A dunaújvárosi garzonház volt Finta József építész startgépe

És akkor most közöljünk néhány tényt. Csipegessünk a díjai, az elismerései közül: Ybl Miklós-díj (1965, 1972), az Amerikai Építészeti Intézet tiszteletbeli tagja (1990), Kossuth-díj (1996), Köztársasági Elnöki Aranyérem (1997), Magyar Művészetért díj (1997) a Magyar Érdemrend Középkeresztje (2013), a Nemzet Művésze (2014).

Legjelentősebb alkotásai közül néhány: 1965: Dunaújváros, garzonház, Vasmű Klub, üzletház. 1969: Hotel Duna Intercontinental, Budapest. 1974: Hotel Bratislava, Pozsony. 1981: Hotel Forum, Budapest. 1982: Hotel Novotel Congress, Budapest. 1982: Hotel Buda Penta, Budapest. 1985: Hotel Taverna Budapest. 1984: Budapest, Kongresszusi központ. 1985: Nemzetközi Kereskedelmi Központ, Budapest. 1984: Hotel Hungaria, Bécs. 1992: Kempinski Hotel Corvinus, Budapest. 1998: Református templom, Százhalombatta. 2000: Westend City Center, Budapest. 2009: Hotel Aqua Palace, Esztergom.

Tovább nem borzolom a kedélyeket, nem feszítem a húrt. Hazánk egyik legjobb, legnevesebb, legsikeresebb építészéről, dr. Finta Józsefről beszélünk. Kevesen gondolnák, hogy a Vasmű út végén lévő, az utóbbi időben már nővérszállónak hívott, de eredetileg garzonháznak nevezett magas épületet és környezetét ő tervezte, és 1965-ben ezért Ybl-díjat kapott. A kiváló építész az idén nyolcvanöt éves, vele beszélgettünk.

– Nem mindenki kap harminc­évesen Ybl-díjat. Nekünk, dunaújvárosiaknak pedig az külön kedves, hogy pont a Vasmű úti garzonházért érdemelte ki. Hogyan emlékszik vissza a dunaújvárosi időszakára?

– Fiatal, majdhogynem kezdő építész voltam, ez volt az első nagyobb munkám, és ezt is tekintem az első komoly feladatomnak, amely kedves és izgalmas volt. Egyedül csináltam mindent, nagyon sokat tanultam itt, hasznos volt egész pályafutásom szempontjából. Akkor a Lakótervnél dolgoztam Budapesten, csak „művezetni” jártam Dunaújvárosba. Egy vallásos családban nőttem fel, nem tudtam káromkodni. Mielőtt elkezdtem Dunaújvárosban „művezetni”, azt tanácsolták nekem az idősebb kollégák, tanuljak meg káromkodni, mert másként nehéz lesz közel kerülnöm a munkásokhoz. De nem nagyon sikerült megtanulnom, ezért a munkások dőltek a nevetéstől, amikor káromkodni próbáltam.

– Nem is lakott Dunaújvárosban?

– 1963-ban egy fél évet itt töltöttem, mert Weiner Tibortól, Dunaújváros akkori főépítészétől ultimátumot kaptam: épül egy tervezőiroda, és vagy ideköltözöm, vagy mehetek amerre látok. A tervezőirodából nem lett semmi, de egy fél évet mégis itt laktam, akkor nemcsak a garzonház épült, hanem az ABC, a posta, a Vasmű Klub, egy szuper piacot szerettek volna ott létrehozni. Azt azért meg kell említenem, Weinerrel később nagyon jó viszonyom alakult ki, sokat tanultam tőle.

– Mitől volt olyan különleges az úgynevezett garzonház, amiért egy harmincéves építész Ybl-díjat kapott?

– A szocreál után Dunaújvárosban ez volt az első modern épület. Strukturálisan lezárta a Vasmű utat, ezért is lett ilyen magas. Stílusos volt, becsülték a kollégák. Bár a kivitelezéssel bőven volt probléma, a 26. Építőipari Vállalat nem volt helyzete magaslatán, az anyagok sem voltak mindig a legjobb minőségűek, de nagyon szívesen csináltam ezt a munkát.

