Tisztában vagyunk vele, hogy mik kerülnek a kosarunkba?

Ma a boltok polcain körülbelül 50 ezer féle élelmiszer közül válogathatunk. A szám brutálisan magas, és a termékpaletta folyamatosan bővül, hiszen mindig jelennek meg új felvágottak, édességek, pékáruk, fűszerek, üdítőitalok. Nem meglepő tehát, hogy a bőség zavarától elvakult vásárló megvesz mindent, ami színes fotókkal, étvágygerjesztő fantázianévvel van ellátva, hiszen van miből válogatni, és ha van, akkor nyilván a legcsábítóbb felé nyúlunk. Vásárlásnál az utolsó szempont, hogy mit tartalmaz az adott élelmiszer, a vizuális ingerek és az ígért ízélmény sokkal előrébb van a döntési mechanizmusban.

Ízű, színű, aromájú

„Meggy ízű fagylalt” – olvashatjuk egy véletlenszerűen választott desszert címkéjét. Ilyenkor egyszerűen átkonvertáljuk fejben meggyes fagylaltra, hiszen végül­is ugyanaz, nyilván a gyártó valamilyen oknál fogva más megfogalmazást használ. Az ok talán az lehet, hogy a meggy ízért nem a gyümölcsösökben szüretelt, napérlelte, ropogós meggy felel, hanem az aldehid C17 fedőnév alatt futó mesterséges aroma, amit, nem mellesleg, festékek, műanyagok és gumik gyártásánál is használ az ipar.

A gasztropszichológia szerint vásárlásnál az ételek színét is fontos döntési szempontnak tartjuk, és ezzel a gyártók is tisztában vannak. Nem szívesen veszünk például olyan eperjoghurtot, ami sápadt rózsaszínen lötyög a tégelyében. Minél élénkebb a színe, annál vonzóbbá válik számunkra. A gusztusos pirosas rózsaszín azonban nem a valódi epernek, hanem a kárminsavnak köszönhető, ami egy sokkal intenzívebb színezőanyag, mint ami az eperben található. Azt azért mégsem vitathatjuk el, hogy nem természetes színezékről van szó, hiszen a kárminsav nem más, mint a megtermékenyített és kiszárított pajzstetvek testéből nyert anyag bizalomgerjesztőbb elnevezése.

Az vagy, amit meg E-szel

Az E-számoktól mindenki fél. Persze csak elméletben, mert egyébként gond nélkül megveszünk bármilyen E-számoktól nyüzsgő terméket, ha megkívánjuk, csak beszélni ne kelljen róla, mert akkor már rögtön mumusaink lesznek a rettegett adalékok. A fenti kódok egyébként sűrítőanyagok, stabilizátorok és tartósítószerek, ph-szabályozók jórészt, és elméletileg pontosan olyan arányban és kombinációban tartalmazzák azokat az élelmiszereink, amik még nem jelentenek egészségre ártalmas mennyiséget. Itt viszont érdemes visszagondolni a már említett több tízezer elérhető termékre, hiszen ezek jelentős része tartalmaz E-számokat. A fogyasztóvédelem számára lehetetlen kihívásnak ígérkezik minden étel kipróbálása és vizsgálata, ezért a szúrópróbaszerű minőségellenőrzések adataival kell beérnünk. Arról nem is beszélve, hogy minden bizonnyal egy nap nem csak egyféle E-vel turbózott ételt fogyasztunk, így cseppet sem megnyugtató a tény, hogy egyenként nem jelentenek különösebb egészségügyi kockázatot optimális mennyiségben fogyasztva. Számolhatunk tehát az úgynevezett koktélhatással, amely a különböző adalékok egymással reakcióba lépő folyamatainak a következménye. Azért nem minden E-számtól kell tartani, hiszen ha E 300-zal találkozunk egy csomagoláson, akkor az nem jelent mást, mint hogy C-vitamin hozzáadásával készült a termék, az E 160 d pedig természetes színezőanyag, a likopin jelenlétét takarja.

Már régóta nem csak a diabétesz

Az egészségtelen táplálkozás okozta betegségek kapcsán mindig a szív- és érrendszeri megbetegedésekre és az elhízásra gondolunk első sorban. Az egészségügyi kockázatok listája ezen már régen túlmutat. Különböző allergiák, légúti megbetegedések, csalánkiütés, de akár magatartászavar is lehet a tápértékcsökkentett, adalékokkal dúsított étrend következménye. Gyerekek esetében például a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar kezelésében jelentős eredményeket hozott egy kiegyensúlyozott diéta betartása, viszont a kialakulásában szerepet játszhatott az aspartame-os üdítőitalok mértéktelen fogyasztása is. A gyermekek táplálkozására különösképpen figyelni kell. A mesterséges tartósítószerek, a koffein és a túlzott cukorfogyasztás a fentebb már említett magatartászavarok melegágya lehet, nem is említve a fiatalkori cukorbetegség kialakulását, a koncentrációs nehézségeket, fejfájást, gyomorpanaszokat és az alvászavarokat.

