Kocsis László huszonöt éve horgászik versenyszerűen

A Ráckeresztúron élő Kocsis László huszonöt éve horgászik versenyszerűen. Számos szép eredményt ért el, legutóbb idén nyáron a szerbiai Kajtasovo-csatornán rendezett XII. Feeder Világbajnokságon világbajnok lett mint a magyar feeder válogatott másodkapitánya. Példaképekről, versenyekről, halakról, hobbiról beszélgettünk.

Mikor, hol, milyen felszereléssel horgásztál először? Hogyan lett a hobbiból versenyszerű horgászás?

– Általános iskolás koromban kezdtem horgászni, akkor még csak inkább a nyári szünetekben. Horgászataim először a Szent László vízfolyáson, a gyúrói horgásztavon, és nagy ritkán a Balatonon voltak. Akkoriban még amatőr úszós és fenekező technikákat használtam. Sokat köszönhetek nagyapámnak, keresztapámnak és unokatestvéreimnek. Ők alapozták meg a horgászatom.

Volt-e/van-e segítőd, példaképed?

– A segítők közül Gyulai Ferencet említeném, aki megannyi neves versenyzőt nevelt ki. Bennem is meglátta a tüzet, és keresett nekem egy olyan csapatot, ahol tudtam fejlődni. Ez volt az első lökés, mert fejlődni igazából csak csapatban lehet. Példakép a magyar és nemzetközi mezőnyben is rengeteg van.

Mely tulajdonságok jellemzők a jó versenyhorgászra?

– Jó megfigyelő, nyugodt, türelmes, alázatos, versenyszellemű, jó elemző, technikailag képzett, taktikailag fejlődőképes. Igen, ez így nagyon soknak tűnik, de ezek a tulajdonságok mind tanulhatók. Aki jó versenyző (és nem csak horgász versenyző!) akar lenni, annak ezeket a tulajdonságokat el kell sajátítania az eredményességhez.

Kívülről sokaknak eléggé unalmasnak tűnik ez a sport. Számodra miért érdekes mégis?

– Én a versenyzés élménye miatt járok versenyekre. Úgy gondolom, a versenyszellem az, ami hajt előre. Unalmas? Ha egy horgászat unalmas, akkor ott valamit nem jól csinálnak! A hobbi horgászatok alatt inkább kikapcsolódok, és kitisztítom a gondolataim. Ha nemzetközi versenyt rendezünk, nagyon kevés látogató jön el. Valahogy itthon még nem a látványsportok közé sorolják a horgászatot, pedig általánosságban nézve a nemzetközi versenypályákhoz viszonyítva az itthoni versenypályákon nagyon sok halat fognak!

Mi volt eddig a legnagyobb fogásod, és mi lett a hal sorsa?

– Ez nem könnyű kérdés, mert a huszonöt év alatt sok minden történt. Persze a horgász memóriája olyan, hogy a fogott hal mérete az idő teltével folyamatosan nő… Mégis ha egy-egy példát kellene kiemelni, akkor pontyból pickerbottal 14,5 kilós tőponty, dévérkeszegből 4,25 kilós egyed volt a legnagyobb. Versenyen 43 kiló volt a legtöbb, amit pontyból, 32 kiló, amit keszegből sikerült fogni öt óra alatt. A halakat kivétel nélkül (ahogy a hazai és a nemzetközi versenyszabályzatok előírják) mérés után visszaengedtem.

Melyek a számodra legfontosabb eredményeid?

– Nagy hatással volt az első válogatott keret tagság 2012-ben, majd 2014-ben az országos bajnoki cím. A közel 100 kupa és érem azonban mind-mind hordoz egy apró eredményt, egy apró büszkeséget. Mára már a feeder (szakág) országos bajnokság dobogó minden fokát megjártam, egyedül és a csapattal is. A világbajnoki éremsor idén lett teljes.

Horgásztál-e már extrém körülmények között?

– Extrém körülményt a versenyhorgászat közben általában az időjárási anomáliák okozhatják. Volt, hogy tőlem pár száz méterre csapott be a villám, úgy, hogy éreztem a hőjét. Akkor majd egy órát ültem a kocsiban (ahogy ilyenkor elő van írva), hogy csendesedjen a vihar. A másik emlékezetes eset az volt, amikor egy hirtelen jött egy mini forgószél, s egy lendülettel egy csomó felszerelésem bedobta a vízbe a verseny kellős közepén. Szerencsére a legtöbb felszerelést ki tudtuk menteni.

Milyen helyeken jártál már? Melyik volt a legnehezebb pálya?

– Sok helyen megfordultam már: Hollandia, Belgium, Bulgária, Olaszország, Portugália, Spanyolország, Szerbiában többször is. Lehet egy pálya nehéz, de ettől függetlenül megoldható. Van olyan versenypálya, ahol a 300 perc alatt 300-szor kell bedobni, kihúzni, csalizni, halat levenni a horogról. Idén a Nagykunsági-csatornán megrendezett feeder középdöntő mind a négy napján másként kellett horgászni, alkalmazkodva a helyzethez. Az is nehéz pálya volt.

A munkád kapcsolódik a horgászathoz?

– Sajnos nem. Szeretem a munkám, mert ott is sok esetben a problémamegoldás a feladat, de semmilyen köze nincs a horgászathoz. Szerencsém, hogy a munkarendem miatt sok időm jut a horgászatra.

Ha nem versenyzel, mivel foglalkozol szívesen?

– Erre a kérdésre tudnám a leghosszabb választ adni! A Ráckevei Dunaági Horgász Szövetségnél már második ciklus óta vagyok alelnök, és ugyanitt vezetem a versenysport bizottságot is. Régebben aktívan írtam különféle horgász szakcikkeket szinte az összes magyar horgász szaklapba. Évente több alkalommal járunk párommal halas főzőversenyekre. Most a 47. MA-HAL főzőversenyre készülünk. Emellett vannak nem horgász kötődésű hobbijaim is, ilyen a chilipaprika-termesztés, legújabban pedig a sajtkészítés.

Forrás: feol.hu / Gajdó Ágnes