A DKKA első hazai meccse jön, sikerekkel szeretnék meghálálni a szurkolói szeretetet

A mérkőzés előtt a Kohász csupaszív és mindig pozitív játékosával, Szalai Babettel beszélgettünk, aki tizedik idényét kezdte meg a dunaújvárosi klub színeiben.

– A csapat egyik arca, manapság ritka az ilyen klubhűség! A mostani szezon előtt sem volt kérdés, hogy marad-e?

– Köszönöm szépen! Nem vagyok vándormadár típus, nagyon jól érzem magam Dunaújvárosban. Azt gondoltam, így lenne kerek a pályafutásom, ha utolsó éveimet is itt tölthetem. 

- A klubvezetéssel is kiváló a kapcsolat, közösen megbeszéltük, maradok erre a szezonra is. 

– Ahogy idősödik az ember, egyre nehezebb végigcsinálni egy felkészülést, ráadásul jönnek az ifjú titánok, akik a babérokra törnek.

– Ugyan már nem vagyok húszéves, de nekem nem probléma beleállni a munkába, minden nyári szünet után alig szoktam várni a kezdést. Ezzel sosem volt bajom, ez nem nehézség, hanem a célhoz vezető út alapja, jó felkészülés nélkül nem tud az ember teljesíteni sem. Szerencsésnek mondhatom magam, attól függetlenül, hogy azért érzem a testemen, itt, ott fáj kicsit valami. Vannak sérüléseim, amelyeket cipelek, de ezek nem komolyak. Szóval, ugyanazzal a fiatalos lendülettel és hévvel, lelkesedéssel csinálom a munkát. Ez a legfontosabb. 

– A keret egy része kicserélődött, új vezetőedző érkezett. Mennyire sikerült összecsiszolódni a pályán, és azon kívül?

– Igen, jött új edző, új játékosok, vegyes a korösszetétel, de így jól kiegészítjük egymást. Azonban még idő kell egymás mozgását megismerni, ezen dolgozunk. Mindenki beleállt a munkába, a maximumot akarja kihozni, segítjük egymást. Egyénileg és csapatként is akarjunk a legjobbak lenni. Felszabadult a légkör, Gulyi (Gulyás Péter vezetőedző, a szerk.) mindig érzi, hogy mikor kell odaszúrni, vagy éppen a gyeplőt kicsit elengedni, nevetni, játékosabban edzeni. Bár nem tudunk, de nagyon szeretünk focizni is az edzéseken, aki ott nem akar győzni, vagy bármiben, az kevés lesz a pályán is. 

– Mennyire vállal „tyúkanyó” szerepet. Akár a fiatalok, vagy a légiósok beilleszkedése érdekében?

– A fiatalokkal nagyon jó kapcsolatot ápolok, szeretek az társaságukban is lenni. A pályán és azon kívül is segítem a társaimat, legyen szó bárkiről. 

- Amikor ott vannak, angolul is elmondjuk, amit magyarul. Esetükben azért nehezebb a beilleszkedés, hiszen teljesen idegen a közeg, a kultúra, a gasztronómia. Ha nem is kérik, megkérdezzük, minden rendben, tudunk-e segíteni valamiben. Tanítom őket magyarul is, aranyosak, ahogy próbálják kimondani a szavakat. A kondiban legutóbb a guggolást próbáltam kimondatni, bizony okozott vicces pillanatokat.

– Az első meccsen, az MTK ellen a hajrában veszítették el a meccset. Most jön a hazai debütálás a felújított csarnokban, a törzsszurkolók is nagyon készülnek.

– Lehetne azt mondani, nagyon első meccs volt, de mindenkinek az volt, aki nyert, annak is. Azért kell, hogy jobban megismerjük egymást, ez még hiányzik, edzésen nagyon sokat gyakoroljuk, nem csak a páros kapcsolatokat, hanem a belső posztokon is cserélgetve egymást. Nem mindegy, hány játékost kell beépíteni, a külföldieket nem is ismertük. Kikaptunk, de nem kell a kardunkba dőlni. 

- Le a kalappal előttük, hihetetlen, mit meg nem tesznek értünk. Amikor megláttam a fotókat az új parkettáról, öltözőkről, nem hittem el, ez a mi csarnokunk?! Ég és föld a különbség. 

–  Az újonc Szombathely ellen kötelező a győzelem?

– Meg sem fordul a fejünkben más, mint a siker, de senkit nem szabad lebecsülni. A Szombathely is megújult, első meccsükön nyertek a Békéscsaba ellen. Oyan szoros a mezőny, nem tudnék csapatot mondani most, aki biztos kieső, vagy sorrendet az első négy mögött. 

- Említettem a szurkolókat, elképesztő szeretetet kapunk tőlük, bárhogy is játszottunk, mindig mellettünk, velünk vannak.  Ezt győzelmekkel tudjuk meghálálni, pénteken máris itt egy jó alkalom erre.