Amitől megijedünk, de nem kéne

A tartósítási eljárások is aggodalommal töltik el a tudatos vásárlót, de vannak olyan városi legendák, amiket érdemes megcáfolni. A tartós tejek vagy konzervek eltarthatósági ideje például a hőkezelésnek és az aszeptikus csomagolási technológiának köszönhető. Ez lényegében azt jelenti, hogy a sterilizált környezetben a csíraszám 10 alatt van, de ez csak levegővel érintkezve kezd el szaporodni és létrehozni romlást okozó baktériumokat. Nem véletlenül szerepel a felhívás az egyébként hosszú eltarthatósági idejű termékeken, ami szerint felbontás után x napon belül elfogyasztandó.

A mirelit zöldségek körül is számos tévhit kering, pedig a gyorsfagyasztás az egyik legpraktikusabb tartósítási technika. Megfelelő alapanyagok felhasználása, helyes előkészítési és hűtőkörülmények között a zöldségek, gyümölcsök megőrzik eredeti tápanyagtartalmukat, ízüket és illatukat is. Lassúfagyasztás esetén ez kevésbé jellemző, mert a keletkező nagyobb méretű jég­kristályok jobban károsítják a sejtfalat.

A gyorséttermek meghekkelt húsai

Megnyugvással tölthet el bennünket a legnépszerűbb gyorséttermi láncok törekvése a látszólag egészségesebb menük kialakítására. Gyanútlanul rendelünk bundás csirkemellet salátával abban a hitben ringatva magunkat, hogy bölcs választást hoztunk a hamburger-sültkrumpli kombóval szemben. Valójában ezek a panírozott finomságok sokszor úgynevezett újjáépített húsok, amik tartalmaznak némi színhúst, de e mellett jelentős mennyiségben adnak hozzá bőrkeport, csontok, ínak feldolgozott maradékát, majd további állományjavítóknak, ízfokozóknak, fűszereknek és a panírnak köszönhetően azt az érzetet keltik evés közben, hogy az, ami a tányérunkon van, egy valódi szelet csirkemell.

A gyorséttermek a vendégek ízmemóriájával játszva termelik a profitot. Mielőtt a forgalmazóhelyek konyháiba kerül az adott hamburgerpogácsa, laboratóriumi körülmények között számos teszten megy keresztül. Végül az az ízesítés kerül forgalomba, amely a legnagyobb ízrobbanást okozza a fogyasztó szájában. A fűszeres aromák lenyomatokat hagynak az agyban, amelyek már az adott élelmiszerláncra gondolva olyan képeket, élményeket aktiválnak az emlékezetünkben, amiktől instant beindul a nyál­elválasztásunk, s elkezdjük hiányolni az adott ételt. Így, az agykémián keresztül válunk a gyorskaják függőivé és visszatérő rabjaivá.

Ma már minden méreg…

…gondolhatjuk tévesen. Nem igaz, hogy nem ehetünk semmit, csupán egy kis időráfordítást és odafigyelést igényel a táplálkozásunk. Válasszunk tiszta, nyers alapanyagokat. Húsokat, amiket mi készítünk el, zöldségeket, amiket őstermelőtől vásárolunk vagy magunk termeltünk, gyümölcsleveket, amiket mi facsarunk és hígítunk tetszőlegesen. Fűszerkeverékek helyett állítsuk össze mi saját ízvilágunk szerint a megfelelő pácot, bolti édességek helyett süssünk otthon desszerteket. Cukor pótlására számos természetes, de alacsonyabb kalóriatartalmú és glikémiás indexű édesítőszert választhatunk. Persze mondhatjuk, hogy ez a vásárlói magatartás sok időbe és pénzbe kerül, de természetesen nem várható el, hogy minden nap, minden körülmények között e szerint éljünk. A szélsőségek sosem jók, legalábbis nem kivitelezhetők, főleg nem egy olyan társadalmi struktúrában, ahol minden a fogyasztásról szól. Tenni azonban lehet ellene, kis lépésekben, apránként, hiszen csak a mi felelősségünk, milyen egészségi állapotban érjük el az idős­kort.