Egy elhivatott, szerény mester, és a jövő nagy reménysége nyert

Kiss Károly Mihók Attila (vízilabda), Szabó Gergő (úszás), Molnár Gergely (kajak-kenu) és Trenka János (torna) társaságában volt jelölt, amíg Nyikos Veronika Kovács Zsófia (torna), Mayer Gréta (torna), Szellák Szabina (kajak) és Pupp Viktória (birkózás) ötöséből zárt az élen az olvasói voksok után. Az ünnepélyes díjátadót a napokban rendeztük, minden győztes és jelölt meghívásával a Campus étteremben. 

A mesterek között nyertes Kiss Károly mögött komoly sportkarrier áll, hiszen serdülő-világbajnok volt kötöttfogásban, IBV aranyérmes szabadfogásban, sokszoros utánpótlás- és négyszeres felnőtt magyar bajnok, több éven keresztül felnőttválogatottként számos világversenyen szerepelt. 2017-ben érkezett Szegedről a DKSE kötelékébe. 

– Azért lehetett volna sokkal eredményesebb a pályafutásom, de egyszer-kétszer odaértem a dobogóra – mondta erről szerényen az ünnepségen. Elmesélte, édesapja birkózóedző volt, így ezért, illetve magasságából adódóan is egyenes út vezetett a szőnyegre. Edzőként pedig Dunaújvárosba azért, mert itt főállásban dolgozhat, amire mindig is vágyott, itt erre lehetőséget kapott a klubtól. 

– A DKSE egy nevelőegyesület, a kicsikkel kezdünk foglalkozni, akiket először megtanítunk bukfencezni, meg ügyességre és persze bátorságra, mert utóbbira is nagy szükség van. Hiszen egyedül kell felmenni a szőnyegre, ahol mindenki csak a versenyzőt nézi, és egyedül vagyunk ott, nincs csapattárs, aki segítsen. Korábbi edzőm mondta, minden gyereket meg kell dicsérni, amikor szőnyegre lép, mert ehhez óriási bátorság kell. Aztán később, amennyiben kis, vagy nagy szerencsénk van, akkor lehet belőlük Nyikos Veronika, egy olimpikon, még a hideg is kiráz tőle, ami minden edző álma, az enyém is – mondta. 

Kiemelte, a tanítványok előtt leginkább a hitelesség a fontos, a gyerek elfogadja azt, a tréner segíteni akar neki és a jó irányba próbálja irányítani, ami a privát életre is vonatkozik. – Jó példát kell mutatni a magánéletben is számukra – hangsúlyozta. 

Kiss Károly arra a kérdésre, mit jelent számára a siker a fiatalok esetében, így válaszolt: – Ezt többen felvetették már nekem, miből gondolom, hogy jó edző vagyok? Mondjuk, ha sétálok az utcán és a túloldalról átjön egy tanítvány csak azért, hogy köszönjön: szia, Karcsi bácsi, vagy szia, Karcsi, akkor úgy gondolom, már valami jót cselekedtem, jó edző vagyok. Nekem ez fontos, a tanítványaim bármikor odajöhetnek és megszólíthatnak. 

Az egyik ilyen tanítványa volt korábban a szavazás női kategóriájának győztese, Nyikos Veronika is, aki az utánpótlásban már letette a névjegyét nemcsak idehaza, hanem Európában és a világban (lásd, keretes írásunk), jelenleg a DKSE színeiben a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia teljes programos növendéke. 

A díjátadóra érkezett magas és csinos hölgy láttán nehezen lehetett elképzelni, hogy ilyen erősportágban jeleskedik, mint a birkózás, ráadásul nem is akármilyen eredményekkel. Bár mint elmondta, nem birkózónak készült, aztán végül mégis itt kötött ki. Igaz, mindig is harcias személyiség volt. Utánpótlás-eredményei alapján akár a felnőttválogatottban is helyet követelhet magának, azonban még elsősorban saját korosztályában szeretne minél több érmet begyűjteni. 

– Persze, egyértelműen az olimpiai részvétel kiharcolása a fő célom, Európa-, világbajnokságon való szereplés. Az, hogy mi lesz belőle, a jövő zenéje. Idén szeretném túlszárnyalni a tavalyi eredményeimet, de legalább azokat elérni – mondta. 

A sportág egyik kardinális kérdése a versenyzők súlya, illetve annak tartása, vagy éppen elérése, hogy beleférjenek az adott kategóriába. Nyikos Veronika esetében is ez vesszőparipa volt, nem véletlenül szerepelt a nagyobb korcsoportban, mert már nem volt súlycsoportja. – Ahol most szerepelek, az a legnagyobb, innen nincsen feljebb. Két évvel ezelőtt tíz kilót kellett fogynom, hogy beleférjek, utána már „csak” meg kellett tartani, ami azért nem volt egyszerű. Most figyelek rá, de nem kell nagyokat fogyjak, azért nem annyira nehéz figyelni a súlyra, a szénhidrát és cukorbevitelen kell változtatni, mindent kicsit másként kell enni, de mértékkel bármit lehet fogyasztani – fogalmazott. 

Ami pedig a Dunaújvárosi Hírlap díját illeti, számára nagyon nagy megtiszteltetés, hogy ő kapta a legtöbb szavazatot, amit hálásan köszön. Ilyenkor felmerül, hogy egy-egy elismerés mennyire inspirálja a sportolót a még jobb eredmények elérésében. – Ez nem ettől függ, azt gondolom, díjak nélkül is ugyanúgy kell edzeni, és vannak céljai is egy versenyzőnek, természetesen mint említettem, nagy megtiszteltetés számomra, hogy én lehettem itt az első.