utánpótlás. Csütörtökig látható a Teslában az idei nemzetközi válogatás – írja a Kultúra.

Akad, aki úgy véli, a plakát egy letűnt korszak kihaló műfaja. Ön egyetért ezzel?

A plakátnak valóban voltak szebb és sikeresebb időszakai, amikor jóformán ezek jelentették az információforrást. Aztán megjelent az internet, amely lényegileg változtatta meg a plakát helyzetét. Csökkent az utca szerepe, a számítógép és a képernyő egyre nagyobb teret hódított. Vidéken mostanra alig akad utcai plakát.

25 évig dolgoztam a zalaegerszegi színháznak, ám a végén a teátrum már egyszerűen nem tudta megfizetni az egyre dráguló plakáthelyeket. Amit most az utcán látunk, a multinacionális cégek hirdetései legfeljebb falragaszok, túlzás volna őket plakátnak nevezni, hiszen semmi nincs bennük abból, ami egy jó plakáthoz kell.

Mi kell egy jó plakáthoz?

Egy jó plakát figyelemfelkeltő, szól valamiről, nemcsak primér jelentése van. Ha közel megyünk, észreveszünk finomságokat, poénokat, amelyeket tán, amikor elsuhanunk mellette autóval vagy villamossal, nem is fogunk fel. Van egy csaknem harminc éve készült Turandot plakátom, amit szintén a zalaegerszegi színház számára terveztem, és még mindig jó, mert olyan értékek vannak benne, amelyek a képzőművészethez állnak közel, így akkor is működik, amikor már a klasszikus hirdetési funkcióját elvesztette.

Amikor Önt felkérik egy plakát elkészítésére, akkor azon gondolkodik, hogy az adott terméket – legyen az akár színházi előadás – miként lehet a legjobban eladni, vagy hogy akár képzőművészeti alkotásnak is beillő, időtálló rajz szülessen?

Is-is. A jó művész mindkettőt megoldja. Aki pusztán a primér felkérést készíti el, az a banán ábrája mellé odabiggyeszti, hogy 286 forint, fölül az áruház logója, és kész.

A humor elengedhetetlen része egy plakátnak?

Ahogy az életnek is. Én mondjuk ilyen típus vagyok. Bizonyára a savanyú emberek is készítenek plakátot, lelkük rajta. Egy tervezőgrafikus kicsit olyan, mint egy clown, mindent tudnia kell a manézsban. Nemcsak plakátokat készítünk, hanem katalógusokat, könyveket, adott esetben hirdetéseket.

A 13 éve alakult Magyar Plakát Társaság is azt a szemléletet hirdeti, miszerint a plakát nem egy lassú, elbeszélő, lagymatag műfaj, hanem egy picit frivol, erőszakos, ugyanakkor van benne báj, kedvesség. Valamivel meg kell fogni a szemlélőt.

Ez a második PosterFest. Miről szól ez a kezdeményezés?

Hogy őrizzük a lángot! És van remény, hisz tele van fiatal alkotókkal. 2016-ban volt az első fesztiválunk. A társaság hirdeti meg, többnyire valamilyen tematikus pályázatot írunk ki fiataloknak, főiskolásoknak, magyar és nemzetközi tervezőknek. Most is annyi terv érkezett a világ minden tájáról, hogy komoly zsűrizéssel válogattuk ki a díjazott és a kiállításon bemutatott alkotásokat.

Itt van a világ a Teslában plakátokon és vizuális ragaszokon. Érdekes, színes és élő – aki csak megnézi, ezt látja. Idén a szabadság tematikát választottuk, és egy magyar hallgató nyerte az első díjat egy békegalambos konzervdobozt ábrázoló plakátjával.

Tehát van utánpótlás.

Abszolút! Ez nagy öröm nekünk, öregeknek. Változik a korszellem, más a grafika, és – mint ahogyan minden gyermek és fiatal újragondolja a világot – ők is ezt teszik. Ez így van jól.

Borítókép és fotó: kultura.hu