Nagyon nagy küzdelmeket láttunk

Négy csapat versenyzett egymással, a miskolci DVTK, a pécsi PTE PEAC Rolling Basket, a Soproni Tigrisek és a budapesti Törekvés. A sporteseményen részt vett a Mozgáskorlátozottak Együtt Egymásért Egyesülete alapító elnöke, Farkas Zsolt is. Élményeiről és tapasztalatairól kérdeztük.

- Az egyesületünk egy kis csapattal látogatott ki a délutáni mérkőzésekre. Remek helyszínen rendezték meg a versenyt, hiszen a Campus Arénába akadálymentesen tudtunk bejutni. A szervezők külön figyeltek a pandémiás helyzetre. Kézfertőtlenítő volt kihelyezve és csak maszkban lehetett megtekinteni a meccseket. Két mérkőzést tekintettünk meg. Mikor kerekesszékes sportra gondol az ember, azt képzeli, hogy finoman, egymást kímélve játszanak a versenyzők. Ez a kosárlabda kupa teljesen más volt. A sportolók hasítottak a pályán a nagyon gyors kerekesszékeikkel és hiába voltak ezek megerősítve, a kemény ütközések miatt néha bizony előfordult, hogy felborultak a kerekesszékükkel.

Nagyon nagy küzdelmeket láttunk. A döntőt a Soproni Tigrisek és a DVTK játszotta. Nekem nagyon tetszett, mert igazán taktikus játékot láttam. Az ellenfél legerősebb játékosait igyekeztek folyamatosan fogni, a labdajáték is nem csak erőt mutatott, hanem védelmet, taktikai támadást és briliáns cseleket. Én még eddig csak kerekesszékes kosárlabda bemutatót láttam országos rendezvényeken, teljes meccset nem, de ez felülmúlta az elképzeléseimet.

Ezek a sportolók, igazi, vérbeli sportemberek, akik a testi hátrányukkal mit sem törődve küzdenek. Bár ezek a székek sportra lettek tervezve, könnyebbek, de ilyen intenzív mozgás mellett nagyon megterhelő lehet hajtani őket. Nem próbáltam ki a széket, talán majd legközelebb. Örömmel láttam, hogy az egyetemi fiatalok is megnézték a meccseket. Úgy gondolom, ők sem bánták meg, hogy eljöttek a kupára, mert igazi sportélményben volt részünk.