Aranyszalag védjegyet kapott Bálint Csaba

A tanúsítóvédjegyet a Magyar Gasztronómiai Egyesület alapította 2013-ba. A hiteles minőségtanúsítás egyszerre szolgálja a fogyasztót és támogatja a termelőt, hiszen jó minőségű alapanyag nélkül nincs jó konyha.

Bálint Csaba galambtenyésztővel beszélgetve megtudtam, hogy elődeink még ismerték a galambhús felbecsülhetetlen értékét, zamatos egyedülálló ízét. Majd az étel szinte teljesen eltűnt a magyar konyhából. A gasztronómia azonban mára kezdi újra felfedezni ezt a különleges fogást. Csabával egyébként öröm volt találkozni. Lelkesen, szenvedéllyel beszélt hobbijáról, amely lassan fő hivatássá növi ki magát:

– Apám foglalkozott galambokkal, 11-12 évesen már saját postagalambjaim voltak. Ekkor szerettem végképp bele a velük való foglalkozásba. Azóta kisebb szünetekkel mindig tartottam galambokat, de komolyan öt évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni a húsgalambbal. Az első beszállításomat negatív kritika fogadta, hiszen sok mindent nem tudtam akkor még a húsgalambok tartásáról és főleg vágásáról. Lesújtott a kudarc, de azért sem adtam fel. Főleg a vágástechnikámon kellett változtatnom: a húst tilos forrázni, vízzel nem érintkezhet a galamb bőre a vágás során. A kezdeti nehézségek után Huszár Krisztiántól, a Zuzu Budapest séfjétől mára a következő kritikát tudhatom magaménak: „Jobban csinálod, mint a franciák”. Minden nap hajnali négy órakor kelek, ellátom az állományt, és úgy indulok reggel 6 órára dolgozni. Délután újra etetek, este pedig még egyszer. A galambjaim extra takarmányt, természetes összetételű emésztőanyagot kapnak. Tágas, szigetelt dúcokban, és szellős, napsütötte reptetőkben töltik a napokat, hetente egyszer fürdési lehetőséggel. Huszonöt-harminc napos korukra érik el a galambok a vágásidőt, ekkor tisztítva 450-500 gramm körüli a súlyuk. A szállításokat hetente intézem, a galambok tisztítását (is) én magam végzem. Gyakorlatilag mára elmondhatom, nem tudom kiszolgálni az engem megkeresőket. Óriási a galambhús iránt az igény nemcsak a hazai, nívós éttermekből, hanem külföldről is. Ezért terveim között szerepel az állomány további növelése akár egy közeli tanya megvételével, mert a mostani helyet egyszerűen kinőttük. Az állatokat egyébként szinte száz százalékban én látom el, vágom és szállítom. Nagy kötöttség, a családi programokat is főleg a galambokhoz igazítjuk. Egy napra sem hagyhatom magára az állományt – mondta.

Mi a sikerének titka? A rengeteg, szenvedéllyel végzett munka, az odafigyelés, az évek, évtizedek alatt összegyűjtött szakmai tudás, az újabb és újabb célkitűzések, valamint a mélységes hit abban, amit csinál.