2024.07.05. 07:00
Összefogtak a jó emberek – készül már az új szék
Farkas Zsolt történetét már szinte minden dunaújvárosi ismeri. A zárt lépcsőházából ismeretlenek ellopták a személyre szabottan neki készült kerekesszékét, amit azóta sem találtak meg. Az eset nagy vihart kavart, sokan dühösen, értetlenkedve álltak a történtek előtt. A helyi közösség – és ahogy híre ment, az országos is – gyűjtésbe kezdett, többen felajánlottak neki kerekesszéket is. Most, hogy összegyűlt az új kerekesszékre az összeg kíváncsiak voltunk, hogy a legutóbbi beszélgetésünk óta mi történt vele.
– A széket kiválasztottam és megrendeltem. Eljött Dunaújvárosba a forgalmazó képviselője, aki kipróbálásra lehozott két kerekesszéket és elmondta, hogy melyik széket miért ajánlja, hogy melyik az, ami nekem talán megfelelő lehetne. Én egy ugyanolyan típusú kerekesszéket választottam, mint amit elloptak tőlem.
A méretvételnél mindent aprólékosan meg lehet határozni: a szék magasságát, a beülő szélességét, a hosszát, a háttámláját, a kerekek típusát, a színét, a lábtartót, a fék típusát, a huzatot, az ülőpárna fajtáját méretét valamint az ülés dőlésszögét is.
Ez miben különbözik a régitől?
– A főbb méreteken, beállításokon nem kértem módosítást. A változás annyi, hogy két centivel szélesebb lesz a beülő szélessége, mert azóta erősödtem, így majd kabáttal is kényelmes lesz. Állítható lesz a toló kar, hogy az alacsony háttámla ellenére se kelljen a segítőnek toláskor lehajolni, lesz rá szerelve taposó rúd, amire, ha rálépve felemelkedik a szék első két kereke és leküzdhető lesz a magasabb járdaszegély.
Mit mondtak, mikor lesz kész?
– Másfél-két hónapot ígértek akkor, körülbelül egy három hete fizettem be az első fő részletet, úgyhogy körülbelül július végén, augusztus közepén.
Mennyit fizettél be?
– Eredeti áron, hogyha mindent összeadunk a plusz kiegészítőkkel (állítható tolókar, taposó rúd, ülőpárna) akkor 1 millió 160 ezer forint lett volna a kerekesszék teljes ára. A forgalmazó cég is adott kedvezményt. Így összesen 879 ezer forint kell kifizetnem, ebből már 779 ezer forintot a megrendeléskor átutaltam a forgalmazónak. A fennmaradó összeget a szék átvételekor kell kifizetnem.
Utolsó beszélgetésünk óta volt még valaki, aki támogatott anyagilag?
– Azóta, hogy találkoztunk továbbra is kaptam adományokat. A család és rokonság is segített. Két fő támogató volt az egész akcióban, egyik a DKKA és a Lefti hajstúdió
Az új kerekesszéket lezárod már, vagy hogy fogod tárolni?
– Már vettem egy bicikliláncot, a most használt kerekesszékem a korláthoz oda van láncolva. Így lesz majd az újjal is. Így már csak nem viszik el.
Mi lesz a régi székkel, amit most használsz?
– Most a régi szék felkerül vissza a lakásba, és amit most a lakásban használok, azt meg visszaadom a gazdájának, akitől kölcsönkaptam, ezúton is köszönöm neki. Most már úgy néz ki, hogy rendeződni fog az ügyem, hála a sok támogatónak, akik ismerősként, vagy ismeretlenül is a segítségemre siettek. A közel 1 millió forint összespórolása is évekbe tellett volna. Mire ezt önerőből, a saját jövedelmemből összehoztam volna.
Mindenkinek nagyon szépen köszönöm, hogy önzetlenül segített, nem is tudok szavakat találni rá, hogy mennyire hálás vagyok! Megmozdult az egész város. Nem gondoltam volna, hogy létezhet ilyen, hogy van még ennyi önzetlen, segítőkész ember, aki a bajban nem hagyott magamra.
A DKKA támogatásáról már írtunk korábban, de a másik nagy támogatót a Lefty hajstúdiót még nem szólítottuk meg. Ezért megkerestük az üzlet vezetőjét, Papalexisz Elefteriát, aki nem kívánt szerepelni, de Zsolt kedvéért elvállalta az interjút.
Zsolt önhöz jár hajat vágatni, mióta ismeri?
– Az egyik tanulómnak volt a modellje, nagyon jó családi, baráti viszonyban voltak. Olyan 12 évre nyúlik vissza az ismeretségünk, de talán három éve vagyok a fodrásza.
Honnan szerzett tudomást arról, hogy ellopták a kerekesszékét?
– Zsolt mondta el, amikor nálam volt. Előző héten történt vele pont ez az eset, hogy ellopták a kerekesszékét, úgyhogy tőle tudtam meg.
