Ne bántsuk a vakondot, de hagyja békén a kertet!

Először tisztázzuk azt, hogy a vakond eszmei értéke 25 000 forint. A természetben található példányok vadászata nem megengedett, a védelem azonban a kertben található egyedekre nem vonatkozik. Elvileg tehát a halálos kimenetelű megoldások sem tiltottak, de inkább az élni és élni hagyni elvet alkalmazzuk a kiskertünkben. A legjobb megoldás, ha befogjuk az állatokat, és természetes élőhelyükre, a kerttől messze lévő rétre, mezőre szállítjuk. 

A házi vakondűző praktikák legnagyobb hátránya a környezetrombolás. A vegyi anyagok (olaj, benzin, petróleum) vakondtúrásba való öntése a növényeinket is károsítja, csak úgy, mint az üvegszilánk, szög, kőtörmelék. 
A kertre nézve nem kártékony módszerek közé tartozik a ricinus, vagy a nagy sárfű ültetése. A növény gyökere irritáló szagot áraszt, így ha a vakond megsérti azt, fejt veszve menekül. A ricinussal azonban érdemes vigyázni, mert tejnedve mérgező, kisgyermekes kertekbe nem ajánlott. 

A kérdésünk tehát adott: mit is tehetünk a vakond ellen, miként védjük meg a kertjeinket? 
Személyes példa, hogy tavaszra a mi kertünkben harminc centiméter magas buckákat „alakítanak” ki a vakondok, és nem is keveset. Tavasszal az első fűnyírást mi csak úgy tudjuk megtenni, hogy a feleségem gereblyével megy előttem, eltúrja az eltúrnivalót, és én akkor érkezem a fűnyíróval. (Más megoldás nincs, mivel a vakondok „alkotásaiban” egyszerűen elakadna a fűnyíró, pedig a miénk egy igen izmos amerikai szerkezet, nem valami kis gyengécske elektromos.) 
A vakondok akkor jelennek meg a kertben, amikor bőségesen akad számukra táplálék. A kis földtúró a talajban lakó lárvákat, gilisztákat és rovarokat fogyasztja, amelyek egy része az ápolt gyepet és a veteményt is tönkre tudja tenni. Éppen ezért a vakondtúrás megjelenésével kettős problémát kell kezelni. Magával a kiváltó okokkal, azaz a talajkártevőkkel is fel kell venni a harcot, és a vakondot is távol kell tartani a kerttől. Bár többnyire bosszankodunk a feltúrt kert és a tönkrement növények láttán, de el kell ismernünk, hogy a vakond nagyon hasznos munkát végez: a kerti kártevőket elfogyasztja. 

A növények nem érdeklik a vakondot, azokat nem eszi meg, a földfelszínre túrás alkalmával azonban tönkre teheti azok gyökerét. Ott jelenik meg, ahol terített asztal várja, azaz a talajban sok a rovar. Ha megfogyatkozik a táplálék, akkor gyorsan továbbáll. 
De mit tehetünk, hogy a kert ne váljon vakondtúrássá? 
Néhány jó tanács. Fontos a talajfertőtlenítés (a kárvetők miatt), de mostanában leginkább ajánlott és egyben vitatott módszer a vakondháló. Ez nem egyszerű feladat. A helyes lerakásnál legalább 20–30 cm földnek kell a hálóra kerülnie. Ez azonban jelentősen megdrágítja a beruházást, és hatalmas munka. 

A másik komoly hátránya, hogy évtizedekre bebetonozza a háló a kert megjelenését. Nem tudsz újabb cserjéket, fákat ültetni, hiszen ahhoz a háló egységét meg kell bontani. Azzal pedig a vakond is szabad utat kap. Csak olyan helyekre ajánlott a háló telepítése, ahol hosszú távra tervezik a díszkert arculatát. Azután ott vannak a vakondriasztó csapdák, amelyek a tapasztalatok alapján annyit érnek, mint halottnak a csók. 
Rengeteg népi gyógymód is létezik. Például porított molyirtót kell keverni a túrásba, vagy éppen borosüveget teszünk a lyukakba a szájukkal felfelé, a bennük fütyülő szél hangja ugyanis távol tartja a vakondokat. Vagy szélpörgőket szúrunk a túrások közepén lévő lyukba, amely a rezgéseivel ijeszti az állatot. Léteznek speciális vakondriasztó eszközök is, például a rezgő fémtüskék, amelyeket a földbe kell szúrni, ezek azonban inkább agyagos talajban lehetnek hatásosak, a homokos földben nem sokat érnek. Egy szó mint száz, én még a környezetemben nem találkoztam olyannal, akinél a népi, vagy a gazdaboltokban kapható alkalmatosságok akár a legkisebb eredményt is elértek volna vakond távol tartás ügyében. Sőt, hallottam olyat, hogy a napelemes, földbe szúrható riasztó közvetlen tövében jöttek elő el a túrások. 
(Forrás: agrarszektor.hu, agrarinform.hu, balkonada.cafeblog.hu)