E győzelem reményt és hősies példát adott a végek vitézeinek

Dobó István kapitány igyekezett a várat felkészíteni, a falakat megerősíteni, élelmiszert és ivóvizet biztosítani a várvédők számára. Az önkéntes védőket felfegyverezték és felkészítették az ostromra. A török hadsereg 140 ágyúval rendelkezett, a védők csupán 24-gyel. 

Dobó kémei révén már június 7-én értesült a török hadmozgásokról. 1552. szeptember 9-én vette ostrom alá Ahmed budai pasa és Ali pasa egyesült seregével Eger várát, amelyet Dobó István várkapitány vezette maroknyi védősereg sikeresen megvédett a hódítóktól. Az egri vár ostroma 1552-ben, az Oszmán Birodalom utolsó hadieseményének számított, célja pedig az egy évvel korábban a Magyar Királyság és az Erdélyi Fejedelemség között létrejött egyesítési folyamat megakadályozása volt. A törökök kitartó várostromokkal igyekeztek meghódítani a hatékony végvárrendszerrel megerősített Magyar Királyságot. A végvárrendszer jól működött, és egészen az 1510-es évekig ellenállt az oszmán hódítási kísérleteknek. 

Dobó István és az egri vár 

Az ostrom történetét leginkább Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényéből ismerhetjük. A török támadás során Dobó maga is megsebesült, a várvédők hőstettét pedig Tinódi Lantos Sebestyén két históriás énekben örökítette meg. 

Dobó István mint egri hős Déva és Szamosújvár várát kapta jutalmul a királytól, aki 1553-ban erdélyi vajdává nevezte ki és bárói rangra is emelte. Az év tavaszán pedig Bornemissza Gergely vette át Dobótól az egri vár és a püspöki javadalmak irányítását. 

A Perényieknek, a Dobó család régi ellenségeinek áskálódása miatt 1569-ben Dobót a pozsonyi országgyűlésre csalták, és ott rokonával, Balassa Jánossal (Balassi Bálint apjával) együtt elfogták, felségárulás gyanújával börtönbe zárták, majd címeitől és rangjától is megfosztották. Élete utolsó éveit fogságban töltötte a pozsonyi várban. Szabadulásakor egészsége már erősen megromlott, 70 éves korában hunyt el. Az ostromban teljesen leromlott egri várat kiváló olasz hadmérnökök tervei alapján 1553 és 1596 között átépítették. 1596-ban a török újra megostromolta a várat, amit a körülbelül hétezer fős védősereg háromhetes ellenállás után feladott. Ugyanis a seregével a közelben táborozó III. Miksa osztrák főherceg nem volt hajlandó a védők segítségére vonulni. A város 91 éven át, 1687-ig volt az Oszmán Birodalom része, mint egy több szandzsákot magában foglaló vilajet székhelye. (A vilajet az Oszmán Birodalom nagyobb területi egységeinek, tartományainak megnevezése volt. A szandzsák pedig a vilajet kisebb területi egységeinek a neve, jelentése zászló és a magyar vármegye megfelelője.) 

Felső-Magyarország kapuja 

A török fősereg 1552 tavaszán kelt magyarországi hódító útjára, júliusban ostrom alá vette Temesvárt, miközben Ahmed budai pasa Szolnok alá vonult. Temesvárt és Szolnokot zömmel külföldi zsoldos katonák védték, így Losonczy István temesvári és Nyáry Lőrinc szolnoki várkapitányok nem látták értelmét a hosszú és küzdelmes harcnak, feladták a rájuk bízott várakat. A törökök ezután Szolnoknál egyesítették erejüket, és megindultak Eger felé. Az egri vár elfoglalása török szempontból azért volt fontos, mert ez volt az egyedüli jelentős erőd, amely az észak-magyarországi bányavárosokat őrizte. Eleste nemcsak azért lett volna súlyos csapás, mert az oszmánok így megszerezhették volna a magyarországi érclelőhelyeket, hanem azért is, mert Eger mögött kiszolgáltatott, erődítmények nélküli városok voltak. Sem Kassa, sem a többi bányaváros nem készült fel egy török támadásra. Eger eleste a Felvidék leigázását okozhatta volna. Másik fontos szempont az volt, hogy az egri vár elfoglalása elvágta volna az összeköttetést Bécs és Erdély között, ami szintén katasztrofális következményeket jelenthetett. 