És mit szóltak hozzá?
– Hát ezt így nehéz szavakkal kifejezni, mert hát, hogy is mondjam, keresem a szavakat... Mert az, hogy megdöbbentünk, az nem is kifejezés. Nagyon elszomorított, összetört bennünket, személy szerint nekem teljesen összetörte a szívemet ez a dolog.
És akkor döntötték el, hogy megpróbálnak segíteni neki?
– Igen, akkor beszéltünk róla a lányommal is, hogy mit tudnánk tenni annak érdekében, hogy valamilyen formában tudjuk segíteni. Én a család részéről érintett voltam, az én édesapám is a mozgásában korlátozott volt már. Nem él, nem kerekesszékes volt, de mozgáskorlátozott ember volt gyerekkora óta.
Úgyhogy engem különösképpen mélyen érint ez a történet.
Tudtuk, hogy ezt így szinte lehetetlen önerőből pótolni a mozgását segítő eszközt, és akkor merült fel az ötlet, hogy kihelyezzünk az üzletbe pénzgyűjtő urnákat. Kinyomtattuk a Zsoltról egy fotót, és leírtuk, hogy mi történt vele. Ezt kihelyeztük több pontra az üzletben, hogy a vendégek el tudják olvasni. Négy hétig voltak az üzletben az urnák.
Nyilván nem volt kötelező dolog ebbe pénzt dobni, tehát mindenki szabad akaratából segített. Az eredmények láttán úgy tűnik, hogy az emberek átérezték a problémáját, és nagyon sokan segítettek.
Akkor tudták már, hogy mennyibe kerül egy ilyen szék?
– Akkor mi úgy voltunk vele, hogy bármilyen összeg jön össze, azt átadjuk, mert bármilyen összeg segítség lehet. Bennünket csak a jó szándék vezérelt.
Zsolt említette, hogy jelentős összeget gyűjtöttek össze számára.
– Úgy fejezte ki magát, hogy az egyik lába megvan a paripának. Egy nagyon vidám, jó érzésű ember a Zsolt. Szerintem, aki ismeri, az csak pozitívan tud gondolni rá.És ezért is nagyon közel áll a szívünkhöz, hogy annak ellenére, hogy kerekesszékbe kényszerült, mozgáskorlátozott ember, de néha sokkal vidámabb és sokkal pozitívabb és sokkal pozitívabb az élethez való hozzáállása, mint némelyik egészséges embernek, és ez egy nagyon motiváló. Személy szerint engem mindig motivál az ő jelenléte, az ő személyisége, az ő egyénisége. Úgyhogy ezek a kis humoros megjegyzések, hogy ez az egyik lába megvan a paripának, ez így szerintem belénk vésődött.
Jól tudom, hogy az egyik ügyfelük százezer forintot is küldött neki?
– Így van, és teljesen ismeretlenül. Nevet nem szeretnék mondani, mert Ő nem szeretne így szerepelni, ezt anonim tette. Ő egy ismertebb ember, nem szeretne itt szerepelni, de mi sem azért gyűjtöttük.Azért is ódzkodtam ettől a beszélgetéstől, mert nem akartunk ebből úgymond hírverést csinálni. Úgy gondolom, hogy ez a minimum, amit megtehettünk, és nem azért, mert a Zsolt a vendégünk. Szerintem ezt megtettük volna mással is. Ez sokakban kiütötte a biztosítékot. Az, hogy egy mozgáskorlátozott embertől ellopják a kerekesszéket. Ezzel a mozgásától fosztották meg, hogy a mindennapi ügyeit tudja intézni, vagy csak, hogy a levegőre ki tudjon menni. Van neki egy kis kerekesszéke, ami inkább az otthoni használatra van kialakítva, nem annyira komoly, illetve nem is annyira biztonságos a kinti kültéri használatra, most ebbe van belekényszerülve, amíg el nem készül neki az új paripája.
Nagy összeggel segített még a DKKA is.
Az is úgy történt, hogy ugye itt volt az üzletben az egyik vendégem, aki a kézilabda szakosztálynál van, és pont ugyanúgy hallotta ezt a sajnálatos eseményt. Ő is itt szembesült vele, amikor mi, és akkor ő is mondta, hogy akkor ő is beszél a szakosztállyal, és ők is valamit megpróbálnak segíteni. Én úgy tudom, hogy készülőben van a kerekesszék, úgyhogy Zsolt mindig jött, tájékoztatott minket, szinte kötelességének érezte, pedig tényleg nem azért tettük, de egy aranyszívű ember, ez azt is mutatja.
Annyit szeretnék még hozzátenni,jó lenne, ha ilyen fórumok működhetnének, ahol más rászoruló emberek is figyelmet kapnának, illetve, hogy figyeljünk jobban a mozgáskorlátozott emberekre.
