Magyar divatblogger fotójáért van oda Billie Eilish

Vannak emberek, akik bármibe fognak, abban mindig sikeresek. A dunaújvárosi Rohonczi Anita akkor lett elismert divatblogger, amikor ez még másoknak eszébe sem jutott, s most pedig fényképészként is operatőrként is sikeres, sőt elismert lett. Vele beszélgettünk a divatbloggerségről, a karrierről, az életpálya-váltásokról...

– Térképésznek tanultál, de nagyon  hamar otthagytad a tanult szakmádat, s divatblogger lettél. Akkor, amikor még gyakorlatilag hazánkban alig, illetve nagyon kevesen foglalkoztak vele. Honnan jött az ötlet?
– Igen, öt évet dolgoztam térképészként és közben megvalósítottam a doktori kutatásomat gyakorlatban is, létrehoztam egy speciális iskolai atlaszt gyengén látó gyerekek számára, amiből ma már a SNI iskolákban tanulnak. Az egyik mamám szabóként dolgozott, így családilag mindig a divat közelében voltam és nagyon érdeklődtem iránta. 2007-ben japán street style oldalakat követtem és szerettem volna, ha nekem is lenne egy ilyen felületem, ahol utcai divatot mutatok be. 2009-ben az elsők között indítottam el a divatblogomat, ami azt hiszem, ma már történelem. 

A divatblogger

– Nagyon sikeres lettél, hiszen nagy divatcégeknek dolgoztál, így a Chanellel is. Részt vettél nagy divatheteken a többi között Párizsban, Milánóban, New Yorkban. Sőt, hazai divatcégek plakátjain is szerepeltél. Nem túlzás az, hogy Festy néven az egyik legismertebb divatblogger lettél. Mit szerettél benne a legjobban?
– Nagyon izgalmasnak tartottam ezt a kezdeti időszakot, mert egy új szakma volt kialakulóban és magunk formálhattuk az alakulását. Minden nap újat hozott, és nem tudtuk még hova fog ez kifutni. Nagyon szerettem az újító és felfedező dolgokat, ezért is lettem térképész. 

– Aztán mégis mintha visszavonulót fújtál volna. Hiszen az utóbbi időben fotóidról, kiállításaidról és operatőri munkáidról és persze ezen a téren is sikereidről kaptunk híreket. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az anyatejjel szívtad magadba a fényképezés szeretetét, hiszen édesanyád a Dunaújvárosi Televízió operatőreként is dolgozott. (Női operatőrből szerintem ő volt az egyetlen a városban.) De azt nem értem, hogy amikor olyan sikeres voltál bloggerként, miért mentél akár csak részben is, de új terepre?

– Gyermekkoromban, a '80-as évektől kamerák között nőttem fel, ahogy említed édesanyám által. Folyamatosan a kezemben volt vagy egy fényképező vagy egy videókamera. Mindig is izgatott a pillanatok megörökítése. Általános iskolában az haverokkal átírtuk az István a király rockoperát, és a kertünkben a rendezésemmel leforgattuk az anyukám kamerájával. Az egyetem alatt kalandtúrákat szerveztem Ázsiába, és folyamatosan megörökítettem az utazásokat. Később a nemzetközi divatheteken során a divatbemutatókat, és backstage-eket is végig dokumentáltam fotó és videó anyagokkal az online naplómban.  A férjem, Muhari Krisztián Ákos biztatására elkezdtem koncerteket fotózni, és később videoklipeket készíteni zenekaroknak. Krisztián jazz-zenész, a Bohémian Betyarsban játszott, most a Fran Palermoban. Párhuzamosan üzemeltet egy lemezkiadót, ahol sokszor közösen alkotunk. Mindig is ott volt az életemben a képalkotás, szinte észrevétlenül. 

A Coviddal jött számomra a felismerés és a váltás, amikor megállt a világ és az influenszerkedés, hogy valójában már ebben a karrierútban nincsen tovább, mivel mindent átélhettem ezen a téren sőt többet is, amit valaha megálmodtam. 

