Egy leendő világbajnok Dunaújvárosból - frissítve

Ötévesen kezdte, egy évre rá már játszmákra járt, most pedig korosztályos Rapid Európa Bajnok, három nemzetközi mesteri normát is megszerzett, s a 2400 élő pontot is átlépte. Beszélgetésünk során (amit a sakkvilágbajnokkal, Magnus Carl­sennel együtt töltött, norvégiai edzőtábor után ejtettünk meg) egyebek között Áron eddigi pályafutásáról, jövőbeli céljairól, és a sakk kihívásairól is szó esett. 

– Kezdésként mesélj egy kicsit a norvég edzőtáborról! Honnan jött a lehetőség és milyen volt a világbajnokkal játszani? 
– Ezt a lehetőséget magától Polgár Judittól kaptuk. Hetente tart edzéseket számunkra a Polgár Judit Sakkalapítvány, és évszakonként az olimpikonnal is edzhetünk, aki nekem és két másik tehetséges sakkozónak kínálta fel ezt a kihagyhatatlan ajánlatot. Március 16-án érkeztünk meg a helyszínre, Trysil-be, ahol rögtön bele is csaptunk a dolgok közepébe, és már az első nap hajnali 2-3-ig szinte megállás nélkül sakkoztunk, de minden nap rengeteg időt töltöttünk edzéssel. A világbajnokkal természetesen elképesztő volt találkozni, de emellett a rendezvényen a világ legjobb edzői is megfordultak. Talán a legjobb az egészben az volt, hogy a világ legerősebb sakkozói ellen játszhattam, ami persze nemcsak óriási élmény volt, de szuper esélyt adott a fejlődésre. 

– Fantasztikus, hogy 16 évesen már eddig eljutottál, ezek szerint Polgár Judit is nagy lehetőséget lát benned. Miért pont a sakkot választottad? 
– Őszintén szólva a nővérem motivált, hogy sakkozzak. Még csupán ötéves voltam, amikor úgy döntöttem, meg akarom verni őt ebben a játékban. Ezt elhatározva beiratkoztam a Bástya Dunaújvárosi Sakk Egyesületbe – ahova egyébként még a mai napig visszajárok mint vendégjátékos –, és nekiláttam az edzésnek. Körülbelül egy év elteltével, hat­évesen el is értem a célom, és legyőztem a testvérem. Ekkor vettem részt az első versenyemen is, ahol kissé gyenge teljesítményt nyújtva utolsó lettem, viszont a sportba teljesen beleszerettem. Az első magyar bajnokságomat hét­évesen játszottam, ahol 43-ból a 42. ­helyezést ­értem el, ám a következő esztendőben, ugyanezen a tornán már másodikként végeztem. Ez az eredmény hatalmas löketet adott, így a versenyzést azóta sem hagytam abba. 

– Egy nap mégis mennyi időt foglalkozol a sakkal? 
– Általában hat-tíz órát töltök sakkozással. Ha van edzés, akkor ott gyakorlok, de egyedül is jól tudom fejleszteni a játékom, sőt, a legtöbb munkát egyedül végzem. Ilyenkor sakk-könyveket bújok, online anyagokból dolgozom, YouTube-videókból tanulok, változatokat, kezdőlépéseket memorizálok, vagy meccseket elemzek. 

– Ilyen szoros időbeosztás mellett mikor pihensz? 
– Sokszor nagy a rohanás, de ha van lehetőségem kikapcsolódni, akkor azt kihasználom. Verseny után van időm egy-egy nap pihenésre. Ekkor feltöltődöm, összeszedem magam, aztán folytatódik a pörgés. Szabadidőmben egyébként főleg sorozatot nézek, olvasok, a barátaimmal vagyok, vagy egyszerűen csak alszom. Mozogni is szeretek, régebben többféle sportot kipróbáltam, mint például a jégkorong, asztalitenisz, karate vagy a vízilabda. Ma már inkább csak futok, de azt napi rendszerességgel. Nagyon jól kikapcsol, felfrissít. 

– Mindemellett persze tizedik osztályos gimnazistaként tanulni is kell. Erre jut idő? 
– Minél többet sakkozok, annál nehezebb egyensúlyban tartani a tanulást és a sportot, de próbálkozom, hogy sikerüljön. Jelenleg esti tagozaton tanulok, hiszen a rengeteg utazás miatt ez csak így kivitelezhető. Szerencsére sok tantárgyat szeretek, így a dolgom kicsit könnyebb. Például én is meg tudom erősíteni azt a feltételezést, hogy a sakkozók jók matekból. De a fizika is érdekel, emellett pedig nemzetközi utazásaim során angolul is jól megtanultam. 

