„Az ifjúság újít, és ez így van jól. De a hagyományok biztosítják a folytonosságot.”

Anyanyelvünk árnyaltsága kivételes, például a szeretetet háromféle szóval fejezzük ki: szeretet, szerelem, szerelmetes(ség)! A szerelmetest mondhatjuk gyermekünkre „szerelmetes lányom”, s még istenszeretetet is kifejezhet a „szerelmetes Istenem”. Mindenképpen egyfajta megkülönböztetett, inkább lelki vágyat és ragaszkodást jelent – ennyiben különbözik a szerelemtől. Ki ne érezné, hogy az ő gyereke a legaranyosabb, legkülönlegesebb, legügyesebb gyermek a világon – legalábbis, amíg kicsi? (Érdekes, hogy ez több gyerekre is érvényes: különbözően ugyan, de mindegyik a maga nemében…) És sokan úgy érzik: az ő vallásuk és annak istene a legkülönb vallás és Isten – beleértve az ateizmust is, amelynek hite szerint nincs isten… (Én itt is – nemcsak természettudományban – a relativitás elvét vallom: mindenkinek a saját szempontjából joga van az érzéseihez, hitéhez, de nem a másik meggyőzéséhez, főleg nem erőszakosan...)

A szerelem „erős lelki és testi vonzalom, amely főleg a szeretett személy iránti vágyakozásban, a hozzá való ragaszkodásban, az ő eszményítésében és az érte való odaadásban nyilvánul meg” (www.wikiszotar.hu) – tehát nem(csak) megkívánás, ami egy testi hormonállapot, amellyel sokszor összetévesztik.

A szeretet általánosabb ragaszkodást jelent érzelemként, és tudati szinten egyetemes: egység mindennel, mindenkivel.

A szer szó mindhárom gyöke, amelynek többféle főnévi jelentését különbözteti meg a wikiszótár.hu (erre az internetoldalra a lányom holland (!) barátja hívta föl a figyelmem). Népies a (megszokott) rend, régies az ünnep, vagy ünnepélyes, hagyományos SZERtartás. Eredete az ómagyar szer, majd ősmagyar szintén szer vagy szüre (sor, rend) szavakon át ismét a dravida sír, sari (rend, mód, út) szavakhoz vezet.

Régi származását és jelentéseit figyelembe véve logikusan hangzik, hogy az ősmagyar hagyományokban a szer a (kozmikus) rendet képviseli, mint ötödik elem a tűz, víz, föld és levegő mellett. (Erről az elméletről már hallottam.) Ha ez igaz, még jelentőségteljesebb a magyar SZERelem és SZERetet szó… És sokat sugallhat az ünnepélyes, régről eredt SZERtartás: a hagyományos ünnepek a világmindenség rendjét hivatottak fenntartani…

A SZERtartásról óhatatlanul eszembe jut a gyermekkori otthonunk kiürítésekor talált gyöngyszem, édesapám, dr. Molnár László, alias Laci bácsi gondolata egyik – akkor főiskolai – beszédéből:

„Az ifjúság újít, és ez így van jól. De a hagyományok biztosítják a folytonosságot.”