A fotós, az operatőr és a rendező

Újra izgatottsággal töltött el, amikor a karantén alatt ismét beültem az egyetemi padba és ezúttal filmezést tanultam. Azóta diplomás filmrendező lettem és azonnal szerelemé vált ez a nagyon nehéz, komplex, viszont csodálatos szakma. 

– Keleti Éva, a művészportré-fényképezés nagyasszonya. Hogy kerültél vele kapcsolatba?
– 2020-ban találkoztam vele a kiállításán a Műcsarnokban, ahol megmutattam neki a képeimet, és utána elkezdett mentorálni és biztatni, hogy nekem a fotográfiával kell foglalkoznom. Különleges momentum volt számomra és nagy megtiszteltetés, amikor 4 évre rá én fotózhattam Keleti Évát a Glamour magazinnak. 
– Mit jelent neked a fényképezés?
– Maga a szenvedély és a csoda megszületése azzal, hogy megörökíthetek pillanatokat, érzelmeket. Az emberekbe láthatok, ami egy igazán nagy bizalom. 

– Az, hogy ismert vagy bloggerként, megkönnyítette pályamódosításod? 
– Az egyértelmű, és ezt nem is tagadom. Szerintem egy ember életében minden egymásra épül. Nagyon hálás vagyok Maróy Krisztinának, a Glamour magazin főszerkesztőjének, hogy megadta nekem a bizalmat és most már három éve készíthetek nekik fotóanyagokat, ami szintén a divatvilágból való kapcsolataimból adódott. 
Ismerem a hazai divattervezők többségét, így van szerencsém többel együtt dolgozni a kampányaikon. 

–A fotó a pillanat rögzítésének művészete. Kiragadni, megragadni, azt az egyetlen mozzanatot, amiben benne van mégis minden, amit meg szeretnél mutatni. És közben azt is olvashattam, hogy operatőrként is megméretted magad. És a filmes munkáiddal is sikeres vagy. Fényképezés ez is, ugyanaz, de egészen más az eszközrendszere. Ez a fotózás folytatása vagy párhuzamosan foglalkozol vele? A klipszemlén döntőbe került társalkotóként két munkád is, az egyiknek az operatőre, a másiknak a rendezője is voltál. Közben filmet is készítesz... Ezek szerint Festy, a divatblogger, akkor már tovább lépett? 
– Az elmúlt években többször dilemmáztam rajta, hogy a filmezéssel vagy a fotózással szeretnék inkább foglalkozni és arra jöttem rá, hogy egyáltalán nem kell választanom sőt inkább erősítik is egymást. Tavaly valósult meg az első fotókiállításom a Dalportré néven két fényképész társammal, Robertson Anettal és Wilhelm Laurával, Muhari Krisztián Ákos és Szarka Klára szervezésével a kultikus Gödör klubban. Korunk jelentős dalszövegíróit és zenészeit (Beck Zoltán, Bérczesi Róbert, Likó Marcell, Péterfy Bori, Beton Hofi, Fekete Giorgio, Palya Bea) örökítettük meg portréképekben. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy a kiállítás megnyitón Bródy János is részt vett, más neves művészek mellett. A nagy sikerre való tekintettel a kiállítást meghosszabbították és fél évig volt látható. 

A filmezés területén jelenleg két nagy projektem van folyamatban. Az egyik egy dokumentum film a Dalnokok, amit már 4 éve forgatunk. A dalszövegírás és az irodalom kapcsolatáról szól neves művészekkel (Géczi János, Háy János, Beck Zoltán, Likó Marcell, Bodor Áron). A másikat tavaly kezdtük el az alkotótáraimmal Bona Dyssouval és Muhari Krisztián Ákossal, ami egy játékfilm lesz, Hermányi Mariann és Frenk főszereplésével. Frenk a Hiperkarma zenekar alapítója és szintén dunaújvárosi születésű, így a közös gyökerek által azonnal egy nyelvet beszéltünk. Videóklip projektek folyamatosan futnak, amik szintén a szenvedélyem, mint a koncertfotózások. Nagyon szeretem ezt a műfajt, mert teret ad a kísérletezésre és a folyamatos fejlődésre. Úgy érzem, hogy sikerült megtalálni önmagamat és nincsen annál csodálatosabb, hogy közösen alkothatok más tehetséges művészekkel.