Nagy jövő áll mögöttem

Már lassan három éve fejeztem be az egyetemet,

ráadásul a második diplomám megszerzésén vagyok túl, szóval nem a húszas éveim elején járok, sebesen közelítek a harminc felé. Ennek ellenére mindig megesik, hogy diáknak néznek. Az élethosszig tartó tanulás fogalmát figyelembe véve természetesen nem igazán lepődöm meg ezen, hiszen rengetegen folytatják tanulmányaikat felnőttként, sokan nyugdíjas korukban szereznek diplomát. Meghökkentő, néha hízelgő (vagy éppen kicsit bosszantó) viszont, hogy már nem egyszer gondoltak nyolcadikos diáknak.

Nem tudom, hogy a tanulás felé mutatott örökös nyitottságom lehet-e az oka annak,

hogy tanulóként jelenek meg a pedagógusok szemében, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem mulatságosak azok a szituációk, amikbe belecsöppenek emiatt. Az elmúlt hetek során több oktatási intézmény nyílt napján is megfordultam, ahol nem egyszer a rendezvényre érkező leendő kilencedikesek csoportjához tartozó vendégnek gondoltak. Regisztrációs lapot szerettek volna kitöltetni velem, érdeklődtek, hogy milyen szakág felé húz a szívem, valamint még fel is szólítottak, hogy mindenképpen vegyek részt az iskolai tájékoztatón, hiszen ez segít a továbbtanulással kapcsolatos döntésem meghozatalában. Ezeket szem előtt tartva felmerül a kérdés: vajon meddig tart majd ez az állapot? Vajon még meddig leszek diák és hányadik életévemben jön el az a pillanat, amikor már inkább néznek szülőnek, mintsem tinédzsernek?