A ’60-as években itthon is megjelent a beat és a rock

Sorozatunk korábbi részeiben bemutattuk a hardrockot, a progresszív rockot, a blues- és dzsesszrockot, illetve annak legjelentősebb képviselőit. Legutóbb arról írunk, miként is működött a rockzene a nagy „bumm” után a szocialista országokban. Most pedig azt próbáltuk körüljárni, Magyarországon miként jelent meg a rock, milyen hatással is volt a magyar könnyűzenére az angolszász zenekarok által létrehozott műfaj, a nagy bumm.

A hatvanas években előbb a tánczene jelent meg Magyarországon, majd következett a beatkorszak, magyar rockzenéről igazán a hetvenes évek elejétől beszélhetünk. Vagyis nem volt különösebb lemaradás a Nyugathoz viszonyítva. Ez több dolognak is köszönhető. A hatvanas években a kommunista diktatúra egy kicsit engedett a gyeplőn, némi enyhülés volt érzékelhető. A rendszer kezdett megbékélni a néppel, innentől hangoztatta a Méray Tibor írótól 1961-ből származó mondást Kádár János: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.” A hatvanas években kezdődött a gulyáskommunizmus. Nyugatról is könnyebben jöttek be az információk, mint korábban. A beat- vagy a rockzene szempontjából pedig meghatározó volt, hogy – igaz, csak az adást zavarva -, de hallgatni lehetett a luxembourg rádiót, amely szinte egész nap beat- és rockzenét sugárzott.

A hatvanas évek zenekarai innen „koppintották” le az akkori nagy slágereket, és játszották klubkoncertjeiken. Az időszak nagy hármasának egyértelműen az Omega, Metro, Illés triót tartják a szakemberek. Tény, a magyar beat-, illetve rockzenének meghatározó együttesei voltak, de a hatvanas években még csak jóindulattal lehetett volna őket rockzenekaroknak tekinteni.

Az Illés zenekar (1971-ig ez a volt a hivatalos nevük, ekkor változtattak Illés együttesre) abban volt úttörő, hogy 1965-től, amikor is Szörényi Levente csatlakozott az együtteshez, elkezdett magyar nyelvű dalokat írni. Az Illés 1957-ben alakult, a legendás felállásuk (Illés Lajos – ének, billentyű, Szörényi Levente – ének, szólógitár, Szörényi Szabolcs – ének, basszusgitár, Bródy János – ének, gitár, Pásztory Zoltán – ének, dob) 1965-től felbomlásukig, 1973-ig tartott.

Annak ellenére, hogy Bródy János több „politikus szöveget” írt, a rendszer nem nagyon bántotta őket. Igaz, egyszer Bródyt majdnem lecsukták, 1973-ban vizsgálat is indult ellene, államellenes izgatás gyanújával. Az ügy

előzménye az volt, hogy Bródy megköszönte az 1973-as miskolci popfesztiválon, hogy a rendőrök „egy éjszakára szállást adtak” a fesztiválra más városokból érkezett fiataloknak. Megnyilvánulását a hivatalos szervek a hatalom elleni izgatásnak minősítették. A magyar poptörténetbe is bevonult mondatot bírósági tárgyalás követte, amelyen a miskolci ügyész több éves börtönbüntetés kiszabását kérte. Bródy végül ötezer forintos pénzbüntetéssel megúszta, de azon a nyáron budapesti lakhelyelhagyási tilalommal is sújtották.

1970-ben angliai turnéra indulhatott a zenekar – ez is bizonyítja, hogy a rendszer nem tekintette őket ellenségnek -, de végül nem jöttek jól ki az útból. Londonban a BBC kérésére nyilatkoztak a magyar zenei életről, amelyben nem mondtak mást, mint amit itthon is hangoztattak az ifjúsági klubokról, a hosszú hajról. Emiatt hazaérkezve nagy botrányba keveredtek, egyéves eltiltást kaptak, csak vidéken léphettek fel. Ekkoriban voltak a „vidék legjobb zenekara”.

1971-ben a keserű tapasztalatok hatására született meg az úgynevezett fehér Illés lemez, a Human Rights, amelynek érdekessége az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára írt öt tételes oratórium. A lemez valóban kiemelkedik a többi korabeli magyar beatlemez közül, elsősorban másságával, formai, tartalmi kísérleteivel. Ez volt az első olyan nagylemez-vállalkozás, amely a háromperces dalokon túllépve, a műfaji kereteket szétfeszítve megpróbált művészi igénnyel nagyobb lélegzetű alkotást létrehozni.

1972-ben jelent meg az Add a kezed nagylemez, ami leginkább nevezhető az Illés albumok közül rocknak. Néhány dal cím: Nehéz várni, Good Bye London, A szó veszélyes fegyver, Jelbeszéd, Kislány add a kezd.

Majd jött az 1973-as feloszlás, egy év múlva Illés Lajos megalapította az új Illés együttest, de az már egy teljesen más történet.

A nagy hármas másik tagja a Metro. A történetük hasonló az Illéséhez. 1962-től 1966-ig külföldi dalokat játszottak, majd 1966-ban megszületett az első magyar nyelvű daluk, a Mi fáj?. A csúcson 1968 és 1971 között voltak (a felállás: Sztevanovity Dusan – ének, ritmusgitár, Sztevanovity Zorán – ének, szólógitár, Frenreisz Károly – basszusgitár, Schöck Ottó majd Fogarasi Jenő – billentyű, Brunner Győző – dob). Ezután még egy éve volt az együttesnek, majd feloszlott.

Nagy slágereket adott a magyar könnyűzenének a Metro, de őket még annyira sem lehet rockzenekarnak nevezni, mint a hatvanas évek Illését. Gondoljunk csak bele a Citromízű banánba, vagy az Ülök egy rózsaszínű kádban című dalaikra.

(Folytatjuk az Omega együttessel, és a ’70-es évek meghatározó rockzenekaraival.)

(Forrás: boon.hu, hu.wikipedia.org, zene.hu.)