Menczinger Kata vízilabdázó tanítványaival Dunaföldváron vendégeskedett

Az ünnepelt sportsztárból Kata néni lett?

– Valahogy így történt, ami elég nagy utazás volt, de ezt a Kata nénizést még nem nagyon szeretem, most van a hozzászokás időszaka. Egyébként élvezem azt, hogy a gyermekekkel foglakozhatok. Mindenképpen szerettem volna megmaradni a sport területén, és nem szerettem volna elszakadni az uszodák világától. Most kaptam egy jó lehetőséget Dunaújvárosban erre a feladatra. Nagyon sok jó évet töltöttem ennél a csapatnál, mondhatom, hogy visszatértem.

Ebben a munkában a saját emlékeiből is építkezik?

– Mindenféleképpen, hiszen egy dolog könyvből megtanulni a szakmát, de ha van saját tapasztalatod, akkor abból sokkal könnyebben tudsz építkezni. Jó dolog átadni azt, amit már megtanultál. Úgy látom, a gyermekek általában hisznek nekem, persze csintalanok és huzigálják a képzeletbeli bajuszomat, amíg engedem, de aztán könnyen visszaáll a szükséges rend. Vegyes a csoportom. A lányokat sem kell félteni, de hát itt vannak az ördögfiókák, a fiúk is. Őket aztán nagyon komolyan kell venni, és akkor minden rendben történik. Jókedvük van, szeretnek játszani, de szívesen veszik a kemény munkát, és azt is, amikor új dolgokat kell megtanulni.

Hogy kerültek Dunaföldvárra?

– Az egyik ördögfiúkám, Lipták Barnabás édesapja meghívott bennünket erre az edzésnapra. Nagyon jó körülmények között tölthettük az időnket, jó lehetőségünk volt a komolyabb szakmai feladatokra is. Az külön értéke ennek a helynek, hogy itt kellő méretű gondozott zöld terület van a közös szárazföldi labdázásra és a játékokra is. Ez a kis „kirándulás” nagyon jól jött, mert az új helyszín felfrissítette őket, utána nagyobb kedvük lesz az újvárosi munkához is.