Gasztroséta a Békébe, a város népszerű szórakozóhelyére

Mielőtt a történetmesélésbe kezdünk, szemügyre veszünk egy megsárgult papirost, amin az alábbi szöveg olvasható: „Étkezzen a Béke étteremben! Olcsó, ízletes magyaros ételek! 8 forintos menü, 3 tál étel, 3 különböző étel közül választható. 11 forintos nagymenü, 3 tál étel 5 különböző étel közül választható. Esküvők, társas vacsorák és egyéb összejövetelek megrendezését olcsó árakon, külön teremben is vállaljuk. Utcán át történő kiszolgálás esetén ülőfogyasztási százalékot nem számolunk” – áll a Sztálinvárosi Nyomda ötezer példányos szórólapján, amelyet Szabó Gyula akkori üzletvezető őrzött meg az utókor számára.

Elit személyzettel

– Az üzletház földszinti részébe élelmiszer- és ruházati boltot, az emeletére bútorboltot terveztek. Amikor Hewlett Johnson, a canterburyi érsek városunkba látogatott, a Kockában ebédeltettük meg kísérőivel együtt, amivel Tapolczai Jenő tanácselnök elégedetlen volt, hozzá méltatlannak találta a helyet. Kérésére hoztuk létre a még épülőfélben lévő üzletház emeleti részén a Béke éttermet. Az ünnepélyes megnyitó dátuma 1951. augusztus 20., az étterem besorolása első osztály lett – meséli Szabó úr, aki a Sztálinvárosi Vendéglátóipari Vállalat képviseletében a magas rangú vendégek fogadásáért felelt. – Budapest luxuséttermeinek, szállodáinak bezárását követően többen lekerültek a városba. Így állhatott elő az a helyzet, hogy a fővárosi vendéglátás elitje – egy tucat Gundel-tanítvány – itt dolgozott. Én is aláírtam egy ívet a DISZ-nél, hogy „önként jelentkezem sztálinvárosi munkára”. Előtte a Budapesti Éttermi és Büfé Vállalatnál dolgoztam, annak az itteni kirendeltségére kerültem üzemeltetési vezetőnek. A Béke étterem megnyitása után önállósult a vendéglátó vállalat, és üzletvezető-helyettesnek neveztek ki. Az ötvenes évek második felétől kértük a vendégeket, hogy az építkezésen megszokott lódenkabát és gumicsizma helyett ide már öltönyben jöjjenek. A ruhatáros szükség szerint nyakkendőt is kölcsönzött nekik.

Zenés-táncos szórakozóhely

A kezdetek felidézését követően ismét a régi papirosok között válogatunk. Meghívó 1956. május 31-én (csütörtökön) este műsoros búcsúhangversenyünkre: Kiss József és tánczenekara. Nézze meg a világhírű argentin parodista, Horacio Duval műsorát 1957. május hó 27-én, hétfőn – csak egy napig Sztálinvárosban! Ami belefér, énekes-zenés-táncos műsor 2 részben, 1957. szeptember 19-én, csütörtökön: Sipos Judit énekművésznő, Pavlovszky Olga táncművésznő, Dobán Ferenc, az Állami Operaház tagja, Orosz András parodista. 1957-es, reggelig tartó szüreti mulatság Rátonyi Róberttel. Őszi karnevál zenés-táncos revüvel, Katalin-­bál dzsesszkabaréval, Erzsébet-bál a Tüske együttessel. Volt itt „Miss Sztálinváros” címért szépségverseny, cukrászati és hidegkonyhai különlegességek bemutatója a tavaszi ételbemutató kínálatából, a frissensültek között szerepelt: fél rántott csirke, 3 személyes „Béke-tál”, erdélyi fatányéros, sertésflekken, párizsi sertésszelet, borjúláb rántva, tartárral, lyoni sertésborda, borjújava Holstein-módra, beef­steack tükörtojással, hagymás rostélyos.

Némelyik dokumentumról lemaradt az évszám, így a program beazonosítása nehézkes: „Hetenként új műsor élvonalbeli fővárosi művészek fellépésével. Folyó hó 9-én, keddtől péntekig Budapest kedvence: Nikolett Darieux kiváló francia énekesnő, következő műsorban Kabos László, a Vidám Színpad tagja.” „Feltétlen nézze meg augusztus 7-én, szerdán este Mezei Mária és Szenes László hangulatos műsorát! Asztalrendeléseket felveszünk!” „Folyó hó 22-től 24-ig, csak három napig! Artistaparádé. Kiss tánc- és szalonzenekar.” „Nézze meg ön is: Lyra Női Vokálegyüttes és a budapesti varieték kedvenc komikusa: Bellák Miklós.”

Itt aztán nem akármilyen élet folyt! – lelkendezem, mire Szabó úr kihúzza magát: – Négyszáz fő befogadására volt alkalmas az étterem. Sűrűn voltak az asztalok, miután ez volt a városban az egyedüli műsoros szórakozóhely, országos sztárok fellépésével. Hozzátartozott a Vidám Park a Panoráma éttermével együtt, amit mi üzemeltettük nyaranta. A Bartók kultúrház igazgatója is gyakran megfordult nálunk, és amikor nem tudta elintézni bizonyos művészek meghívását, ránk számíthatott. A Moulin Rouge igazgatója, Barna István is a barátom volt.

Közel ezer főre főztek

– A Kohász étteremben mint zongorista 1972-ben kezdtem vendéglátózni. Ott voltam egészen addig, amikor 1975-ben megszüntették a zenét. Szabó úr volt a főnököm – tekint hálával a szemében beszélgetőtársunkra Csoki. – Ő javasolta, hogy alapítsunk zenekart. Így állt össze az Anonimus zenekar, Parcz Lacival, Müller Janival és velem együtt a Kohászban, ahol négy évig dolgoztunk. Utána a Hangulat Presszóba kerültem át zongoristának, innen vezetett a pályám az üzletvezetői feladatokig. Amikor versenytárgyaláson alulmaradtunk, egyedüli lehetőségként kínálkozott, hogy megpályázzuk a Béke étterem bérleti jogát 1987-ben. Az átalakítást a Duna-vidéki Vendéglátó Vállalat segítségével terveztük meg. Olyan helyet szerettünk volna létrehozni, amelyik eltér az eddigiektől. Miként a kezdetekben, újból étteremmé és zenés-táncos szórakozóhellyé váltunk. Amikor elkészültünk, András Sanyiék azt mondták, hogy ez nagyon jól sikerült. Dróthálós mennyezetünk lett, és az asztalokat felülről spotlámpákkal világítottuk meg, UV-re világító csíkos abroszokat használtunk. A csapat ugyanaz maradt, akikkel a Hangulatban dolgoztam együtt. Természetesen akkor is volt közétkeztetés, nagy létszámnak, közel ezer főnek főztünk. Hétfő, kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat, vasárnap, tehát hét napon át telt házzal működtünk. Hankovszky Péter műsorszervező barátom ötlete nyomán a programjainkkal a különböző generációk tagjait céloztuk meg, volt ovidiszkó, középiskolás diszkó és felnőtt diszkó. Ezeket még a Hangulatban vezettük be, és áthoztuk ide is. Nagyon-nagyon fölfutott a Béke étterem, aminek nem nagyon örültek a többiek. Éppen ezért több atrocitást is elszenvedtünk, például bombariadónk is volt.

Közel öt évig nagyon jól ment, aztán mással próbálkoztunk: fele diszkóval, fele élő zenével. A szekszárdi Spirál együttesnek nagyszerű közönsége volt. Amikor letűnt az élő zenekaros korszak, kitaláltuk, hogy meghívjuk a Benkó Dixielandet, a Bergendy Együttest, az Old Boyst, még megfizethető gázsikkal. Lassan-lassan a hétköznapi telt ház elmaradt, ezért átálltunk a pénteki-szombati programokra. Az Orfeum báros időszakunkban csináltunk egy szeparét, magas bokszokkal, öt kiszolgálópulttal. Amikor az Orfeum kicsit megállt, kialakítottuk a Havanna bárt. Takács Zoltán, Totocska lett a diszkósunk, TOTO Diszkó felirattal. A Hangulat nyolc éve után életem legszebb időszaka erre datálódik! Elképesztően népszerűek lettünk, a bejutásra váró sor esténként a Bartók színházig ért. A Havanna bár pálmafával, egyiptomi hangulattal szintén nagyon bejött. Amikor megnyílt a Remix, sokan átpártoltak oda. Azóta sok minden megváltozott, de mindig megpróbálunk valami újat csinálni. Egy hónapban egyszer fellép a Digitál, egyszer van retródiszkó Nepp Mátyással. DJ Navidal Pulai Dávid pedig a fiatalok körében népszerű sztárvendégeket hoz. A Csari buli a sportcsarnokból került át hozzánk, innen ered a neve. Sokan eljönnek ezekre a programjainkra, és nagyon jól érzik magukat.

A város első étterme korszakokra lebontható változásokon ment át, közben nevét mindvégig megőrizte. Továbbra is várostörténeti nagy rendezvények nosztalgikus helye, ahová a városalapítók leszármazottai szívesen visszatérnek. Falán emléktábla őrzi az újvárosi vendéglátás meghatározó személyiségeinek neveit.