2022.04.29. 07:00

Az egész család csodájára jár, itt a Vén Diák!

Címkék#képgaléria #Vén diák 2021 #Dunaföldvár #dunaújváros #végzős diákok #Pusztaszabolcs

A Dunaújvárosi Hírlap összeállításában megjelent a Dunaújváros és környéke érettségiző diákjait bemutató ballagási melléklet.

duol.hu

KÉPGALÉRIÁK

Kedves Ballagó Diákok!

„Nincsen szebb kora az emberiségnek, mint az első ifjúság évei. Azon láncok, melyek akkor köttetnek, nem szakadnak el örökké, mert nem a világban kerestünk még akkor barátokat, hanem a barátainkban leltük fel az egész világot.” Ilyennek látta Kölcsey Ferenc az ifjúságot. És valóban: a középiskolás évek alatt már az előttetek álló önálló, felnőtt élethez gyűjtöttétek a tapasztalatokat: mély barátságokat, az első nagy szerelmeket, a korábbiakhoz képest komolyabb problémákat éltetek át. Köszönet tanáraitoknak és szüleiteknek, hogy átsegítettek, támogattak Benneteket ezen új tapasztalatok megélésében.

Hamarosan pedig az igazi „mély víz” vár rátok, hiszen a középiskolai évekkel lezárul a gyermekkor. De törvényszerű, hogy valaminek a lezárása az egyben valami újnak a kezdete. Elkezdődik a felnőtt életetek, ami azt jelenti, hogy több felelősség nyugszik majd a vállatokon, de egyben azt is, hogy ez a nagyobb kihívásokkal teli út már az önállóság felé vezet. Mint minden új helyzetben, bizonyára eleinte kicsit félve, bizonytalanul lépkedtek majd ezen az úton, de higgyétek el, minden lépés megtétele után, napról napra egyre több szépségét meglátjátok, megélitek majd.

Kedves Fiatalok!

A ballagásotok napján viselt tarisznya az áldás egyfajta jelképe. Azt az áldást szimbolizálja, amellyel a függetlenség felé vezető utatokra engedünk Benneteket, de tudatjuk, hogy a háttérből csendesen vigyázó kezeinkre, támogatásunkra továbbra is számíthattok. Ebbe a tarisznyába szeretnék most betenni jelképesen egy ősi áldást, amellyel sok sikert kívánok Nektek az előttetek álló kihívásokhoz:

„Legyen előtted mindig út,
Fújjon mindig hátad mögül a szél,
Az eső puhán essen földjeidre,
A nap melegen süsse arcodat,
S míg újra találkozunk,
Hordozzon Téged tenyerén az Isten.”

Kedves Búcsúzó Diákok!

Vezessen majd bármilyen irányba és bármilyen messze is utatok, soha ne feledjétek, honnan indultatok. Hogy van egy csodás hely ebben a világban, ami mindig az otthonotok marad, és bárhova sodorjon is az élet Benneteket, Fejér megye mindig hazavár!

Dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke

Indulni kell, megint!

