Sok száz embert mozgatnak meg - a legjobbakat díjazták - képgalériával

A dobogós csapatok mellett a különdíjasokat és az elismerésben részesülő sportvezetőket is megismerhettük. A játékos állomány 46 felnőtt, 14 óvodai, és 9 női kispályás csapat tagjaiból áll össze.

Az eseményen megjelent a szervezet vezető testülete és mellettük Barta Endre Dunaújváros alpolgármestere, és Motyovszki Mátyás az önkormányzat sport és turisztikai bizottságának elnöke is. Továbbá a névadó támogatók, így Horváth Attila a Campus étterem üzletvezetője, Brindza Csaba a Varázskép tulajdonosa, Németh Kitti a Decathlon Dunaújváros áruház igazgatója, valamint Kurucz Dorka és Ramóna a Diablo Pizzéria képviseletében.

Utóbbi nemzetközi szinten is elismert labdarúgó játékvezető. A méltatása egy igazi ikonhoz méltó volt, amivel szerették volna lekövetni a sikerekben gazdag játékvezetői pályafutását.

- Gyanútlanul érkeztem, mint a DLSZ elnökségi tagja és a verseny bizottságunk elnöke, nagy megtiszteltetésnek érzem ezt az elismerést - mondta a kitüntetésről Mészáros István.

- Élvezte, hogy a műsorvezetőtől visszahallotta a pályaívét?

- Az elején még nem gondoltam, hogy rólam van szó, ugyanis egy téves információval kezdődött a méltatásom, ugyanis én nem Veszprémben, bár abból a vármegyéből származok, hanem Dunaújvárosban a főiskola elvégzése után tettem le a játékvezetői vizsgát.

- Ezzel a máig élvezett hibátlan külsővel és kondícióval hogy nem lett mondjuk nyolvanháromszoros válogatott labdarúgó?

- Én is focistaként kezdtem, de nem jutottam el a nagyobb magasságokig, illetve jött egy olyan sérülés, ami miatt abba kellett hagynom a játékot. Tudtam, hogy a sportág mellett akarok maradni, két út közül választhattam: utánpótlásedző, vagy ami végül a nyerő irány lett, a játékvezető.

- Mikor jött rá, hogy a világ egyik leghálátlanabb feladatát vette a nyakába?

- Elég hamar megvilágosodik, de én például a második, vagy a harmadik meccsemen ébredtem rá, ami félbeszakadt, miután négy hazai játékost is kiállítottam!

- A bíróverés elmaradt. Ellenkező esetben alighanem az lett volna a pályafutásom vége.

- S amikor tündökölt?

- Egy nagyon régi emlékem egy Ferencváros – Bőcs összecsapás, amit az Üllői úton vívtak a másodosztályból az NB I-be való feljutásért. Évekkel később találkoztam a bőcsiek edzőjével, aki akkorra már máshol dolgozott. Szóba került ez a mérkőzés és azt mondta, nem is emlékezett arra, hogy én vezettem. Ennél nagyobb dicséretet nem is tudtam volna kapni tőle.

- A strandfoci vb-n is dolgozott, nem volt rangon aluli?

- Aki ezt csinálja, azért teszi, mert szereti a sportágat. Az igaz, hogy nem mindig hálás feladat, de szerencsére sokkal több volt a sikerélmény és a pozitív visszajelzés, ami sokat adott az életemhez.

- Van-e valami konkrét terve a következő évekre?

- A legújabb nem kapcsolódik a focihoz! A gyermekem triatlonoznak, duatlonoznak és azt mondtam, az ősszel én is velük fogok tartani az egyik versenyen! (de csak akkor, ha teljes mértékben feltudok rá készülni!)

- Ott is a maximumra akar törekedni?

- Nyilván nem a győzelemre, hanem egy olyan szintre fogok törekedni, amit magamtól elvárok.

- Ez más, mint a nagypályás foci, nincsenek edzések, csak tesszük, amit a legjobban szeretünk: focizunk és játszunk - jelentette ki.

