Miguel és María élete is lassan megváltozik

„... mégsem halt meg, hanem visszatért, s szép volt, mint a szerelem vagy a szerelem ébredése...”

„Szóval én egyedül így tudom értelmezni azt a kifejezést, amit mindenki oly fesztelenül használ, pedig nem is olyan könnyed, mert nem sok nyelven létezik, talán a mi nyelvünkön kívül – tudomásom szerint – csak olaszul.... enamoramiento, vagyis beleszerelmesedés.”

A fordító jegyzete: Az enamorar (szerelemre ébreszt) és az enamorarse (beleszeret, beleszerelmesedik) igékből képzett főnév, amelynek értelemszerűen két jelentése van: „szerelemre ébresztés” és „szerelemre ébredés”.

Javier Marías spanyol írónak ez már az ötödik, magyarul megjelenő regénye.

Miért ragaszkodunk sérelmeinkhez, gyűlöleteinkhez?

Marías történeteire jellemző, hogy egy látszólag egyszerű, mindennapi helyzetből indulnak ki, majd valahogy mégis bonyolultabb, szerteágazóbb lesz az elbeszélés.

A Beleszerelmesedések című regény induló képlete is egyszerű: María, a fiatal nő nap mint nap találkozik reggel a kávézóban az ideális párral. Miguel és Luisa vidámak, kedvesek, gyengéd és komoly érzelmek fűzik őket egymáshoz. Egy napon azonban nem jön egyikőjük sem a kávézóba, majd hetekkel később már csak Luisát látja María.

Hamarosan kiderül mi történt Miguellel, és a María élete lassan megváltozik. Találkozik a házaspár barátjával, Javier Diaz-Varelával, szoros kapcsolat vagy talán szerelem alakul ki közöttük.

Kettőjük kapcsolata és a regény történései nemcsak az emberi kapcsolatok mikéntjére keresi a választ, hanem a következő kérdésekre is: Miért ragaszkodunk sérelmeinkhez, gyűlöleteinkhez? Miért érezzük azt, hogy nem annyira a történet, mint inkább a benne rejlő lehetőségek a fontosak? Befolyásolhatóak-e a körülmények? A sugalmazott tetteikért ki az igazi felelős?