Isten éltesse, Gyula bácsi! – képgalériával

Jelenlegi ismereteink szerint Tóth Gyula városunk legidősebb polgára, a szépkorú ma, július 15-én tölti be a 102. életévét.

Molnár Emese

Fotó: Szabóné Zsedrovits Enikő

Körülbelül egy hete ismerhettük meg Gyula bácsit azon kedves történet főszereplőjeként, akinek a óvó-féltő, segítő szomszédok egy saját padot készítettek, hogy itt pihenhessen, ha a lépcsőházi előkert gondozása közben elfáradna. A három számjegyű életkor ellenére rendkívül aktív Gyula bácsi, mint azt elmondta, akkor érzi jól magát, ha kapálhatja szeretett virágait. A születésnap alkalmából mi is szerettük volna felköszönteni, így egyeztettünk a szomszédokkal, és Várkonyi Zsolt főszerkesztővel pénteken délelőtt látogattunk el hozzájuk. Ismerve Gyula bácsi szenvedélyét, kerti virágokkal leptük meg őt, amelyekkel majd tovább díszítheti az előkertet. A tortáról, az alkoholmentes pezsgőről Sós Gyuláék gondoskodtak, így valóban egy kis születésnapi ünnepség kerekedett ki belőle.

Élő történelem

Tóth Gyula 1921. július 15-én született Somogyaracson. Nehéz gyerekkora volt, a szegénység pedig már igen korán munkára kényszerítette: 6 éves kora óta dolgozott a földeken, mezőgazdasági munkákat végzett, volt libapásztor és teheneket is őrzött. Sajnos nem is tudta befejezni az iskolát (csak később). Szülei is korán elhunytak, így néhány évig gyámként vigyázott öccsére. A jobb élet reményében döntött úgy, hogy az épülő Sztálinvárosba költözik családjával. 1952-ben már a 26-is építőipari vállalatnál tevékenykedett. Gyula bácsi maga az élő várostörténelem, élvezettel hallgattuk visszaemlékezéseit a Bocskai utcai padon ülve, hogy itt akkoriban még hatalmas szőlők terültek el, és lovaskocsikkal hordák a földet feltölteni a területet, amelyre a házakat építhették fel. Csillével szállították ide a téglákat, amelyekkel azon lakótömböt is létrehozták, ahol napjainkban is él a szépkorú.

Megszerette a várost

Immáron 72 esztendeje él Dunaújvárosban, és soha nem is akart innen elmenni. Büszke arra, hogy bármerre is sodorta az élet, főnökei, kollégái, szomszédjai szerették őt, igyekezett mindenhol megállni a helyét.

A mezőgazdasági és az építőipari munka után a vasmű oxigéngyárában helyezkedett el, és egészen nyugdíjazásáig ott dolgozott. Most kapaszkodjanak meg, ez 1982-ben volt! Még körülbelül kilenc évig dolgozott utána is, onnantól pedig ténylegesen is „pihenőre” vonult. Gyönyörű kertet művelt, mintegy 2400 négyszögölnyi területen szántott, s vetett saját maga többek közt kukoricát, babot, sárgarépát, szárnyasokat is.

Gyula 102 éves

Fotók: Szabóné Zsedrovits Enikő

Két gyermeke van, két unokával és kilenc dédunokával büszkélkedhet a szépkorú. Egy ideig a lányánál is élt, azonban családi okok miatt beköltözött a már 2005-ben vásárolt Bocskai utcai otthonába.

Apám is ennyi idős lenne

Örömmel csatlakoztam a 102 éves Gyula bácsit köszöntők táborához, mert már önmagában különleges volt az, hogy egy több, mint 100 éves életrevaló emberrel találkozhattam. Talán nem csak ezért, hanem mert apám is épp ennyi idős lenne. Őrá is emlékezik az ember ilyenkor. Persze nagyon fontos az, hogy szerető közösség vegye őt körül. A szomszédok, a lépcsőházban élők ilyenek. És Gyula bácsi hobbija, az ő nyitottsága és nem utolsó sorban idős kori aktivitása egyfajta példa a többieknek is. A szűk óra alatt, amit nála tölthettünk is csak mesélt, az ötvenes évek építkezéseiről a város szerte tisztelt vasműs vezérről a Boróról, a régi szép emlékekről. Gyula bácsi szeret kertészkedni, ezért virágokat vittünk neki, ő fogja elültetni. Persze a nála „fiatalabbak” azért besegítenek majd neki ebben.

Egyik legkedvesebb magyar film az „Égigérő fű”, amelyben az egész „udvarház” összefogott a nyugállományba vonuló parkőr, Poldi bácsi érdekében, hogy ne szakadjon el attól a szép gyeptől, amelyet egész életben gondozott. Egy kicsit ez a nosztalgia kelt életre Gyula bácsi esetében, amikor a lakóközösség összefogásával az ablaka elé egy padot készítettek neki, hogy azon a kertészkedés közben megpihenhessen.

Várkonyi Zsolt

A hosszú élet titka

A hosszú élet megannyi emléket, élményt őriz magában- mondjuk ezek között nem szerepel például egyetlenegy balatoni fürdőzés sem! Mint mondta, valahogy sosem volt úgy rá alkalom, mindig dolgozott, hogy családjának, szeretteinek jobb körülményeket teremthessen. Sosem cigarettázott, sosem fogyasztott szeszes italt (legfeljebb egy kortyot a nagyon különleges alkalmakon). Hogy mi a hosszú élet titka, még Gyula bácsi sem tudja. Maga is csodálkozik ezen a szépkoron, de mint mondta, talán a sok munkának köszönhető. Akadnak azért egészségügyi problémák, olykor szédül is, de a korához képest igen aktív, és szellemileg is friss. Néha elmegy a boltba, de a kedves szomszédokra ebben is számíthat, ahogy minden másban is.