- Legalább annyian vannak a szeretünk, nem szeretünk oldalon is, mert mindig a Karmacsi nyer!

- Szerencsére játékosként, vagy csapatvezetőként, mind a huszonötben volt részem. Azt hiszem, hogy országos szinten is egy páratlan dolgot vittünk véghez ezzel a sorozattal. 

- Mi sem vagyunk verhetetlenek és valószínűleg egyszer jön valaki, hogy a helyünkre álljon.

- Mi kellett ehhez az újabb diadalhoz?

- Mindenek előtt kellett egy stabil háttér, amit Karmacsi Tamástól évről, évre megkapunk. Mellette győztes típusú játékosokra van szükségünk. Velük akár konfliktusok árán is, de ez a csapat mindig nyerni akar.

- A folytatás?

- Hála Istennek a szeptemberi kezdéskor nem szokott létszám problémánk lenni. A mag megmarad. Utánpótlásedzőként ismerem a városunk fiatal labdarúgóit. 

- A sokféle tisztség közül a szíve szerint melyik tevékenységet teszi az első helyre?

- Amit nem sorolt föl: a labdarúgást. Ettől még az ötvenhét évem sem tud elszakítani. Mondhatom, fejben már nagyon sok minden megvan, ami a lábból mára sajnos elveszett. Az öregfiúk edzése a kedd, péntek napokra esik és az kőbe van vésve. És, ha még van egy kis sansz a padbolra, akkor az is „mindent visz”!

- Pénteken világbotrányra készültem, mert abba kellett volna hagyni a díjkiosztó ünnepséget az öregfiúk miatt!

- Ez ilyen komoly dolog, de van úgy, hogy le kell mondjunk a játék öröméről, Akkor az első félidőt ajánlottam föl. Az eredményt ne kérdezd, mert van, amikor nem nézünk hátrafelé, csak előre. Ugye érti…?!

- Úgy tűnik, hogy a DLSZ is erősen számít Horváth Attilára.

- Pénteken este döbbenten hallottuk, hogy több, mint ötszáz mérkőzést szerveztek le az elmúlt idényre. Ez hatalmas és precíz munkát feltételez. Csakis melléjük szabad állni. Amit a dunaújvárosi sportéletért tesznek az országosan is kiemelendő. Ahogy Petrás Gábor ezt a szervezetet a kiváló csapatával vezeti, követésre méltó. Maga is sportol, így pontosan tudja, hogy mire van szüksége egy sportos embernek.

- A példamutatás

- A DLSZ-t egy kicsit megismerve láthatjuk, hogy a soraikban ott vannak az óvodásoktól a nagypapákig minden korosztály.

- Nehéz dolog példát mutatni?

- Nekem nem. Bevállalom akkor is, amikor amikor nehezebben megy. Akár az egészségünk és a a tükör miatt is, mert bár azt sem könnyű elismerni, de talán mindenki egy kicsit hiú, ha a külleméről van szó. Ezért aztán szívesen edzünk, vagy hajtjuk végig a meccseinket. Utána szinte egyből élvezzük a hasznát, felszabadultabbakká válunk és jókedvűen beszélgetünk el egymással. Ezzel magunkat és a közösségünket és építjük.

- Neves régi játékosokkal játszik egy csapatban.

- Lokálpatriótaként gondolkodva és hazai kedvenceket választva nem tudtam a Boldoczki Sanyival együtt játszani, de máig velünk van Móri Imre 81 évesen, Földi Feri bácsi nem régen hagyta abba, ugyanolyan idősen, kijár hozzánk Jakab Elek, Garbacz Pista, Miskovicz Bálint, Kuti Laci Budapestről jár le hozzánk, ők a hetvenesek. Milyen jó nekünk, amikor eljön velünk egy tornára Sztanó és Salamon Miki, vagy a Szauter Pisti. Ő közöttük öröm játszani. Mi egy futball család vagyunk!