Rendezik a sorokat, Dunaföldvár címere is felkerül az Országházra

Az Országház építésekor a homlokzatokat összesen 386 címerrel díszítették. Az ország címere mellett az országrészek és társországok, valamint – gyakori ismétlődésekkel – a törvényhatóságok (vármegyék, egyes városok) mészkőből kifaragott jelvényei sorakoztak, azt a szimbolikus üzenetet hordozva, hogy a törvényhozás palotája az egész ország háza. A címerek ismétlődési gyakorisága azonban furcsaságokat mutat: míg egyesek tízszer, mások csupán háromszor szerepelnek, megint mások viszont egyszer sem. A június elejére elkészülő, újrarendezett címergalérián az épület főpárkánya alatt a vármegyék címere kétszer, valamennyi település címere pedig egyszer szerepel majd – tájékoztatott az Országgyűlés sajtóirodája.

Az Országház rehabilitációs munkálatai alatt vált egyértelművé, hogy a program nem logikus. Az eredeti terv ugyanis az akkori 63 vármegye, valamint a törvényhatósági jogú és volt szabad királyi városok címereinek megfaragása volt. A korabeli fotók szerint már az eredeti program is kusza volt, az 1960-as évekbeli felújítás már csak bonyolított a helyzeten.

A határidő nagy múzsa volt a múlt században is

-Fel volt adva hát a lecke, amelyet „a különböző, logikusabbnak tűnő hipotézisek helyett végül a korabeli hivatalos iratok és levelezések oldottak fel”. Mert bizony a határidő nagy múzsa, és ez nem volt máshogy a múlt században sem. A dokumentumok felelevenítik, hogy a városoktól és megyéktől bekérték a címereket, a határidők közeledtével azonban egy részük nem készült el. Az állványok bontásának és az átadás időpontjához közeledve így a programban kapkodtak, ismételtek és egyes címereket vélhetően össze is tévesztettek – mesélt Wachsler Tamás, a Steindl Imre Program vezérigazgatója az Építészfórumnak.

A Nemzeti Összetartozás Éve kapcsán merült fel hát az ötlet az Országgyűlés Hivatala részéről, hogy ebben a szimbolikus dologban ideje rendet tenni: a Trianon-emlékmű átadásának időpontjára, június 4-re tűzték ki az új címergaléria elkészültét is. A régi tervhez hűen a 63 vármegye, és a törvényhatósági jogú városok címere mindenképpen fennmarad majd, de a sokszorosításokat ki lehet küszöbölni. A további 120 helyen így feltűnhetnek az 1896-ban fennálló, rendezett tanácsú városok, az akkori megyeszékhelyek és a korabeli népességszámokhoz igazodó nagyobb települések címerei is, ezek között találjuk Dunaföldvárt is.

Jelenkorunk tartozott ezzel a fel nem került városoknak

Ez a példa a szaklap szerint nem az önkényű módosításokat legalizálja. „Sokkal inkább egy félbehagyott munka befejezéséről van szó, egy műemlék-aktualizálásról, amely örökségvédelmi pontokat egyáltalán nem sért. Sőt, valljuk be, jelenkorunk a hajdan fel nem került városoknak már nagyon régóta tartozott ezzel a gesztussal.” – írták.

A hírrel megkerestük a város alpolgármesterét, dr. Süveges Árpádnét, aki azt mondta, ők hivatalos értesítést nem kaptak erről, de amúgy is a koronavírus-járvánnyal járó helyi feladatok, intézkedések kötik le minden energiájukat. – Ebben a helyzetben viszont jó, ha csak lelkileg, érzelmileg, de ilyen örömteli esemény is ér minket. Nagyon kedvelem a régi épületeket és mindig azon vagyok, hogy olyan módon legyenek felújítva, ami méltó az elődökhöz és az eredeti tervekhez. Továbbá ezzel próbáljunk visszacsempészni valamit a régi idők hangulatából. Így voltam ezzel Dunaföldvár új könyvtárának esetében is, ami a település legszebb épületének rekonstrukciója után költözhetett oda. Most ebben az esetben is az eredeti elképzelést valósítják meg. Amikor minden visszatér a normális kerékvágásba, és egy dunaföldvári az ország háza mellett sétál el, vagy betér oda, immár plusz büszkeséggel töltheti el őt, hiszen mégiscsak a történelmi Magyarország területéről az övé az egyik település, aminek címere akkori rangja alapján odakerülhetett a homlokzatra és most már ott is marad, hirdetve mindezt az utókoroknak.

A térség meghatározó, jelentős települése volt

Az alpolgármester hangsúlyozta, ez annak a jelzése is, hogy Dunaföldvár a térség meghatározó, jelentős települése volt, a 20. században került az iparosítással felduzzasztott Dunapentele, Sztálin-, majd Dunaújváros, illetve Paks „árnyékába”. Sőt egykoron Szekszárddal még a megyeszékhelyi címért is verseny folyt, végül nem a földrajzi és közlekedési szempontból jóval előnyösebb Dunaföldvár nyert, ami a 18. század végén a vármegye legnépesebb települése volt.

- Járási székhely voltunk, működött bíróság, a Dunán nagyon komoly áruforgalom zajlott a főváros irányába, tele voltunk iparosokkal, kereskedőkkel, az átkelőhely a híd megépülte előtt is fontos szerepet töltött be, az itt összefutó főutakról nem beszélve. Azaz nem véletlen, hogy bekerültünk a kiválasztotti körbe. Az, hogy ennek most már kézzelfogható nyoma lesz az Országházon, az ősöknek is emléket állít – tette hozzá.