Ha nincs pocsolya, lehet készíteni nekik

Az elhúzódó hűvös idő miatt vonulásuk legalább két hetet csúszott, ráadásul a jelentős részben aszfalttal, betonnal, térburkoló kővel fedett talajú településeken a mind gyakoribb aszályos tavaszokon, nyárelőkön szinte lehetetlen volt sarat találniuk, amivel tatarozhatták, megépíthették fészkeiket.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ezért azt javasolja, hogy a meglévő természetes, és a kihelyezett mesterség fészkek, fészektelepek közelében minél több helyen létesüljenek sárgyűjtő helyek. Ezeket április második felétől legalább május végéig, folytatódó aszály esetén a másodköltés kezdetekor, június végétől néhány újabb hétig érdemes működtetni. A helyzetet tovább nehezíti az utcai „kék” csapok megszűnése, továbbá a hazai legelő- és háztájiállat-tartás összeomlása, melynek következtében eltűntek a jószágitatók, útszéli pocsolyák.

Ezen segíthetünk sárgyűjtő helyek létesítésével és fenntartásával. A legkézenfekvőbb megoldás, ha kis forgalmú utak földes padkáján (a homokos, apró kavicsos padka nem jó, mert ezek nem tapadnak jól, az ebből készült fészek nem tartós, könnyen leszakad), gyártelepek udvarán slag vagy vödör segítségével asztalnyi területet jól beiszapolunk, s addig locsoljuk a vizet, amíg a talaj többet már nem tud beszívni. Ezt követően már csak annyi a dolgunk, hogy az időjárástól, a csapadékviszonyoktól függően néhány naponta újra belocsoljuk a területet, folyamatosan lágy saras állagban tartva azt. 

Ilyen sárgyűjtőt a kertben is létesíthetünk, de ha nem szeretnénk tönkre tenni a gyepet, alkalmazhatunk tálcás sárgyűjtő helyet is, mellyel erkélyen, tornácon is próbálkozhatunk.