A barlangászat egyszerre kedvtelés és kaland

Az ő elkötelezettsége és elszántsága tiszteletére és mások, akik a Föld mélyének kutatása során elhunyt barlangászok emlékére, ezen napon tartották világnapjukat a barlangok kedvelői. A barlangászat egyszerre kedvtelés és kaland, sport és tudományos kutatás, ezért nem véletlen, hogy sokakat igézett meg a földalatti világ felfedezése, amely egyáltalán nem veszélytelen tevékenység. A mély kürtőkbe való rendkívül veszélyes leereszkedés technikájának kidolgozása éppen az említett francia barlangász Marcel Loubens nevéhez fűződik, akit ezért a barlangászat úttörőjének tartanak. A volt neves barlangász komoly szakértője volt a több száz méter mély aknabarlangoknak, fiatal élete során több ilyen barlangot is feltárt.

A világnap kialakulásának története

Loubens már fiatalon 13 éves korától szeretett volna a különböző barlangkutatásokban részt venni. Később a Pireneusok barlangjait kutatva több nevezetes franciaországi feltárásban is részt vett. 1941 és 1947 között több feltárásban is jeleskedett, a Femme Morte-barlang kutatásakor viszont megsérült egy 230 méteres mélységben. A veszélyek és sérülések sem tántorították el és 1947. augusztus 3-án 446 méter mélységben elérte egy barlang fenekét, és ez a mélység Franciaország legmélyebb függőleges aknabarlangjának meghódítását jelentette. A Pierre-Saint-Martin barlangban 1952. augusztus 14-én történt balesete viszont végzetes lett számára. Annak ellenére, hogy ő dolgozta ki a mély kürtőkbe való, igencsak veszélyes leereszkedés legbiztonságosabb technikáját és az aknabarlangok avatott szakértője volt, életét épp egy víznyelő szifon feltárása közben vesztette el. Az történt, hogy a barlang bejárati aknarendszerében drótkötél és elektromos csörlő segítségével mozogtak a kutatók. A barlangból felfelé jövet a drótkötelet testhevederjéhez rögzítő saru csavarja meglazult és így Loubens visszazuhant az üregbe. Tízméteres zuhanás és harmincméteres gurulás, a kőről kőre való ütődés után Loubens még harminchat órát élt, de azután kiszenvedett. Kutatótársai azonnal a segítségére siettek, de már nem tudták megmenteni. Halálának a napja, vagyis augusztus 14 így lett a barlangászok világnapja. A barlangászat az elmúlt évtizedekben sajnos magyar áldozatokat is követelt. 2002 novemberében Romániában a Retyezát hegyvonulat délkeleti lejtőjén található izvernai barlangban két magyar barlangi könnyűbúvár vesztette életét, 2011-ben pedig egy kutatóbúvár halt meg a budapesti Molnár János barlangban. A magyar barlangászok azonban hatalmas sikert is elértek, ugyanis 2009 nyarán négy magyar barlangász elérte a Föld legmélyebb barlangjának, a kaukázusi Krubera barlang 2080 méteres végpontját. Ide eddig csak tíz nemzet barlangászai jutottak le.

A barlangászat és annak szabályai

A barlangászat szinte egyidős az emberiséggel, eleinte szállásként keresték fel a barlangokat, az állandó hőmérséklet végett, később már búvóhelyül szolgáltak a különböző barlangok, tudományos feltárásuk viszont a XIX. században kezdődött el, amikor is a kutatók már rendelkeztek megfelelően erre a célra kialakított eszközökkel. A XX. században az emberek már turisztikai célból is lejártak a barlangokba, főleg a cseppkőbarlangokba. Manapság a barlangászat egy olyan tevékenység, amely erősíti az ember fizikumát, de egyben mivel csoportos tevékenységről van szó, így kiváló csapatépítő jelleggel is bír. Az extrém sportok kategóriájába sorolják, hazánkban ezért egymásra épülő, több szintes képzési rendszert dolgoztak ki a barlangászok felkészítésére. A barlangászat két fő területre oszlik, ezek a barlangkutatás és a barlangtúrázás. Az előbbi az ismeretlen barlangok feltárásáról, még az utóbbi pedig egy már ismert barlang térkép segítségével való bejárásáról szól. A barlangászok alapfelszereléséhez hozzátartozik a sisak, a különböző lámpák, a megfelelő ruházat, elsősegélyes doboz, kötelek, létrák és egy alumínium túlélőfólia, hogy egy esetleges sérülés esetén, a sérültet melegen tartsa, illetve még más eszközök.