Törő Szabolcs szorít az Eb-n szereplő csapatnak, de már csak egyszerű szurkolóként

Ám a sors más forgatókönyvet írt a zseniális megoldásairól ismert szélsőnek, aki többször állt nagy lehetőség előtt a pályán és az életben is, de mindig történt valami, ami ezt meghiúsította. Mára eltávolodott a kézilabdától, de persze szurkol a fiúknak.

A Dunaferr SE, a spanyol Arrate, a Pick Szeged, valamint a Tatabánya után 2016-ban igazolt a német ötödosztályban szereplő TuS Helmlingen csapatához a dunaújvárosi kézilabdázó. A márciusban 35 éves Törő Szabolcs döntése tudatos volt, ugyanis sorozatos térdsérülései miatt már nem tudta vállalni az élvonalbeli játékot. Még Tatabányán a kézilabda mellett elkezdte a fogtechnikusi iskolát, hajnalonta járt fel Budapestre, mellette sokszor szó szerint összeszorított foggal edzés, mérkőzés, késő este volt, amikor a családjával találkozhatott. 2016-ban Németországba költöztek, ahol az alacsonyabb szintű kézilabdázás mellett a civil életét szerette volna elkezdeni. 2018 azonban ismét Dunaújvárosban találta őt és családját, úgy néz ki, hosszabb időre. Mindez akkor derült ki, amikor a pénteken kezdődött Európa-bajnokság apropóján ültünk le beszélgetni. Végül nem ez lett a fő téma, ugyanis számára most az élet pályáján kell zseniális megoldásokkal eredményt elérni. Őszinte szavak következnek...

- Valahogy a pályafutásom során, amikor nagy lehetőség kapujában álltam, mindig történt valami. Még húszéves voltam, amikor a német sztárklub, a Lemgo érdeklődött irántam, de végül nem jött össze a lehetőség. A Pick Szeged után szinte már csak alá kellett volna írnom Veszprémbe, ami sok kézilabdázó álma, de megint jött egy sérülés, ami miatt lemaradtam a londoni olimpiáról is. De a Zágráb, a spanyol Granollers és Valladolid, vagy a lengyel Visla Plock is szeretett volna megszerezni... Úgy tűnik, elégedetlen vagyok, pedig európai szintű élklubokban szerepelhettem, a válogatottal nagy tornákon. Ennek ellenére van hiányérzetem, többet ki tudtam volna hozni a karrieremből, de mindig volt valami, ami meggátolta a következő lépést. Ezt valahogy a civil életben is így érzem. Próbáltam az okokat keresni, miért? Lehet, kívülről laza csávónak tűnök, de olyan ember vagyok, aki ha valamit csinál, azt teljes erőbedobással végzi. Azon kívül, hogy ami a szívemen az a számon, nem szeretek félmunkát végezni.

Biztosan jó helyen jár?

Így volt a fogtechnikusi munkával is, 2016 nyarán jött egy németországi lehetőség. A próbamunka Törőt egy „NASA” központban találta, először csak állt és nézte, milyen körülmények között és gépekkel dolgoznak. Mivel nem találták megfelelőnek szakmai németnyelv-tudását, azt mondták, fél év múlva újból próbálkozzon. Ellenben a helmlingeni próbajáték nem tartott sokáig, tíz perc után mosolyogva, s kicsit furán is néztek rá, biztosan az ötödosztályban akar kézilabdázni, miért nem a Bundesliga másodosztályban vezet le?

- Csak, hogy tisztában legyünk a különbségekkel, ezen a szinten is nyolcszáz-ezer néző jött ki a hazai meccseinkre, holott Helmlingen pár száz fős falu, közvetlen a francia határ mellett. Minden találkozó egy népünnepély és „szent nap”, amikor kiürül a környék, jönnek a családok és déltől, a gyerekek meccsétől a felnőttek késő esti találkozójáig a csarnokban vannak. Utána pedig dáridó, evés, ivás. Idegenben volt, hogy kétezer ember előtt szerepeltünk. Az ötödosztályból össze tudnék rakni olyan csapatot, ami a magyar NB I középmezőnye alatt végezne. Volt egy olyan átlövő, aki nem botmozgással rendelkezett, hanem mintha Kim Anderssont láttam volna, és nem lehetett tartani. Ezt a huszonéves srácot a fél Bundesliga el akarta vinni az első osztályba, de ő azt mondta, neki erre nincs szüksége, nem érdekli a pénzt, van egy vállalkozása, azzal szeretne foglalkozni. Ennyire más a mentalitás.

