A feltaláló, aki négy kerékre ültette az amerikai embereket

Az ember életében vannak megmagyarázhatatlan dolgok, például én kicsi korom óta két dologhoz vonzódtam, az egyik a német FC Bayern München labdarúgócsapat, a másik a Ford személygépkocsi. Több autóm volt, közöttük Ford is, jelenleg is az van, és szerintem életem végéig hű maradok ehhez a márkához. Tudom, hogy ez nem a reklám helye, de nekem – ha autóról van szó – elsőnek mindig a Ford típusok ugranak be. Egyszerűen szeretem!

Henry Ford

Hetvenhárom évvel ezelőtt, 1947. április 7-én elhunyt Henry Ford amerikai autógyáros, a Ford Motor Company megalapítója. Ő volt az, aki a legendássá vált T-modellel „négy kerékre ültette” Amerikát. A Bádog Böskének (Tin Lizzy) is becézett népautóból, amelynek tervezője a magyar származású Galamb József volt, több mint 15 milliót adtak el. Olcsó kivitele és jó minősége hozzájárult az amerikai középosztály kialakulásához. Érdekes, hogy a német náci diktátor, Adolf Hitler csodálta Fordot, arcképe ott volt Hitler dolgozószobájában. A sikeres Ford T-modell ihlette meg a németeket, hogy az amerikaiakhoz hasonlóan ők is egy „népautót” gyárthassanak, ekkor döntöttek a Volkswagen mellett.

1914-ben már minden második autó, amit Amerikában készítettek, a Ford gyárból került ki

Egy biztos, Ford termékeny feltaláló volt, nevéhez 161 amerikai szabadalom fűződik. A mai napig sokan vitatják, hogy az első Ford autó működési elvét nem is ő találta ki, hanem egy ezermester barátja. Írásos emlékek fennmaradtak barátságukról, valamint arról, hogy a gyár alapítása után kapcsolatuk nagyon megromlott.

Azt azonban el kell ismerni, hogy kiváló képességű egyéniség volt, a világ egyik leggazdagabb embereként, nemcsak az autógyártást, hanem az USA közlekedését is, iparát is forradalmasította. A futószalagos gyártósor, valamint a modern tömeggyártás is az ő nevéhez köthető.

Élete és munkássága

Az amerikai Michigan államban született 1863. július 30-án, a polgárháború idején. Nagyszülei és édesapja ír bevándorlók voltak. Édesanyja korán elhunyt. A kis Henry mechanika iránti érdeklődése korán megmutatkozott, az apjától kapott zsebórát többször szétszedte, majd összerakta, kiismerte ezzel működését annyira, hogy végül maga is készített egyet. A környék lakói hozzá vitték órájukat megjavítani. Henry Ford ekkor még mindössze 15 éves volt. Két év múlva inas lett egy detroiti gépjavítóban, de már saját gépjavító műhellyel is rendelkezett, ahol az aratómunkásoknak javította a különböző hordozható mezőgazdasági gépeket. Eleinte csak gőzgépek érdekelték, de egy sikeres gázmotor javítása közben rájött, hogy az embereket egy gyorsabb közúti jármű jobban érdekelné, ezért a benzinmotorok működésével kezdett foglalkozni. Első benzinmotorját 1887-ben szerkesztette meg, majd készített többet is. Munkásságát sikeres mérnökként a Detroit Edison Electric Companynál folytatta, amelynek két év múlva már a főmérnöke lett. Ekkor már rendelkezett annyi pénzel, hogy saját vállalkozását finanszírozza. Első járműve egy kéthengeres, 4 lóerős, etanolhajtású motor volt, amely 25 mérföldes (1 mérföld – 1,6 km) sebességet ért el. 1886 decemberében egy újévi mulatságon ismerkedett meg feleségével, Clara Jane Bryanttel. Három évig udvarolt neki, miután 1888. április 11-én megkötötték a házasságot. 1893-ban született egyetlen gyermekük, Edsel Ford.

A világhír felé vezető úton

Tíz üzlettársával együtt 1903. június 7-én létrehozták a Ford Motor Companyt. Az első típusba, az A-modell prototípusának elkészültéig, összesen mintegy 28 ezer dollárt fektettek be. 1920-ban már napi 1000 darabot gyártott a Ford automobilból. 1924-ben a Ford Művek évi termelése elérte a 2 millió autót, teherautót és traktort, ami akkor fantasztikus számnak számított. Sikerének titka a tömegtermelés módszerében és a magas bérekben rejlett. Érzéssel viszonyult alkalmazottaihoz, pontos alapelveket dolgozott ki a munkásokat illetően, és ezeket állandóan alkalmazta is. Az egyik ilyen az volt, hogy a lehető legmagasabb béreket fizette, a másik, hogy a jelentkezőket kérdés és referencia nélkül vette fel. Mindenki bizonyíthat, hiszen lehetősége van rá – ezt vallotta.

Az első világháborúban nagy erőfeszítéseket tett arra, hogy béketárgyalásokat kezdeményezzen Európa hadban álló nemzetei között, ezért elhatározta, hogy közvetít közöttük, de erőfeszítései kudarcot vallottak. A második világháborúban viszont gyáraival kizárólag az amerikai hadsereg szükségleteit igyekezett kielégíteni. A háborús termelési program eredményeként a Ford gyár több mint 8000 bombázó repülőgépet, 5700 repülőmotort, 250 ezer terepjárót, tankot és más háborús gépet szállított az Egyesült Államok hadseregének.

