Önkorlátozó termelés, csökkenő acélpiaci árak

Egy acélipari portál szeptemberi információi szerint a kínai Ipari és Információtechnológiai Minisztérium és az Ökológiai és Környezeti Minisztérium közösen alakítottak ki egy tervet az acéltermelés korlátozására Peking-Tianjin-Hebei (Jingjinji) városokra és az azt körülvevő régiókra. A terv a 2021–2022-es téli szezonra vonatkozik.

Az acéltermelés korlátozása

Ellentétben a korábbi általános téli termelési korlátozásokkal, ez a terv most konkrétan az acéliparra vonatkozik, kifejezve Kína eltökéltségét, hogy csökkentse a nyersacéltermelést és így a légszennyezést. A belső dokumentum szerint a korlátozás két időszakra lesz bontva. Az első periódus november 15-től december 31-ig, majd a második időszak 2022. január 1. és március 15. közötti időszakot öleli fel. Az első periódusban egy kisebb mértékű termeléskorlátozást kell a helyi acélgyártóknak végrehajtaniuk, a második időszakban pedig a normális termelési szintjükhöz képest minimum 30 százalékos csökkentést kell megvalósítani. Az intézkedések a kis kibocsátású (ún. A-osztályú – a szerk.) acélgyártó cégekre és elektromos ívkemencét használó acélművekre nem vonatkoznak, viszont a nyersacéltermelésük ezeknek a gyáraknak sem nőhet az előző évihez képest. Összességében a piaci szereplők úgy gondolják, a dokumentum világossá teszi, Kína kontroll alatt akarja tartani az idei acélkibocsátás szintjét, ami azt jelenti, hogy 2020. évihez képest nem lehet nagyobb. 2021. július végéig Kína nyersacélkibocsátása elérte a 649,33 millió tonnát, ami 8 százalékos növekedés az előző évihez képest. Ez azt jelenti, hogy az augusztus-decemberi teljes nyersacélkibocsátást 415,44 millió tonnán belül kell tartani a cél elérése érdekében. Ez 49,9 millió tonnával kevesebb, mint a 2020. év azonos időszakában termelt mennyiség. A vasérc ára erre a hírre ismételten esett.

Az ázsiai országok többsége elégedett

A kínai piacokon kiigazítás van folyamatban, de az ázsiai országok többsége elégedett az acélipari helyzettel. A kínai károsanyag-kibocsátás korlátozásai növelni fogják az ország acélbuga-keresletét, ami támogatást jelenthet más régiók acél­iparának, különösen az ASEAN gyártóknak (a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége tíz délkelet-ázsiai állam kormányközi együttműködésén alapuló regionális szervezet – a szerk.). Az indiai és vietnámi acélgyártók exportálnak, miközben az új indonéz üzemek és a japán acélgyártók történelmi profitot realizálnak. A dél-koreai acélgyártók várhatóan hasonlóan teljesítenek.

AZ USA kereslete továbbra is magas, főként a nyugati parton továbbra is hiány van az acélból. Az import nem képes betömni a rést a szállítási nehézségek miatt. A költséges szállítás rövid távon nyomást fog gyakorolni az árakra, hosszabb távon pedig hiányhoz vezethet az importőr országokban.

India 292 millió euró értékű kiegészítő importvámot akar kivetni az EU-ból származó termékekre. A javasolt büntetővám az EU által az indiai acélimportra bevezetett kvótakorlátozásokra adott válaszlépés lenne. India a javaslatot benyújtotta a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO).

Az európai uniós acélfeldolgozók készletei emelkednek, mert növekvő számú építőipari projektet leállítottak a magas árak miatt. Az EU-gyártók árai várhatóan nem fognak jelentősen mérséklődni, különösen az importalternatívák hiányában.

Feldolgozóipar – cél a karbonmentes ellátási lánc

A Mercedes-Benz együttműködést indított a svéd SSAB acélgyártóval a CO2-mentesen előállított acélgyártás vonatkozásában. A megállapodás fontos lépésnek tartja a fosszilis anyagok felhasználásától mentes ellátási lánc kialakítását. A felek a lehető leggyorsabban el akarják indítani ennek a gépkocsigyártásba való bevezetését. Az első „CO2-mentes” acélból előállított karosszériaelemek prototípusai már a jövő évben meg fognak jelenni. A Mercedes-Benz célja a kibocsátás gyors és fenntartható csökkentése, és az évtized végére a cég készen fog állni a kizárólag elektromos autógyártásra.

