Bölcskei falunap egy álomvilágban

A bölcskeiek okkal voltak büszkék a rendezvényre, hiszen évek óta rendkívül színvonalas produkcióval jelentkeztek.   

Kéz a kézben a borászat és a gasztronómia 

Baranya István, a falu polgármestere mindannyiszor tevékeny részese az előkészületeknek és az eseményeknek: 

– Valóban büszke vagyok erre a napra is, de ehhez a kollégáink és a kreatív segítőink teljesítményére is szükség volt. Közös munkával született, hiszen minden szakterülethez más hozzáértőre volt szükségünk, valószínűleg ettől lett sikeres. Örülök, ha kívülről ezt látják az ide érkezők. Nyilván a borászatot már évszázadok óta gyakoroljuk ezen a történelmi szőlőtermelő területen. A Borbarát Klubunk tagjai a kiváló italaikat térítésmentesen kínálták ezen az eseményen. Ehhez jól kapcsolódik a gasztronómia, mert azt gondolom, hogy aki a bort értően tudja ízlelgetni, az egy jó pörköltet is el tud készíteni. A kapuink nyitva vannak, és szívesen látjuk mindig a távolabbról érkezőket is.  

Hangulatos pincék mélyén 

Dévényi Géza egy nagyon hangulatos pincében adott találkozót a barátainak,  

– Ma már aktív nyugdíjas vagyok, és csak a ház körüli munkákat végzem el. Ennél a pincénél „csak” annyi a feladatom, hogy jó karban tartsam a családom és a jó bort szerető vendégeink kedvére. Elárulom, hogy ez a pince a fiamé és már a nagybani borkészítéssel is fölhagytam. Az én életkoromban már nem bonyolódok bele, inkább a nagyon finom borokat (kis mennyiséget fogyasztunk) megveszem. Ilyen szempontból könnyű dolgom van Bölcskén. Igazából itt csak kétféle bort lehet vásárolni, mert egyik jobb, mint a másik! (súgta nagy mosolygással)   

Cukrászmester a főzőverseny zsűrijében 

Természetesen, ha gasztronómia, akkor egy főzőverseny sem maradhat ki a programból. A dunaföldvári Tóth Istvánt bár a leghíresebb cukrászmesterek között tartják számon, de a gasztronómia sok más ágában is megkérdőjelezhetetlen a tudása. Nem véletlen, hogy ezúttal is helyet kapott a főzőverseny zsűrijében.  

Hogy mi tartja a főzőversenyek sláger pozíciójában a pörkölteket, arról elmondta: 

– Szerintem az, hogy viszonylag könnyen elkészíthető és szakácskodók bele tudják vinni az egyéniségüket. Egy rántott húst is elkészíthetünk legalább ötféleképpen, de a pörkölteknél nincs felső határa a különböző változatoknak. Nyilván variálni lehet a köretekkel is, amik teljesen új fazont adhatnak az ételnek.   

Az alapanyagok bősége is lenyűgöző, sokszor azok is meglepetésként hathatnak azok felhasználóira.  

– Most például olyannal találkoztam, amivel még az életemben sohasem. Ez pedig a bőrke volt. Ízletes, sőt díjazott étel lett belőle. A sertésbőrkét nagyon finomra, gyufaszál méretűre vágták. Nyilván tele kollagénnel, egy bombasztikus ízhatást adtak vele. Egyáltalán nem tűnt zsírosnak. Bátor lépés volt birkát főzni, mondja. Leginkább azért, mert a mi vidékünkön nem számít divatosnak. Az egyik bárányból, a másik birkából készült. Az utóbbi olyan precízre sikerült, hogy megnyerték vele a versenyt. 

A kakaspörköltek is finom ízűek voltak, de sajnos egy kicsit zsírosra sikerültek. Aztán ott volt egy csülökből, körömből, pacalból készült műremek. Mellettük volt egy különleges próbálkozás a zúzával, amelynél a kevesebb több lehetett volna. Az alapétel mellé készítettek egy juhtúrós sztrapacskának mondott köretet, ami szerintem inkább egy itáliai gnocchira hajazott. Ráadásul megrakták a tányér szélét szeletelt gombákkal, ami már így is elég komoly képzavar volt, de hogy miért raktak mellé grillezett körtét? Egy hagyományos körettel semmi baj sem lett volna vele.   