Még emlékszem arra, amikor több mint negyven évvel ezelőtt Székesfehérvárra, a központi érettségire indultam. Abban az időben még nem volt annyira trendi, hogy egy plusz-mínusz 18 éves fiatalembernek jogosítványa legyen, így a családi autó által szüleim segítségével juthattam el a vizsgahelyre. Amikor a lakhelyünk parkolójában készültünk az indulásra, a feszültséggel teli helyzetben szólított meg Bandi bácsi, aki nekem szegezte a kérdést, hová megyünk. Persze a választ a fentebb leírtakban kódoltak szerint már tudhatjátok, kedves végzős diákok. Ám a válasz nem mindennapi volt. Akárhogy is sikerül a felvételi, akkor is ember maradsz! Lehet, hogy nem pont ezt mondta, de ekkor megnyugodtam, a teher szinte lekerült a vállamról, és az eredményem is jó lett.
Hogy miért osztottam meg veletek e kis hétköznapi történetet? Nos, a teher ugyan rajtatok van, de nem kell azt egy életen át cipelni. Igaz, hogy a középiskola befejezésével lezárul életetek egy meghatározó szakasza, ám ezzel nemcsak véget ér valami, hanem el is kezdődik. A biztonságos környezetből kikerülve megkezdődik a versenyfutás, a véget nem érő küzdelem a minél jobb felvételi pontszámokért, munkahelyekért, pozíciókért.
Dunaújvárosiként én is itt jártam általános és középiskolába is, a Móriczba és a Széchenyibe, gyermekeim is itt végeztek, ahol egykoron magam is koptattam az iskolapadot. Jó szívvel emlékszem tanáraimra és osztálytársaimra, sokukkal ma is tartom a kapcsolatot.
„Indulni kell, megint és az álom búcsút int, de őrizd tovább a csodát egy életen át!” – énekli a szeretve tisztelt Somló Tamás Indulni kell című dalában. Kedves Diákok, az út, amin elindultok, tele lesz buktatókkal, a jövő azonban a lábatok előtt hever.
A most kézbe vett Vén Diák mellékletünk megörökíti középiskolás éveitek egy szép részét. Jó pár év múlva is fellapozva ezt jó szívvel emlékeztek majd erre az időszakra.
Útravalóul egy gondolatsort megidézve kívánok sikeres érettségit és felvételit nektek. Úgy hiszem, nem félni kell az életet, hanem élni! Igaz csak egy betű az eltérés, de micsoda különbség!

Várkonyi Zsolt
főszerkesztő,Dunaújvárosi Hírlap, duol.hu

Tisztelt végzős diákok! Tisztelt szülők, kollégák!

Amióta világ a világ, a ballagás mindig is valaminek a végét és egyben valaminek a kezdetét is jelképezte. Hamarosan lezárul egy korszak, ráadásul egy olyan, ami még soha nem volt. A pandémia teljesen átírta az életünket, a munkatervünket, az iskolai szokásainkat, kapcsolatainkat. Most olyan dolgokat is meg kellett tanulnunk, ami nincs a tantervben. Talán azon is elgondolkodtunk, hogy mi számít igazán és mi az, ami kevésbé?
Hogy mit hagyunk magunk mögött, az tehát nem kérdéses, de hogy mi vár ránk? Ez utóbbit pontosan nem tudhatjuk. A régi antik világban viszonylag könnyű volt útravalót adni a felnőtté vált fiatalok számára. Ma egy kicsit bonyolultabb minden, önkéntelenül is árnyaltabban fogalmaz az ember. Még tanulni? Dolgozni? Szakmát váltani? Családot alapítani? Nincs jó vagy rossz döntés, csak döntés. Mindenki a saját maga sikerének a kovácsa. Egy biztos, nem árt tudni a saját válaszainkat, ha a hogyan tovább a kérdés. Nem tisztem elmondani okos bölcseletekkel, hogy mit csináljanak, inkább emlékeztetem Önöket, hogy mit csinálhatnak? Ha tehetik, ha lehetőségük van, akkor tanuljanak még. Ha most nem is hiszik el, egyszer rá fognak jönni, a tudás tényleg hatalom. Ahány szakma, annyi esély.
Egyetlen személyes üzenetem lenne. Önök most kezdik az önálló életüket. Javaslom, legyen Önökben kellő alázat az élethez. Amennyit beletesznek, annyit fognak visszakapni. Persze néha kevesebbet kapunk vissza, ezért is kell többet és még többet beletenni. De csak így boldogulunk, és így jutunk előre. Szerintem.
Hitem szerint Önök kiváló műhelyekben tanultak, dolgoztak, váltak felnőtté. Iskolájuk, tanáraik, oktatóik folyamatosan azon voltak, hogy előbbre és többre jussanak. És van még egy szereplője ennek a történetnek, az Önök történetének. Igen, a szüleikre gondolok. Becsüljék meg! Becsüljék meg, amit kaptak, de leginkább Őket!
Szeretném megköszönni a Dunaújvárosi Szakképzési Centrum minden iskolájának, oktatójának a munkáját, köszönöm, hogy tudásuk legjavát felhasználva egy újabb generációt neveltek fel.