– Ezek szerint sokat köszönhetsz a sakknak. Mi a célod a sporttal, meddig szeretnéd űzni? 
– Jelenleg a nemzetközi mesteri cím megszerzése a célom, majd pedig a nagymesteri cím elérése. Továbbá szeretnék bekerülni a magyar olimpiai csapatba. Ehhez azért még kellene fejlődnöm az élő pontszám terén, de talán nem tűnik lehetetlen küldetésnek. A fő célom pedig természetesen az, hogy világbajnok legyek, azonban ez rengeteg időt és kemény munkát igényel. 

– Mi a legnagyobb kihívás számodra ebben a sportban? 
– Ez egy nehéz kérdés. Mindig más-más kihívással kell szembesülnöm. Persze az elsődleges kihívás mindig az, hogy legyőzzem az aktuális ellenfelet, a többi megpróbáltatás pedig ezzel van összefüggésben. Sokszor az idő a legnagyobb ellenségem, az, hogy gyorsan, megfelelő döntést tudjak hozni, máskor pedig a kezdőlépés okoz dilemmát. Ezek nem feltétlen problémák, hiszen én folyamatosan keresem a kihívásokat, és ha tudom, hogy valami nem megy annyira, mint kellene, akkor próbálok tudatosan fejlődni. 

– Ki a példaképed? 
– Az egyik legnagyobb példaképem Vaszil Ivancsuk, akivel először Európa-bajnokságon találkoztam. Én nagyon szeretem a játékstílusát, szerintem a sakktörténet legnagyobb zsenije. Polgár Judit is nagy példaképem, nagyon tehetséges sakkozónak tartom, felnézek rá. 

– Szeretnéd majd, hogy a gyermekeid is kipróbálják magukat a sakk világában? 
– Ezt személy szerint abszolút nem szeretném rákényszeríteni senkire, hiszen ha kényszerből csinálsz valamit, azt nem élvezed, nem nyújt örömet, valamint lényeges eredményeket sem fogsz elérni. Azonban ha a jövőbeli gyermekeim érdeklődést mutatnak a sakk iránt, természetesen ­támogatom majd őket, ugyanis az remekül fejleszti és karbantartja az agyat. De ezt a sportot alapvetően is csak ajánlani tudom mindenkinek és bár­kinek. Láttam már mozgássérülteket és vakokat is sakkozni, valamint egészen apró gyermekeket és időseket is. A sakkot mindenki meg tudja tanulni, és hobbiként is tökéletes. 

– Gondoltad volna, hogy ennyi idősen ilyen eredményeket érsz el? 
– Őszintén szólva, abszolút nem számítottam rá. Az első versenyem után azt mondtam, hogy én valószínűleg semmilyen érmet nem nyerek majd, de ettől függetlenül egész életemben ezt szeretném csinálni. Szerintem a sport szeretete és a kemény munka is nagyban közrejátszott abban, hogy idáig eljutottam, de persze édesanyámnak szintén nagyon sokat köszönhetek, aki mindent egyedül finanszíroz azért, hogy meg tudjam valósítani az álmom. 

– Mit ajánlasz annak, aki olyan sikeres akar lenni, mint te? 
– Edzeni, edzeni, edzeni! Természetesen nem mondom azt, hogy minimális érzék sem kell hozzá, hiszen ez nem igaz, azonban a sakk nagy része tanulható. Ha az ember beleteszi a munkát, akkor biztosan gyorsan fejlődik majd. Nem is kell, hogy fiatalon kezdjék, a lényeg az, hogy meglegyen a kellő akarat, valamint a kitartás. 

– Zárásként muszáj megkérdeznem. Láttad a népszerű Vezércsel című sorozatot, ami egy kiemelkedően tehetséges sakkozónőről szól? 
– Természetesen láttam, ezt minden sakkozónak kötelező megnéznie. Habár akadnak olyan részek, amelyek kicsit elrugaszkodnak a valóságtól, alapjában véve szuper sorozat, amely remélhetőleg sokakat inspirál majd, nemcsak arra, hogy kipróbálják magukat a sportban, hanem a kitartásra, elkötelezettségre is.