Gólyákat mentettek meg az önkéntes tűzoltók

Pethes Bálinttal, a Mezőfalvi Önkéntes Tűzoltó Egyesület tagjával beszélgettünk a gólyamentésükről. 
– Erdőrészt oltottunk Dunaújvárosban, amikor jött egy megkeresés Dunavecséről, hogy egy magas fészekből kizuhant egy fiatal, röpképtelen gólya. Elkezdtük szervezni a fészekbe való visszajuttatást, mivel ez a legjobb megoldás ilyenkor. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a Dunavecse ÖTE is a káresetnél volt, így a védekezés parancsnokával egyeztetve, őket kértük meg, hogy menjenek vissza állomáshelyükre, és próbálják meg a fiókát visszahelyezni két testvére mellé. Megbeszéltük a veszélyeket és a lehetséges forgatókönyvet. Sajnos, mire visszaértek Dunavecsére, a fészek már üres volt, a reggel jelzett fióka megvolt, és találtak egy másik sérültet is. 

Jó szándékból csirkeparizerrel etették meg a gólyát, koplaltatni kellett

Hozzátette: – A Sóstói Vadvédelmi Központtal a szállítás részleteit egyeztettük, a Duna–Ipoly NP felé jeleztük a két fiatal madár szállítását. Itt véget is érhetett volna a történet kétharmados sikerrel, de az élet nem ilyen egyszerű. A nap végén a mérleg egy bordatörött és egy ugyan jó szándékkal, de sajnos csirkepárizsival túletetett röpképtelen gólya volt. De természetesen, mint egy ­rossz ponyvaregénynek, itt még nincs vége. Csütörtök reggel jött a hívás, hogy a harmadik, kóborló fióka is megvan, szerencsére ő nem sokat evett a csirkepárizsiból. Közben a Kiskunsági Nemzeti Parkkal is egyeztettünk, és meghozták a döntést, hogy a három testvér egy helyre kerül. Fontos, hogy a jó szándék mellett a madarak mentése akkor sikeres, ha azt szakemberek bevonásával tesszük. Védett madarak esetén mindig a területileg illetékes nemzeti parkkal kell felvenni a kapcsolatot. Annak van tapasztalata a mentés leghatékonyabb megvalósításában. Továbbá fontos, hogy nagy veszélyt jelenthet az etetés, itatás, mert nekünk sincs gyakorlatunk, és a mentőhelyek is mindig egy vizsgálattal kezdenek, mert egyik madár sem megfogható szabad kézzel, ha épp és egészséges. 
És itt van a lényeg. Mindenki előszeretettel etet állatokat, leginkább madarakat, azoknak erre semmi szükségük nincsen, mivel a természet ellátja azokat élelemmel, és ha a fenti példából indulunk ki, semmi szüksége nincs egy gólyának csirkepárizsira. Esetünkben is csak azért maradtak élve, mert kikoplaltatták őket a szakemberek. 
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Intézet is arra hívja fel a figyelmet, hogy a tapasztalatok alapján az alapvetően jó szándékú emberek nincsenek tudatában annak, hogy a vízimadarak etetése felesleges, különösen nyáron, amikor korlátlanul találnak maguknak táplálékot. Éppen ezért ennek – bármennyire nem szeretnénk is ezt hallani – semmi köze a madarak segítéséhez, éppen ellenkezőleg, tömegesen sodorja veszélybe, betegíti meg az állatokat! Meg kellene értenünk, hogy a vadon élő állatoknak nem a „szeretetünkre”, hanem értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van, lenne szükségük!