Bazi nagy magyar lagzi – képgalériával

Bizonyára sokan látták a Bazi nagy görög lagzi, illetve a Bazi nagy francia lagzik című vígjátékokat. Az előbbiben egy görög lányt akar elvenni egy amerikai fiú, aki mindent megtesz azért, hogy a leendő apósa elfogadja. Azonban csak odáig jutott el, hogy az após jelölt kioktassa: ti még a fán voltatok, amikor nálunk már demokrácia volt. A francia variáció esetében négy katolikus testvér lánynak egy muszlim, egy zsidó, egy kínai, egy római katolikus, de afrikai, színes bőrű a választottja. Végül boldog véget ér mindkét film. Hogy mennyire valós alapokon nyugszanak a forgatókönyvek, azt nem tudni, de térjünk rá e sorok írójával történtekre.

Családi gyökerek

De, hol is kezdjem az egész eseményt papírra vetni, mert azért még sem mehetek vissza Ádámig és Éváig. Talán a szereplők bemutatásával indítanám a Bazi nagy magyar lagzit. Vagyis kezdeném egy igazolt távollévővel, a lassan négy évtizede Torontóban élő öcsémmel, akivel Miskolcon együtt nőttünk fel. Ő az olasz párjával nem tudott eljönni – nyomós oka volt rá. Viszont képviselte őket (is) az öcsém első házasságából született fia, akinek az édesanyja egy angol-holland frigyből származik. Azután ott voltunk mi a második feleségemmel: mint említettem, miskolci harcos vagyok, a nejem Dunaföldvárról származik. Egy külföldit azért mi is fel tudtunk mutatni, méghozzá egy „lengyelt”. Ő a nejem első házasságából való fia, igaz a lengyelsége abban kimerül, hogy Lengyel a vezetékneve.

A főszereplők

Ezután a két főszereplőről. Fiam 2006 óta él az öcsém szárnyai alatt Torontóban, ott ismerkedett meg a hölggyel, Gilliannel (sokáig csak Zsüliennek ejtettem a nevét), aki most már a felesége. Sokáig titkolták előttem a kapcsolatukat – testületileg az egész család –, azután egyszer karácsonykor, bízva a szeretet ünnepének varázsában, skype-on bemutatták a lányt, ekkor tudtam meg, hogy indiai. Egy év múlva azután Dunaújvárosba látogattak, nálunk (is) vendégeskedtek, és a fiam  választottjáról kimondottan jó benyomásokat szereztem. Egy év múlva az ötéves évfordulón jött az eljegyzés, majd újabb egy év múlva, most szeptemberben a spanyolországi Alteában az esküvő. Miért pont Alteában? A fiam szerint közel egyforma távolságra van a település Kanadától, Indiától és Magyarországtól is. (Hiszek neki, nem ellenőriztem az állítását.)

Lagzi előtt ismerkedési est

És akkor a lagziról, de először annak előzményeiről. Három napig tartott. Mivel a közel ötven fős násznép eléggé összetett volt, és nagyrészt mindenki, mindenkinek ismeretlennek számított, ezért az első napra egy ismerkedési estet szerveztek a fiamék egy bárban. A meghívóban az esemény időtartama 16 és 18 óra közötti időszakra volt meghatározva. Azután csak jöttek, csak jöttek a rokonok, barátok, a különböző párok. Érkeztek Kanadából, Magyarországról, Indiából, Thaiföldről és az Egyesült Államokból is vendégek. Hogy a fiatalok a násznépet jó érzékkel állították össze, annak bizonyítéka, hogy az ismerkedés hajnalig tartott, hatalmas nagy összeborulások közepette. Szerencsére másnap a templomban mindenki emlékezett mindenkire, ezért már örömmel, jó ismerősként köszöntöttük egymást.

A lagzi

Tehát eljutottunk a templomig, és meghatottan vártuk, hogy kezdődjön a szertartás. Egyszer csak megjelent egy afro-spanyol, de lehet, hogy afro-katalán egyházi ember. Gondoltam, biztos, ő a templomi élet kisegítője. Persze megint vakon voltam, kiderült, ő egy nagyon magas egyházi méltóság Spanyolországban. Ekkor már semmi sem számított. Ott álltam a hazáját elhagyó fiammal, az indiai menyasszonyával, és egy nem magyar papi méltósággal. Ekkor úgy éreztem, hiábavaló volt az életem. De neveltetésem nem engedte, hogy bármiféle megjegyzést tegyek. (Ez csak tényleg zárójeles megjegyzés: amikor az öltönyömet készíttettem, a fiamtól engedélyt akartam kérni arra, hogy a zakómon lehessen egy kokárda, erre ő csak annyit válaszolt: „meglepődnék azon, ha öt perc után az esküvőn ne tudná mindenki azt, hogy te magyar vagy.”)

Igaza volt, mert nem sok helyen szólalt meg külföldön a P. Mobiltól a Miskolc című dal – ott igen.

Ami a lényeg: egy remek esküvőn vettünk részt. Eltűnt minden „különbözőség” az emberek között, volt ott kanadai hokisztár, volt hobbiból marihuánát termesztő nyugdíjas, jamaikai raszta, és ami még fontosabb, többen is vegyes házasságból hozott pici gyerekkel.

És a tapasztalatok

Az esküvőnél is talán szebb nap volt a harmadik. Ekkorra már kétszer bizonyíthatta több nép képviselője, hogy ki az úr a gáton, mert a búcsúzkodás napja sem sikeredett alkoholmentesre. De félretéve a bulizást, az emelkedett hangulatot, nagyon sok tapasztalást hozott számomra ez a három nap. Először is: igaz, soha se mond, hogy soha, másodszor, nem csak itt a Kárpát-medencében, hanem az egész bolygón egy vérből valók vagyunk.

Összegezve a csapongó gondolataimat: nagyszerű élményben volt részünk, remek embereket ismertünk meg. És hogy nem a fellegekbe beszélek, a nászom meghívását húsvétra Bombaybe (ma Mumbai) elfogadtuk. A repülőjegyünk már megvan.