Sírni csak a győztesnek szabad 

A fenti mondat inkább figyelem felhívás, mintsem a versenyzők lelkiállapotát tükrözi, hiszen aki elindultak a versenyen, azok mindannyian győztesek voltak. Azért eredményt csak hirdettek, Magyar János első nekifutásra megnyerte a versenyt. Pedig voltak nehezítő körülményei, például az is, hogy először főzött birkából pörköltet egy igazi versenyen. 

– Hobbiszakácsnak mondhatom magamat, mert bár nem ez a szakmám, de már sokfelé főztem jó eredményekkel másfajta ételeket a különböző versenyeken. A szívem csücske az olasz konyha. Az eddigi elismerések szerint nem csak a családom kedveli a főztömet…Egy héttel ezelőtt voltam egy Rackabirka főző Fesztiválon Kunadacson. Ott legalább harminc bográcsban főzték a birka jellegű ételeket, és én is nagy kedvet kaptam hozzá, például abból készült a csevapcsicsa, a hamburger és a raguleves. Az utóbbiak bárányból, szenzációs fűszerezéssel. A most bográcsba került huszonkét kilós csontos-húsos birkát Dunaföldváron a Dávid Pistától vettem. Ezt körülbelül négy-öt óra alatt tisztítottunk meg konyhakészre, hiszen én nem vagyok túlságosan kedvelője az erős faggyú íznek. Ennél az ételnél is a szafton van a hangsúly. A hozzávalókkal olyan arányt kell elérni, amiből egy ilyen élvezetes étel születik. Nyilván, ha hígabb a leve, akkor inkább gulyásnak nevezhetjük, és gyorsan zöldségeljük. Normál esetben már az alapoknál kell eldöntenünk, hogy paprikás lesz-e belőle, vagy pörkölt?! Az utóbbi alapanyagának egy kellemes pörzs ízt kell kapnia.   

Bormustra pazar felhozatallal 

Erre a jeles napra egy komoly bormustrára várták az arra járókat. A helyi Borbarát Klub képviseletében Meretei László, a szervezet titkára töltötte be a gazda szerepét. 

– Negyvennyolc féle borral nyitottuk meg a teraszunkat, amelyek kettőszáznyolcvannégy palackban érkeztek. Valószínű, hogy a betérők számára ez egy nehezen kezelhető bőséget jelenthetne, ezért egy nagy hirdetőtáblán ismertettük a készletet. Ez egy garantáltan barátságos helyszín, ahol mosolygós emberek beszélgettek egymással, miközben a kínálatunkkal ismerkedtek. Éjfélig vártuk a vendégeinket. Nagyot ment az idei rozé, aminek Kékfrankos az alapja (ez húsz fokos volt) és valamennyi Zweigelt is van benne (ami agyagos területről származik és az tizennyolc fokos lett). Hála a Jóistennek a savaival nincsen baj. Az előkészítés után természetesen idevaló élesztővel és hidegen, körülbelül tíz napig forrt, utána pedig egyből lederítettem. Kénnel pedig megcsapattam. Nem lesz vele baj.   

Mint egy borfesztiválon 

A vendégeket Bán Viktória fogadta, aki elmondta: 

– A fogyasztáshoz való poharakat és a borozáshoz való zsíros kenyereket „értékesítettem”. Büszkék vagyunk a betérők létszámára. Egy poharat kellett venni, és utána korlátlan mennyiségben lehetett fogyasztani a készletünkből. Nagyon jó társaság jött össze nálunk, akik kiváló hangulatban töltötték el nálunk az idejüket. Az egyik vendég például, aki már harminc éve itt van közöttünk, egy német nyelvű dallal köszöntötte a megérkező barátait. Ők is egy komoly asztaltársaságot alkottak. Több napra érkeztek, jól érezték magukat nálunk.