A Ford Motor Company

Még maga Ford sem gondolta, hogy 1903-ban létrehozott vállalata világhírű lesz, majd fejlődése szorosan fog összekapcsolódni az USA ipari térhódításával. A kezdet egy kis detroiti vagongyárban volt, mindössze 10 alkalmazottal, azonban Ford vezetésével már az első 15 hónapban 1700 autót készítettek el. A gépkocsik 1903 és 1908 között az ábécé első 19 betűjét viselték. A kezdeti gyártmányok közül az első sikeres modell az „N-modell” volt, amely egy kicsi és könnyű négyhengeres autó volt és 500 dollárért árulták. 1903-ban készült el az „A-modell”. Kétüléses kocsitestét 1668 köbcentis, 8 lóerős, kéthengeres boxermotor hajtotta, és két év alatt 1750 darabot adtak el 750 dolláros áron. 1908-ban megjelent a legendás „T-modell”, amelyből az elkövetkező tizenkilenc évben több mint 15 millió darabot adtak el. Amerika ezzel a Ford modellel elindulhatott a városiasodás útján. A T-modell orrában egy 2900 köbcentiméteres, négyhengeres motor kapott helyet, amely 20 LE teljesítményt produkált, a végsebessége pedig 72 km/h volt.

A megnövekedett kereslet miatt a Ford Motor Company az első külföldi gyárát Kanadában, Walkerville-ben alapította meg. Ekkor már a Ford gépkocsik, az autópiac szinte minden kategóriájában taroltak. Az első komolyabb európai megjelenést az 1931-ben, Kölnben megnyitott új gyár jelentette.

Az első mozgó szerelősor

A siker egyik kulcsa abban rejlett, hogy Ford 1913-ban megtervezte az első mozgó összeszerelősort, ezzel lehetőség nyílt a tömegtermelésre. Azelőtt a vállalatnál egy gépkocsit úgy állítottak elő, hogy az autó a földön állt, a szerelők pedig odavitték a különböző alkatrészeket és ott összeszerelték. Később az autókat szerelőpadokon rakták össze, amelyeket az egyik csoporttól tovább lehetett vinni a következőhöz, ami bizonyos mértékben meggyorsította a termelést. Ford ezt úgy forradalmasította, hogy a munkásokat előre kijelölt munkaállomásokon helyezték el, majd az alvázakhoz erős kötelet rögzítettek. Ezután egy egyenes vonal mentén, az egyes munkaállomásoknál sorban megállva, összeszerelték a járművet. A szakképzett munkaerőtől való függőség csökkentése érdekében Henry csereszabatos alkatrészeket alkalmazott, amiket a szakképzetlen munkások is könnyen össze tudtak szerelni. A kísérletek gravitációs csúszdákkal és görgősorokkal folytatódtak, az utolsó lépést pedig a mozgó szerelősor létrehozása jelentette. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy az autó alvázból indulva halad végig az összeszerelősoron és az összes munkaállomáson, amíg végül a saját erejéből legördül a szalagról. Az összeszerelősor mentén fekvő ellátósorokat úgy hangolták össze, hogy a megfelelő időben biztosítsák a megfelelő alkatrészeket. Ezt követően minden munkanapon 10 másodpercenként egy kész autó gördült le a szerelősorról.

Henry Ford a munkában hitt, nem félt az újításoktól, a sikertelenséget pedig csak egy alkalomnak tekintette, amely lehetővé teszi, hogy okosabban kezdődjön egy új munka. A teljesítményt többre becsülte a nyereségnél, szerinte egy jól vezetett vállalat nyeresége a teljesítmény eredményének kell lennie.

Felhasznált irodalom:

Kovács 2012/7-8. Autósélet: Kovács Zsigmond: Beindul a nagyüzem. Autósélet, 7–8. sz. (2012)

Nemes Ferenc. A vezetés alapjai – Budapest Zsigmond Király Főiskola 2003.

Ford.lap.hu – linkgyűjtemény

Henry Ford: Életem és működésem. Budapest, 1926

https://ezenanapon.hu/07/30/michiganben-megszuletett-henry-ford-a-ford-autogyar-alapitoja/91417

http://www.hetek.hu/arcok/201702/henry_ford_a_korszakvalto

A Ford márkajelzések alakulása

A Ford ovális márkajelzés az egyik legismertebb cégjelzés a világon, és már több évtizede használják. A kézírásos márkajelzés egészen a vállalat indulásáig nyúlik vissza, maga Ford készítette el az autó első emblémáját, ami szecessziós szegélyt kapott.

1906-ra kialakult a kézírásos embléma újabb formája, ahol meghosszabbították az „F” és „D” betűk végét. Ez az embléma „szárnyas kézírás” néven vált ismerté és 1910 végéig használták. Az első ovális Ford emblémát először 1907-ben használták, ezzel „a megbízhatóság és a gazdaságosság” jeleként reklámozták a vállalatot. A kézírás és az ovális forma kombinálásával a Ford 1911-ben elkészítette végleges emblémáját. Ezt követően rövid ideig mellőzték az ovális emblémát, majd egy szárnyas háromszögformát használtak. 1976-tól napjainkig használják a kék és ezüstszínű ovális emblémát minden Ford járművön, mert ez könnyen felismerhető.