Legkésőbb 2039-ig az új személygépkocsi-flottát a teljes értéklánc hosszában CO2-semlegessé akarja tenni, beleértve a beszállítói hálózatot. A cég azt mondja, a CO2-kibocsátás elkerülésére és csökkentésére törekszik a flottaszintű kompenzálás helyett. Egy SSAB karbonmentes kísérleti üzem már működik. 2026-tól az SSAB ipari szinten akarja forgalmazni a piacon a karbonmentes acélt. Ez az információ a hazai és kassai acélgyártói fejlesztésekre hatással lehet, figyelembe véve azt, hogy a gépjárműipar bevett gyakorlatát előbb-utóbb a többi iparág is követi.

Nyugat-Európában a kiemelt minőségű lemezek szállítási határideje már belenyúlik a jövő évbe, mondják piaci szereplők. Ez részben az olyan szegmensek jó keresletének köszönhető, mint a sárga áru és a fűtőberendezések, aminek következtében az acélgyártók kapacitásai le vannak kötve. Szerepet játszik az acélgyártók kivárásos magatartása is, bizonyos fokig azért tartózkodnak a rendelések befogadásától, hogy teszteljék a piac alakulását. Az elmúlt időszakban a rekord magasságú acélárak kisebb mértékben csökkentek, és várhatóan tovább csökkennek az év végéig. Ugyanakkor jelentős esésre nem kell számítani.

Hazai vizeken

Idehaza még nem az a probléma, hogy mikor lesz fosszilis anyagok felhasználásától mentes a nyersvas- és acélgyártás. Egyelőre a fennmaradás, a finanszírozás megoldása a rövid távú cél. Bár kétségtelen, hogy a karbonmentes technológia a kívánatos jövő, akár Dunaújvárosban is.

A Dunaferr termelési szintje azonban nem sokat változott. Továbbra is a teljes kapacitásának majd felével, egyes szegmensekben még ennél is kevesebbel termel. Az okokkal már korábban foglalkoztunk, most nem kívánunk újfent kitérni ezekre. (Forrás: kallanish.com)

Összeállította: Várkonyi Zsolt

Kívánatos jövő: karbonmentes acél

Jelenleg az SSAB az egyetlen acélgyártó, amely a karbonmentes technológia kifejlesztésébe történt befektetés révén elkötelezte magát a fosszilis anyagok felhasználása nélküli acélgyártás mellett. Az acél­ipar a globális CO2-kibocsátás 7%-áért felelős, így jelenleg az egyik legnagyobb kibocsátó. Az iparág előtt még hosszú út áll, de a cél az, hogy az acélipar a fosszilis anyagok felhasználásától mentesen, egy dekarbonizált jövő felé haladjon.

A világ számos piacán az acél újrahasznosításának aránya 90% felett van. A növekvő acélfelhasználás azonban azt jelenti, hogy a rendelkezésre álló acélhulladék csak a globális acélszükséglet 25%-át képes fedezni. Röviden, az acél iránti kereslet meghaladja a jelenleg elérhető acélhulladék mennyiségét.

A karbonmentes acél előállításának első lépése – az egyszerű érthetőség érdekében – az, hogy a vasércet az oxigén „eltávolításával” vassá alakítják. Ezt eddig hagyományosan szén és koksz felhasználásával végzik a kohászati folyamatban. A ­HYBRIT-eljárás során azonban ehhez a lépéshez most már hidrogéngázt alkalmaznak, amelyet a fosszilis anyagok felhasználása nélkül előállított villamosenergia segítségével a vízből elektrolízis útján állítanak elő. Ennek a folyamatnak a mellékterméke víz, nem pedig szén-dioxid. A HYBRIT-eljárás végeredménye a szilárd vas (vasszivacs), amelyet ezt követően elektromos ívkemencében olvasztanak fel. A teljes folyamat során kizárólag fosszilis anyagok felhasználása nélkül előállított villamosenergiát és fűtőanyagokat használnak, ami tehát teljes egészében karbonmentes anyagok felhasználásával készülő acél végterméket eredményez.