A játék mellett Törő kapott állást is egy csapatszponzor által biztosított helyen, de nem tett le arról, hogy választott szakmájában helyezkedjen el. Kitartása révén elérte, hogy bejusson egy fogtechnikai laborba, közben pedig az elképesztő túljelentkezés ellenére felvették egy német nyelvű iskolába is. Mint korábbi magyar válogatott sportolót, ingyen. Amikor azt hitte, révbe értek és a jövőjük megoldódott, az élet megint közbeszólt. Kiderült egy nagyon-nagyon súlyos egészségügyi probléma a családban.

- Amikor hazaértem és ezeket a híreket fülig érő szájjal el akartam mondani, láttam, hogy páromat nagyon megviseli, ami történt. Álltam, néztem őt, néztem a gyerekeket és döntöttem: megyünk vissza Dunaújvárosba, mert a család az első! Amikor ezt elmondtam a klubnál, nehezen értették meg. Nem lett szép a válás, maradjunk annyiban.

- Hazajöttünk, de itthon a környéken nem tudtam a szakmámban elhelyezkedni. Gondoltam, ahol elég sokan ismernek, itt nőttem fel, kapok segítséget. El tudtam volna képzelni magam edzőnek is, de nem volt rá lehetőség. Jelen helyzetben nagyon távol nem tudnék munkát vállalni, mert akkor egész nap messze lennék, nekem pedig itt a helyem, a feleségem, a gyerekek mellett. Sajnos sokat volt benne részem, de elgondolkodtam a gyógytornászi munkán. Ám ez sok év egyetemi tanulás és még több pénz. Nem engedhetem meg, el kell tartanom a családot. Félreértés ne essék, nincsenek földtől elrugaszkodott igényeim.

A kézilabda háttérbe szorul

A magyar válogatott ma kezdi meg szereplését Dánia ellen az Eb-n, Császár, Mikler, Ancsin, Bodó mellett kor- és korábbi klubtársuk, Törő Szabolcs kora alapján simán ott lehetne még, de térde miatt nem. Ráadásul az elmesélt dolgok miatt, számára a kézilabda háttérbe szorult.

- Teljesen elfogadtam, hogy hétköznapi ember vagyok, azért mert két évtizedig egy labdát kergettem, nem lettem más, nem voltam, most meg aztán különösen nem vagyok sztár. Nem keresem a tv-ben sem kifejezetten a kézilabda-közvetítéseket, például az NFL jobban érdekel, imádom ezt a sportágat. Azért az Eb nyilván más, nagyon szurkolok a dunaújvárosi csapattársaimnak, na meg Lékai Máténak, akit nagyon szeretek, szobatársak voltunk Szegeden és a válogatottnál is. Szerintem számára nagy kiugrási lehetőség lesz ez a torna, külön drukkolok neki, hogy jól menjen neki. Sok fiatallal mentünk ki, a svédek elleni felkészülési meccsek biztató eredményére azért vigyáznék. Élesben minden más. Az biztos, hogy a dánok folyamatosan elő tudnak húzni a kalapból újabb generációkat, akik végigverik a világot, a spanyolok szintén bombaerősek, a csehek számomra a fekete lovak. Azért a továbbjutásban bízom, hiszen nem egyszer tett már csodát ez a csapat.

Bízik a válogatottban

Törő Szabolcs hozzátette, az életét a kézilabdának köszönheti, voltak benne remek pillanatok, de rengeteg negatív esemény miatt, a sok sérülés miatt inkább utóbbi dominál. Alkatából kiindulva, még negyven évesen is játszhatna. Soha nem hitt benne, de anyukája unszolására évekkel ezelőtt egyszer elment egy jósnőhöz, aki többek között azt mondta, hogy egyetlen dolog ami a kézilabdából megmarad belőle, az egy gyönyörű gól lesz. Ezen felül az égiek viszont mindig vigyázni fognak rá. Akkor kinevette, de előbbi jóslat már bejött: – A 2011-es vb-n Ausztriának a levegőben hanyattfordulva szerzett találatommal volt tele az internet, a torna egyik legszebb góljának választották. Ezek szerint csak alkottam valami maradandót, nem lenne rossz, ha a válogatott is hasonlót tudna tenni Horvátországban.