Az 1540-es évek végén, az akkori kor rohamosan fejlődő haditechnikájához mérten az egri vár hadászatilag elavultnak volt tekinthető. Amikor azonban a vár a hatalmas kiterjedésű egri püspökség vagyonával és az abból származó jövedelemmel együtt Perényi Péter magyar királyi kancellár, valamint a magyar hadsereg főparancsnokának a tulajdonába került, megindult az erődítmény teljes átépítése és felújítása. A kancellár Alessandro da Vedano itáliai hadi építészt és várépítő mestert bízta meg az átépítés irányításával. Az építkezések eredményeként a vár elvesztette középkori lovagvár jellegét, és teljesen új funkciót nyerve egy, a török terjeszkedés elleni erősséggé, komoly végvárrá alakult át. 1548-ban Ferdinánd király várkapitányokká Dobó Istvánt és Zay Ferencet nevezte ki. 

Az ostrom 

Dobó Eger városát felégettette, hogy a közeledő sereg ne találjon védelmet a házakban. A város férfilakossága is a várba húzódott vissza. Szerepük később fontos lett, mert sok mesterember (kőműves, kovács, borbély) volt közöttük, akik szaktudásukkal hozzájárultak a török ostrom bukásához. A veszélyt felmérve, az egri várkapitány segítséget kért a trónörököstől, Miksa főhercegtől és Oláh Miklós esztergomi érsektől. Miksa főherceg utasította Pető Gáspár, Bornemissza Gergely és Zoltai István hadnagyokat, hogy csapataikkal azonnal vonuljanak be az egri várba, amit a hadnagyok teljesítettek is. 

Dobó szorongatott helyzetével a török pasák is tisztában voltak, ugyanis szeptember 9-én, a vár körülzárása után azonnal levelet küldtek neki, amelyben a vár feladása fejében biztonságos elvonulást, a helyiek számára pedig bántatlanságot ígértek. Dobó elutasította az ultimátumot, erre a törökök néhány nap múlva hatalmas ágyútüzet zúdítottak a várra. Az oszmánok a bevált taktikát alkalmazták, először ágyúkkal szétlövik a vár falait, majd a hatalmas túl­erővel a már ledöntött falakon át bejutni a várba. Magyar szempontból szerencsés körülmény volt az erődítmény szilárdsága, Eger ugyanis egy népvándorlás kori vár helyére épült, a falak nem omlottak mindjárt össze. Az is fontos tényező volt, hogy ősz lévén, az ostromlók fokozatosan kifogytak a készleteikből, így ágyúgolyók híján a tüzérségi támadás később olykor több napon át is szünetelt, ezt kihasználva a várvédők a falakon lévő sérüléseket ki tudták javítani. A törökök 38 napig ostromolták Eger várát, szeptember 28-án, majd október 4-én indítottak általános rohamot a vár ellen. Ez utóbbi támadás majdnem végzetes volt a védők számára, mert gondatlanság következtében felrobbant a székesegyházban kialakított lőszerraktár, így Dobónak és helyettesének, Mekcsey Istvánnak egyszerre kellett megküzdenie a kialakult káosszal, majd a falakra kapaszkodó törökökkel. 

1552 ősze már korai fagyokat hozott, amihez a mediterrán éghajlathoz szokott támadók nem tudtak alkalmazkodni. A török sereg élelmezése sem volt zökkenőmentes, sőt a járványok is kezdték megtizedelni az oszmán hadat. Ali és Ahmed pasa számára vészesen fogyott az idő, ezért október 12-én és 13-án két ízben is általános támadást indítottak a várfalak ellen, a hős egri várvédők azonban mindkét esetben visszaverték a hajnaltól éjszakáig tartó ostromot, pedig a védők már a végkimerülés szélén álltak. Az eredménytelen ostrom befejeztével a török táborban hatalmas elégedetlenség alakult ki, az addig egymással is rivalizáló pasák megegyeztek a visszavonulásban, majd október 17-én feladták az ostromot. 

Egyes források szerint mintegy 400 várvédő vesztette életét az ostrom során, még a török veszteségről nincs pontos adat, de a krónikák szerint számuk több tízezerre tehető. Az egri várvédők hősiessége hatalmas diadalt eredményezett, a sikeres védelem szorosan összeforrt a helyi nők vitézségével is, és ez a győzelem azt is jelentette, hogy 1596-ig sikerült megállítani a további török hódítást a Magyar Királyság ellen. 

Felhasznált irodalom 
– Csipes Antal: Dobó István élete és szerepe Magyarország XVI. századi történetében. Eger, 1972. 
– http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1552 szeptember 9 a torokok ostrom ala veszik eger varat. 
– Gárdonyi Géza: Egri csillagok. Móra Könyvkiadó, Bp. 
– Soós-Szántó. Eger vár védelme 1552-ben. Budapest, Művelt Nép kiadó, 1952. 
– Dr. Lőkös Péter. Az 1552-es egri ostrom leírása Hieronymus Ortelius krónikájában. Bp., Agria, 2008. 
– Gömöry Gusztáv. Eger ostroma 1552-ben. 1890. 
– Sugár István: Az egri vár históriája. Bp., 2002.