2 órája
Isten nyolcmilliárd kicsi szerelme (videó)
A Poétikon e heti adásában Lackfi Jánost és Szabó Fannit kérdezte Viola Szandra műsorvezető Istenhez való viszonyukról, az alkotó prófétai szerepéről és #jóéjtpuszi, Sistergő zsoltárok és Paraszomnia című könyveikről.
Lackfi János a Poétikon című műsor vendége volt
Forrás: Poétikon/adásfotó
„Egyikünk sem tudhatja, hogy meddig tart az élet, úgyhogy tulajdonképpen innen is indíthatjuk a beszélgetést is, hiszen ez az, ami évezredek óta felveti az emberiségben a transzcendencia különböző kérdéseit” – indította a végső kérdések taglalásával a Magyar Nemzet Videa-csatornáján látható beszélgetést Viola Szandra író, műsorvezető.
Szabó Fanni Paraszomnia című kötetében, bár a keresztény szimbólumokhoz is kapcsolódik, sajátos útját járja be a szakralitás keresésének.
Mint elmondta:
a néprajz és a történelem tanulása közben kezdte közel érezni magához a transzcendencia élményét, s ekkor teremtett egy saját mitikus, panteista világot magának.
Azt kereste, hogy „az élőlényekből, tárgyakból, minden létező és nem létező dologból hogyan áramlik felé az isten”, vagy éppen az istenek élménye.
Lackfi János mind magánemberként, mind alkotóként a bevált utakat részesíti előnyben, a Biblia olvasását és az Istennel való, rendszeres, személyes beszédet és imát. Mint mondta, a hitnek ez a fajta élménye akkor jön igazán jól, amikor az élete során valaki eljut odáig, hogy „megnyílik előtte a nagy büdös semmi”. Ilyenkor jó az – mondta el –, ha van egy személyes istentapasztalata, mert akkor van honnan elkezdeni az Istennel folytatott beszédet, hiszen így már ismeri azt ilyenkor szükséges nyelvet.
Mindkét írásban megjelennek az istenszerű lények
Amíg Szabó Fanni Paraszomnia című kötetében a transzcendens az istenszerű lények megjelenése gyakran fenyegető, addig Lackfi János írásaiban épp a hétköznapi szituációkban, például mosogatás közben érhető tetten Krisztus jelenléte. Lackfi János szerint ugyanis nincs olyan, amiről ne lehetne Jézussal beszélgetni, csak ápolni kell a viszonyt és mindenre választ kapunk.
Fotó: User
A #jóéjtpuszi című kötetnél az alkotás közben Isten jelenléte akár már azt is jelentette, hogy őt szerzőtársának is fogadhatta volna maga mellé – fogalmazott némi iróniával a szerző, utalva arra, hogy nagyon sok képe tényleg imában született vagy imában kapott kép volt. Ha megszólítjuk, akkor Isten tényleg olyan, hogy válaszol – emlékezett vissza a kötet születésekor átélt istentapasztalataira a szerző.
Létezik igazán tökéletes test?
A beszélgetés során a test feltámadásáról is szó esett, valamint arról, hogy egyes hívek arra is kíváncsiak, hogy fiatalon vagy netán átplasztikázott állapotában támad-e fel földi porhüvelyünk.
„Mindenkinek tényleg a teste az úgy adatott, ahogy adatott és érdemesebb az elfogadásába fektetni időt, mint az átműtésébe, már csak azért is, mert az is, mint tudjuk, addiktív, tehát hogy azért van 24, meg 35, meg 48 plasztikai műtétje celebeknek, mert akkor már rááll arra, hogy hát akkor jó, hogy olyan lett, de nem pont olyan lett az orrom, és akkor még, még, még... Nincs igazából tökéletes emberi test, tehát ez egy illúzió és akkor nyilván nem tiltja meg Isten, nincs benne a Bibliában, hogy plasztikai sebészhez pedig ne menjél, de hogyha az Énekek énekét elolvassa, és tudja úgy olvasni, ami egyébként elég nehéz, mert szerintem mindenki az önmaga elfogadásában, mindenkinek vannak gondjai, hogy tudja úgy olvasni, mint Isten szerelmes levelét saját magához, akkor én azt gondolom, hogy a kérdés magától szinte így földre pottyan” – fejtette ki Lackfi János, aki szerint Istennek „nyolcmilliárd kedvenc kis szerelme van”, s ha erre ráébred valaki, azzal már a saját önértékelési problémáit is leküzdheti.
A teljes beszélgetés itt tekinthető meg:
