A Dunaújvárosi Egyetemen felkészülnek Paks II. fogadására

Egy éve szóltunk arról, hogy az egyetem egyik fontos szerepe az, hogy helyben tudja képezni és megtartani már a középiskolától kezdve azokat a fiatalokat, akik a már nem is túl távoli jövőben szerepet vállalhatnak városunk és a térség fejlődésében. Hol tart ez a folyamat?

– Ma azt látom, hogy a vidék és főváros viszonylatában egyre nagyobb, egyre nehezebb feladat helyben megtartani az itt élő fiatalokat, elsősorban a fiatal értelmiséget. Pontosan tudjuk, hogy honnan jelentkeznek egyetemünkre a legtöbben. A régióból jön hozzánk hazai hallgatóink több mint nyolcvan százaléka, a diplomáspálya-követő rendszer pedig azt jelzi számunkra, hogy akik nálunk végeznek, azok alapvetően a régióban is helyezkednek el. Nem mennek el innen, ami nagyon fontos eredménye és egyben lehetősége is a dunaújvárosi felsőoktatásnak. Az, hogy itt maradnak a fiatalok, jelzi ennek a régiónak a súlyát és benne a felsőoktatás jövőbeni szerepét is. Mindezt szimbiózisban közvetlen környezetünkkel, egy élhető várossal együtt érhettük el, amelyben Cserna Gábor polgármesternek fontos szerepe van.

Ma már nemcsak az egyetemi tanulmányok, hanem az arra való felkészülés is pénzbe kerül. Hogyan támogatja ezt a Dunaújvárosi Egyetem?

– Kétféle módon tudjuk ezt támogatni. Egyfelől van egy olyan pályázatunk, amelynek keretében matematikából, fizikából, informatikából díjmentes érettségi felkészítőket tartunk. Ezenkívül az egyik cégünknek, az Ecotech Nonprofit Zrt.-nek van egy komplex költségtérítéses felvételi felkészítő programja, amely tanfolyami keretek között önköltségi áron, egyfajta szolgáltatásként nyújtja ezt a jelentkezők számára. Az a tapasztalatunk, hogy sokan elkezdik ezeket, aztán egy idő után elfogy a lendület. Akkor dönt jól valaki, ha egy konkrét felkészítő tanfolyam mellett teszi le a voksát, és azt végig is csinálja. Mi ebben egyrészt a matematikára, másrészt az angol, esetleg német nyelvi felkészítésre fókuszálunk. 2020-tól ugyanis életbe lép egy másik szabály, amely kimondja, hogy a felsőoktatásba való bejutás feltétele lesz már egy „C típusú”, államilag elismert középfokú nyelvvizsga. Bár ezzel kapcsolatban azt látjuk, hogy még nem csitultak el a viták.

Fontos, hogy oktatóik, kutatóik nemzetközi tapasztalattal rendelkezzenek

Ez nagyon megszűrné a jelentkezők körét…

– Ez így van. Azt gondolom, hogy ennek markáns következményei lehetnek. Nem vagyok biztos benne, hogy felkészült erre a közoktatás vagy a felsőoktatási rendszer, hiszen ma is jelentős számban vannak még a felsőoktatásból kikerülők között is olyanok, akik épp az államilag elismert nyelvvizsga hiánya miatt nem rendelkeznek diplomával, és csak utólag, például az új feltételekkel megvalósuló „Diplomamentő II.” programon keresztül nyílik lehetőségük ennek megszerzésére.

A közelmúltban lezárult a felvétel az egyetemre. Melyek a legnépszerűbb szakok, milyenek az arányok?

– Azt látjuk, hogy azoknak a nappali tagozatos hallgatóknak a száma, akik érettségi után közvetlenül kezdik meg felsőoktatási tanulmányaikat, országosan csökkenő tendenciát mutat, ennek a demog­ráfiai okai nyilván ismertek. Ebből a szempontból mi kevésbé vagyunk sérülékenyek, mert a munkaerőpiacról érkezik hozzánk a hallgatók jóval több, mint fele. Számunkra az fontos üzenet, hogy számít ránk a munkaerőpiac, vagyis hozzáadott értéke van a kínálatunkban lévő kompetenciaportfóliónak. Ebben a viszonyrendszerben is azt kell mondanom, hogy intézményünk megőrizte a néhány éve kialakított struktúráját, tehát ez a műszaki, informatikai képzés terén erős intézmény ebből a szempontból továbbra is jól működik, és ezt jól kiegészítik a társadalom- és a közgazdaság-tudományi területnek a képzései vagy akár a műszakitanár-képzés.

Megjelentek a képzési piacon a néhány hónap alatt speciális ismereteket adó informatikai cégek, garantált munkahellyel kecsegtetve az ő képzésüket választókat. Mennyire versenyképes ezekkel az egyetemi informatikai oktatás?

– A felsőoktatás akkreditációs szempontból kötött rendszer. Ha azonban a duális képzéseinket vesszük, akkor ott a cégek már az első pillanattól kezdve megkapják a lehetőséget, hogy ezt a speciális tudást átadják. Ha pedig a kooperatív képzéseinket nézzük, akkor a képzések vége felé, a specializációknál már jelen lehetnek a cégek. Ez például pont az informatika területén rendkívül népszerű, hiszen vannak olyan tárgyaink, amelyeket olyan külső előadók tartanak, ahol ez a specializált tudás alapvetően megvan. Velük együtt állítjuk össze az oktatási anyagot, az ő előadóik jelennek meg a mi munkatársaink mentorálásával, és a hallgatók tudásának számonkérése is közösen történik. Visszatérve az eredeti kérdéshez, nem szerencsés adott esetben csak egy speciális tudás birtokában, például az informatika területén akár programozóként dolgozni, mert így a lehetőségek egy idő után beszűkülnek és később bizony jól jöhet az a diploma.

A hazai felsőoktatás finanszírozási és költségtérítési rendszerét többnyire ismerik az emberek. Mi a helyzet a nemzetközi ösztöndíjprogramokkal?

– Egyetemünkön is sok külföldi hallgató tanul, részben költségtérítéses rendszerben, részben pedig ösztöndíjprogramok keretében. A Stipendium Hungaricum ösz­töndíjprogram államközi szerződések keretén belül teszi lehetővé, hogy a külföldi hallgatók bennünket is választhassanak, de az Erasmus és az Erasmus+ programok is rendkívül népszerűek a hallgatók körében. Ezek az Európán belüli, illetve az azon kívüli mobilitási programokat jelentik. Ezekre nekünk befogadói oldalról pályáznunk kell, és elmondhatjuk például, hogy a magyar felsőoktatásban az ötödik legnagyobb forrást a Dunaújvárosi Egyetem nyerte el az előző tanévben az Erasmus+ programban. Hallgatóink is gyakran töltenek ilyen program keretében egy-egy félévet külföldi egyetemeken, amelyek képzési ideje beszámít az itthoni alapképzés idejébe. Az Európán kívüli aktivitásunk kifejezetten jelentős, amelyben hallgatói és oktatói mobilitásról is beszélünk. Akik Európán kívülről érkeznek hozzánk, kétféle módon tehetik ezt meg: a már említett költségtérítéses képzés keretében vagy ösztöndíjprogramokra pályázva. A mobilitási programok oktatói oldalát is szeretném kiemelni, mert egyetemünk számára kulcsfontosságú, hogy oktatóink, kutatóink nemzetközi tapasztalattal rendelkezzenek, hiszen az oktatói-kutatói léthez hozzátartozik, hogy a tudományos közéletben aktív szereplőként jelenjenek meg.

Az egyetem és a nagy cégek közösen adják a térség tudásbázisát. Hogyan ágyazódik be az egyetem az ipari szférába és viszont? Melyek az együttműködés lehetőségei?

– Egyfelől nagyon fontos, hogy a stratégiai gondolkodásban, a vállalatok szakemberigényeinek kielégítésében szerepet tudjunk vállalni. Azt látom, hogy ez jól működik, hiszen a duális képzések adják erre a legjobb terepet. A szakemberhiány kihívást jelent ugyanis a cégek számára is, ezért felértékelődik a fiatalokkal való „foglalatosság”, ami a duális képzéseinkre is kifejezetten jó hatással van. Az utóbbi időszakban megszaporodtak azok a munkák is, amelyek a kutatás-fejlesztésre, egy-egy alkalmazott probléma megoldására szólnak. Egyre több olyan feladatot kapunk a cégektől, hogy egy adott, konkrét műszaki problémát hogyan tudunk az adott cég szakembereivel, mérnökeivel közösen megoldani.

Javában tart a Paks II. beruházás előkészítése, amelynek finanszírozása, műszaki-technológiai megoldásai mellett nagyon fontos a leendő szakemberképzés kérdése is. Ebben komoly szerepet vállalhat a Dunaújvárosi Egyetem.

– Fontos kiemelnem, hogy az igényeket szoros együttműködés keretében mindig az ipari partnerek indukálják. Paks II. kapcsán elmondhatom, hogy folyamatos a kapcsolat a paksi projekt vezetésével és a beruházást a kormány részéről irányító Süli János miniszterrel. Ebben a viszonyrendszerben fontos támogatást kaptunk térségünk korábbi országgyűlési képviselőjétől, a közelmúltban miniszterelnöki biztosnak kinevezett dr. Galambos Dénestől, illetve dr. Dorkota Lajostól, a Magyar Energetikai és Közműszabá­lyo­zási Hivatal elnökétől. Egyetemünk szerepvállalása egyrészt egy kompetencia-­köz­pont keretében alapvetően már jól kirajzolódott, hiszen ezekre a feladatokra specializálódó laborjaink a fejlesztések következtében alkalmasak lesznek arra, hogy a paksi projekt megvalósítását támogassák. Konkrét példaként említhetem ezek között is a hegesztőbázist, amelyre kiemelt szerep hárulhat, mivel nagy szükség lehet rá ennél a beruházásnál. Ez már itt van, ezzel kapcsolatosan már csak akkreditációs feladataink vannak. Ugyanakkor intézményünk alapprofiljához illeszkedő képzéseink, például a gépészmérnök- vagy az anyagmérnökképzések is fókuszba kerülhetnek. Speciális tárgyunk Pakshoz kapcsolódóan az atomerőművek üzemtana, és folyamatban van – nemzetközi tapasztalatokat is figyelembe véve – az atomerőművek létesítése című tárgy előkészítése a paksi szakemberekkel együttműködve. Egyetemi oktatóink között nemzetközi szaktekintélyek, többek közt két professor emeritus is van, a hegesztéstudományok specialistája, dr. Palotás Béla és a roncsolásmentes anyagvizsgálatok elismert szakértője, dr. Trampus Péter. És a fiatalokat, akik velük dolgoznak, még nem is említettem. Alapképzésben tehát mi arra fókuszálunk, hogy olyan intelligens mérnököket képezzünk, akiknek ezen a területen van meg a speciális tudásuk. A paksi beruházásnál azonban nemcsak rájuk van szükség, hanem a megbízható tudással rendelkező minősített hegesztőkre és az őket felkészítő oktatókra is. Paks II. kapcsán a szakképzésben is szeretnénk markáns szerepet vállalni.