A két generáció

Ahogy a zebra szélén álltam és az örjítő szirénázásuk közben bekanyarodtak, előbb a mentők, majd a tűzoltók, nem voltam nagyon boldog a hangzavar miatt. Aztán talán negyedóra múlva a Kis-Dózsa György úton ismét rájuk akadtam. Az akciójukkal végeztek, derűsen pakoltak. A szavahihető szemtanú szerint egy magatehetetlen emberhez igyekvő mentősöknek nyitottak ajtót. Belülről. Miután létrán mászva, az illető emeleti ablakán át, bejutottak a lakásba. Az arcukra kb. az volt írva, hogy „köszi megvagyunk, nincs itt semmi szenzáció”! Tényleg. Akkor már nem volt. Előtte viszont „csak” egy életet mentettek, vagy ahhoz nyitottak ajtót és egy lehetőséget. Falusiasan azt mondom rájuk, hogy KIRÁLYOK vagytok!

És a másik generáció?

Daruszentmiklóson az iskola udvarán gyakoroltak az önkéntes ifjúsági tűzoltók. A parancsnokuk komoly hangon, határozottan instruálta őket. Úgy tűnt, hogy ügyesen tették a dolgukat. Remélem, hogy szerencsénk lesz, és úgy tíz-tizenöt év múlva ők állnak az előbb elismertek soraiba!