– Talán a dunaújvárosi garzonháznak is köszönhetően lett elismert építész. Ugyanis 1966-ban megkapta Budapesten a Duna Intercontinental szálloda tervezésének lehetőségét, ami azért különleges, mert 1945 után ez volt az első nyugati, közelebbről amerikai beruházás Magyarországon…

– Rengeteg tapasztalattal járt számomra az a munka. Még akkor sem tudtam bánni az emberekkel, ott tanultam meg, hogy kell viselkedni a melósokkal, hogyan kell csatázni a kivitelezőkkel. És ebben az esetben még ott volt az amerikai konzulens is, akivel ugyancsak nagy csatákat vívtunk. Ami a lényeg: a kivitelező és az amerikai konzulens összefogott, ezért át kellett terveznem az egész épületet. Legszívesebben otthagytam volna mindent, de nem úgy neveltek, hogy egykönnyen feladjam. A mai napig meggyőződésem, az eredeti terv sokkal jobb volt. Ezt a mai napig nehezen felejtem, de mindenek ellenére vállalom az épületet. Amikor kész lett a szálloda, jöttek az igazi problémák, legalábbis számomra, mert 360 millió forint helyett 540 millió lett a költségvetés.

Ügyészségi vizsgálatot akartak ellene, végül prémiumot kapott

Ügyészségi vizsgálatot akartak ellenem indítani, de egy miniszter mellém állt, és végül abban maradtak a vezetők, megvárják, milyen lesz az épület nemzetközi visszhangja. Mivel az amerikaiak azt mondták, ez a legjobb épülete az Intercontinental szállodaláncnak a világon, elmaradt az ügyészségi vizsgálat. Sőt, még prémiumot is kaptam, igaz, csak suttyomban.

– Azt tartják önről, hogy megosztja az építész társadalmat, leginkább azért, mert örök modernnek gondolják. Mi erről a véleménye?

– Úgy érzem, jóban vagyok az építész társadalommal. Voltak sikereim, és akiknek sikereik vannak, azoknak irigyeik is. Az is sokáig tartotta magát, hogy Makovecz Imrével rosszban vagyunk, pedig együtt alapítottuk a Művészeti Akadémiát. Az igaz, az építészet bizonyos dolgairól egészen más volt a véleményünk, de talán a hetvenes éveket leszámítva, mindig jóban voltunk.

– Az építészet művészet. A művészekre pedig a politika szereti rátenni a kezét. Ön több évtizedes pályafutást tudhat maga mögött, milyen „megkeresések” érték?

– Egyenesben soha sem próbáltak befolyásolni. A Kádár-rendszerben kétszer akarták, hogy belépjek a pártba. Azt mondták, köztük a helyem, de valamivel, leginkább a vallásosságomra hivatkozva, mindig kikerültem a választ. Nem bántottak, mert a munkámra szükségük volt. Egyszer kellett megindokolnom azt, hogy munkahelyi vezetőként egy pártembert miért penderítettem ki.

– Százéves évfordulója van az idén a trianoni békediktátumnak. Kolozsváriként mennyire őrzi erdélyi gyökereit?

– 1944-ben kisgyerek voltam, amikor Budapestre menekültünk, de Kolozsvárt sohasem tudom elfelejteni. Már csak azért sem, mert gyakran jártam haza, sokat nyaraltam Erdélyben. Kolozsvár egy fantasztikus, magyar karakterű város, de az a baj, ma már szinte csak román szót hallani a településen.

– Befejezésként: mikor látta utoljára a dunaújvárosi garzonházat, ami az első építészi sikere volt?

– Körülbelül húsz éve. Az utóbbi időben már otthonülő lettem, megöregedtem. Persze ezért most egy kicsit duzzogok, de nem vagyok elégedetlen. Nemrég Orbán Viktor miniszterelnöktől kaptam levelet a nyolcvanötödik születésnapom alkalmából, nem felejtettek el, terveim is vannak, működik még az irodám, a Finta Stúdió. Visszatérve a garzonházra, Dunaújvárosra: fiatalkoromban atletizáltam és tudom, mit jelent a jó start. Az én startgépem Dunaújváros volt.