Élmény volt Fekete Csabinak a rendőrautó és a villanymozdony

Számtalan levelet kaptunk, és széles spektrumon szerepeltek a kívánságok. Mindent összevetve végül azt a kérést teljesítettük, amely nem egy pénzen megvehető tárgyi ajándék, hanem egy felejthetetlen élményt adó program.

Fekete Csaba februárban lett ötéves, a Római városrészi tagóvoda aprósága. Június 4-re egy kis közösségi dzsemborit szerveztek az alsó Duna-partra, a madárleshez, hogy együtt töltse ott az időt az óvodáscsoport a szülőkkel egyetemben. A kis Csabikának csütörtökön mondta meg az apukája és az anyukája, hogy ők nem fognak menni, közbejött valami más.

Ám cseppet sem sújtotta le a hír a kisfiút, ugyanis a programváltozás oka éppen a kívánság teljesítése... Édesapja, Fekete Csaba elmondta nekünk, hogy a kisfiú nagyon szereti a rendőrautókat, és a vonatok, mozdonyok iránt is nagy az érdeklődése. Amikor elújságolták neki, hogy milyen programban lesz része, egyfolytában kérdezősködött róla.

Az ajándékot pedig felfoghatjuk egyfajta pályaorientációnak is, hiszen a kis Csabi most jobban beleláthatott a rendőri és a mozdonyvezetői hivatásba. A programon apukája és anyukája, Annamária is elkísérte. A kétéves kistesó, Ádám otthon maradt, a mama vigyázott rá addig.

Pénteken 11 órakor a lépcsőház előtt várta már a fiatalembert a rendőrautóval Lacza Tamás és Dobos Attila. A két rendőr rendkívül barátságos és segítőkész volt, igyekeztek mindenben felvilágosítani a kisfiút. A rendőrautóval az irányt a dunaújvárosi kapitányságra vettük. Az őrsön újabb rendőrautókat nézhettek meg, magára öltött egy golyóálló mellényt, láthatta, milyen is az igazi gumibot és bilincs. Aztán még olyan bűn­ügyi kulisszatitkok is feltárultak előtte, hogy miként kell ujjlenyomatot venni, vagy hogyan is készülnek letartóztatáskor a rendőrségi fotók.

A rendőrségi látogatás után a vasútállomás következett, ám előtte tettünk egy kis kitérőt, benéztünk a Duna-parton piknikező ovistársakhoz, akikkel még egy közös fotó is készült. Az állomáson aztán búcsúzni kellett az egyenruhásoktól, akik egy kis ajándékcsomaggal is kedveskedtek Csabinak, tele a biztonságos közlekedést szolgáló felszerelésekkel. Az integetés után aztán jött az újabb bemutatkozás, Oláh Viktória, a Rail Cargo Hungaria vontatás előkészítő munkatársa és Zlati Róbert, a Vasutasok Szakszervezetének alelnöke fogadta a kisfiút, majd elvezették őt a nagy piros Taurushoz.

Erre az alkalomra a Rail Cargo lehetőséget biztosított arra, hogy fel lehessen rá szállni. Mint azt Zlati Róbert elmondta, a vállalat örömmel teljesítette a kérést. Hozzátette, munkaerőhiánnyal küzd a vasút, nemcsak nálunk, hanem egész Európában, így egyébként is nagyon fontos számukra az utánpótlás. Ez a nagy piros jármű teher- és személyvonatok mozdonya, a Dunaferr kiszolgálásában is kulcsszerepet játszik.

Több mint kétezer tonnát képes vontatni, és alapesetben 230 kilométer/óra sebességgel tudna közlekedni. Erről már Kolonics Zoltán mesélt, aki harminc esztendeje mozdonyvezető. Ő mutatta meg belülről a járművet Csabikának, aki nagyon élvezte, és megköszönte az ajándékokat is. Feltettük a kérdést neki, hogy mi szeretne lenni, rendőr vagy mozdonyvezető, és azt válaszolta, hogy mindkettő.